Az idei július számomra két arcát mutatta. Az eleje vánszorgott, azt hittem soha nem lesz vége, aztán most meg már visszasírom az utolsó felét, amikor is végre szabadságon voltam, ráadásul külföldön és kicsit visszavonulva az online világtól. Mivel azt éreztem az elmúlt időszakban, hogy kezdek megtelítődni sok olyan dologgal, amit nem szeretnék beengedni az életembe, ezért éppen jókor jött ez a kis szünet. A blogon sem voltam mostanság túl aktív, pedig rengeteg jó könyv került a kezembe, de majd lesz miről írnom a következő hónapokban.
Az új könyveket tekintve hárommal gyarapodott az itthoni könyvtáram. Az első vétel Fabio Volo Hely a világban c. regénye volt, ami olvasás után megkapta tőlem a kedvenc jelzőt. Volo nálam most már tuti befutó lesz és remélem, hogy az Európa szépen hozza majd a többi könyvét is.
Aztán elkezdődött a már megszokott nyári Alexandra akció, ami első körben annyira nem hozott izgalomba. Egy könyv volt, amit felvettem a listámra, mégpedig Alastair Reynolds Napok háza c. története, amiről Amadea írt nemrég itt, és mivel a posztban is ajánlotta számomra, illetve már korábban a komfortzóna feszegetését követő ajánlgatás során is felhívták rá a figyelmemet, így most csaptam le rá. A kínálatot böngészve még egy könyv érdekelt nagyon, A virágok nyelve Vanessa Diffenbaugh-tól. Ez a könyv volt a repülőgépen és a várakozások során az útitársam és nagyon jó választás volt. (Számomra mindig nagy dilemma szabadságra könyveket választani.)
Olvasás terén elég sok könyv került kezembe, amit most a könyvtárnak is köszönhetek. Nagyon jó könyvek találnak meg mostanában és sok ezek közül a könyvtári, úgyhogy igazán jó döntés volt újra beiratkozni, no meg költséghatékony is.
Júliusban összesen 9 könyvet olvastam el. Kezdtem Elif Safak Az isztambuli fattyú regényével, amely óriási meglepetés volt számomra. Sokkal komolyabb volt, mint amire számítottam, de nagyon élvezetes történetet kaptam.
A nagy felnőtt színezőkönyvek láza engem is elkapott és kicsit sajnáltam, hogy az olvasásra így kevesebb időm jut, aztán rájöttem, hogy a hangoskönyv lesz majd erre a megoldás. Márqueztől a Szerelemről és egyéb démonkrólt már így hallgattam és baromira bejött a történet, buja és fülledt, tipikus Márquez.
Sorra kerítettem végre Alice Hoffmanntól a Gyönyörű titkok múzeumát, amit élvezettel olvastam, majd jött egy könyv, amit Andiamónak köszönhetek, ez pedig Philippe Grimbert Titok c. rövidke regénye. Abszolút nekem való történet volt, második világháború és egy családi titok, számomra ez egy ütős kombináció.
Ezután jött az újabb szerelem Volóval, a Hely a világban, majd C.W. Gortner ismertetett meg egy nagyon érdekes nő életével, Mademoiselle Channel elmeséli az életét c. regényét olvastam el pár nap alatt.
A hőség közepette gondoltam, hogy egy kis skandináv krimivel hűsítem majd magam és folytattam Camilla Lackberg sorozatát A prédikátorral. Pechemre a regényben is épp kánikula volt.
Majd Alessandro Bariccóval találkoztam Háromszor hajnalban c. kisregényén keresztül és végre, ezer éves várólistán ücsörgés után elolvastam On Sai regényét, a Calderon, avagy hullajelölt kerestetik c. sci-fit, amiért oda-és vissza vagyok, piszok szórakoztató volt és remélem, hogy hamarosan a folytatást is sorra tudom keríteni.
Olvasást nézve valóban jó hónap volt ez a július, szinte mindegyik könyvről szeretnék majd írni, úgyhogy remélem augusztusban kicsit aktívabb leszek majd.
Vásárlás terén nem érzek oly nagy késztetéseket, bár elég sok olyan friss megjelenésről hallottam mostanában amikre már régóta várok, azok tuti befutók lesznek és csak remélem, hogy nem egy hónapra koncentrálódnak.
Akik még zártak:
5 megjegyzés:
A Napok házára én is lecsaptam, és a virágosat is kinéztem, de azt majd könyvtárból szerzem be. Nagyon jó könyveket olvastál, és remélem jó volt a német út is :) Remélem nemsokára olvashatom az ajánlóidat ezekről a könyvekről ;)
Na jó, akkor nekem most a Napok házához jött meg a kedvem, annak ellenére, hogy még semmit sem írtál róla, csak azt, hogy megvetted. :D Amúgy régen kíváncsi voltam rá, de kb csak azért, mert tetszett a borítója... nem vagyok ám sekélyes :D
Remélem, jól telt a szabid meg a nyugati kiruccanás! :) Néha nagyon jó offline lenni, sokszor már én is kötelességnek érzem, hogy valamit alakítsak az online térben, de valamilyen szinten a munkám is köt a social mediához, meg ott a blog... szóval igen, néha ki kell szakadni ebből, kell a detox az agynak!
theodora: a Napok házára rettentő kíváncsi vagyok, úgy érzem egyre jobban rákattanok a sci-fire, bejön nekem :)
A virágok nyelve csodaszép történet volt. Bár nem biztos, hogy neked tetszene, írok majd róla és akkor hátha kiderül :)
Igyekszem magam összekapni, tényleg annyi jót olvastam, muszáj megosztanom az élményt veletek is :)
katacita: egy-egy akkor, a Lamore-s könyvre miattad figyeltem fel :) Néha sekélyesnek is kell lenni.
Igen, jól, köszönöm, nagyon rossz volt az idő, de a hangulat és a szabi feeling kárpótolt. Szerintem kell ez a - ahogy te fogalmaztál - detox az agynak. Ma tűnt fel, hogy mindenki valami bigyót nyomogat a metrón, percenként csekkolják a telójukat az emberek, fura, hogy ennyire függésbe lehet kerülni. Ezért esik jól egy kicsit néha kivonni magunkat ebből.
Nagyon visszafogott hónapod volt. :)
A Napok házát nagyon örülök, hogy megvetted, szerintem tetszeni fog neked! És örülök, hogy a régóta várt utazásod pedig jól sikerült. :)
Nita: igaz, de azért szaporodott a populáció így is :)
Nagyon kíváncsi vagyok erre a könyvre, könnyen meggyőztetek rá :) Ahogy láttam szép vaskos, biztos ki fog tartani egy ideig.
Köszönöm Nita, már nagy szükségem volt erre a kimozdulásra!
Megjegyzés küldése