Az utolsó augusztusi hétvégét már megint dupla kávézással töltöttem. Ha írnék rendszeresen TILT-et (azaz heti csokorba foglalnám a velem történt jó dolgokat) akkor mindenképpen előkelő helyen szerepelne az, hogy pénteken a délután 5 óra helyett már negyed 5-kor elhagyhattam az irodát. Én pedig abban a percben hétvégi üzemmódba kapcsoltam és kihasználtam ezt a pár, váratlanul nyert percet arra, hogy a pénteki programom előtt beüljek újra abba a pékségbe, ahol már a múltkor is voltam. Imádom a csíkos asztalukat és kék bögréjüket, egyszerűen jókedvre derülök már attól ha csak rájuk nézek. Most nem lattét ittam, hanem cappuccinót választottam és kortyolgatás közben belemerültem a Napok háza c. sci-fi utolsó oldalaiba. Imádom ezt a könyvet! Amennyire megijedtem az első oldalaktól, hogy ez nekem túl magas lesz, a végére annyira megszerettem az egész történetet és a főszereplőket. Leborulok Alastair Reynolds előtt, mindig irigyen gondolok az ilyen szerzőkre, akiket ekkora fantáziával és tehetséggel áldott meg a sors.
Ma vasárnap pedig - bár odakint számomra elrettentő hőfokot mutatott a hőmérő - egy újabb felfedezésre váró kávézót és parkot próbáltam ki. Régóta nézegettem már a Madal Cafét, most végre be is tértem. Engem elvarázsolt a letisztult és nagyon hangulatos belső tér. Amikor a kinti kánikulából beléptem, az az érzés csapott meg, hogy a nyugalom szigetére érkeztem. Már most tudom, hogy egy esős őszi vagy havas téli délután tuti bekuckózom ide egy jó könyvvel.
Most elvitelre kértem egy lattét és nagyon tetszett az is, hogy a barista minden kérdésemre készséggel válaszolt, pont úgy viselkedett, ahogy elvárja az ember, azaz azt éreztem, hogy itt a vendég meg van becsülve.
A kávé nagyon finom volt, szerintem az egyik legjobb, amit valaha kóstoltam, selymes ugyanakkor karakteres ízt éreztem, úgyhogy bátran ajánlom kipróbálásra a Madalt. Pláne, hogy megtudtam, most nyitottak a Ferenciek terén egy nagyobb üzletet, szóval nekem is lesz újabb kipróbálnivalóm.
Az elviteles kávémmal a Szent István Park mellett kötöttem ki. Egyik ismerősöm - aki tudja, hogy szeretek kiülni parkba olvasni - hívta fel a figyelmemet a Ruttkai Éva Parkra. Ez a házak között megbújó kert szerintem igazán tökéletes helyszín egy csendes olvasásra. Mikor én megérkeztem csak egy pad volt foglalt, úgyhogy még választhattam is az árnyékos ülőhelyek közül. Ugyan a park nem nagy, viszont szép, tiszta, karbantartott és csöndes volt. Azt hiszem nem utoljára tértem be ide. Mivel a Napok házát be is fejeztem, most az egyik könyvtári szerzeményt vittem magammal. Anita Amirrezvani A virágok vére című regényébe merültem bele és nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a könyvre. Aki szereti a női sorsokról szóló történeteket azoknak mindenképpen ajánlom a szőnyegszövő lány nővé válásának buja, keserédes, és mesékkel tarkított történetét.
Remélem, az ősz és egyben így a kedvenc évszakom beköszöntésével még sok lehetőségem lesz kiülni olvasni és kávézni egy jót. És abban is bízok, hogy sok új, felfedezésre váró kávézót fogok még megismerni a jövőben.
 |
| Ruttkai Éva Park |
5 megjegyzés:
Akkor kölcsönösen megnyugtathatjuk egymást, hogy A napok háza és a történész jó könyvek :D
Nagyon cuki az a pékséges fotó - tetszik az asztalka, na meg a szép bögre :D
Ez a park is szép, annyira jó, hogy mindig találsz valami új helyet :)
Egész sok nyugalom szigete létezik Budapesten is, ezek szerint :)
A Napok házával most már kell kezdenem valamit, ha így dicséred! Hú, tegnap már iszonyat meleg volt, csodálom, hogy bírtad kint, de árnyékban még végül is elviselhető volt talán.
Képzeld, elkezdtem A nő mosolyát, és tetszik :) Állandóan te jutsz eszembe róla, nem tudom, miért. :)
theodora: igen, igen, tetszeni fog neked is szerintem a Napok háza, én meg belevetem magam valamikor A történészbe :)
Ugye? Szerintem is annyira jók a színek. Amúgy megkérdeztem, hogy nem lehet-e ezt a bögrés szettet megvenni, de sajnos nem eladóak és külföldről szerzik be őket :(
Ez valóban szép park, és nagyon igyekszem megmutatni, hogy Bp-en is mennyi lehetőség van.
katacita: igen, van, és ez még csak a pesti oldal, nem nagyon nézelődtem még Budán, no de majd ősszel :)
Saját magamat is megleptem vele, de nagyon izgalmas könyv ez. Minden benne van, ami egy jó regényt jellemez. Oké, nem értettem mindent, de így is élvezhető volt :)
Láttam, hogy olvasod. Téényleg? Ez jó, mert azt a könyvet nagyon szerettem. Abból van az egyik kedvenc idézetem:
"Az ember néha azért indul el, hogy valahová megérkezzen. Néha viszont csak elindul, hogy menjen és menjen, amíg a köd kitisztul, a kétségbeesés elcsitul, vagy a csírázó gondolatot sikerül végiggondolni."
Ez az idézet nagyon tetszik! :)
katacita: ugye? Szerintem nagyon szép. Sokszor eszembe szokott jutni.
Megjegyzés küldése