A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Várólista 2017. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Várólista 2017. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. január 7., vasárnap

Miért volt érdemes várólistát csökkenteni 2017-ben?

Ha a fenti kérdésre röviden szeretnék válaszolni, akkor csak annyit mondanék: mert jó móka és mert picivel nagyobb a késztetés egy-egy régebb óta a polcon csücsülő könyv elolvasására. Ha hosszabban, akkor alább olvasható a 2017-es 12-es csapat, akiket végül a játék keretében sorra is tudtam keríteni.

Henry Gidel: Coco Chanel
Chanel élete akkor kezdett el nagyon érdekelne, amikor C.W. Gortnertől elolvastam a Mademoiselle Chanel elmeséli az életét. Karizmatikus egyéniségnek tartottam, aki a 20. században el tudta érni, hogy a Divat Nagyasszonya legyen. Kalandos és próbatételekkel teli életéről szerettem volna többet megtudni, amelyhez Gidel könyve kellő információt nyújtott. Stílusilag kevésbé gördülékeny könyv ez, mint Gortneré, de jó kezdetet jelentet a vcs-hez.

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.
Nekem már az Így szerettek ők is nagy élményt jelentett, úgyhogy hasonló lelkesedéssel vetettem bele magam az újabb irodalmi szerelmes könyvbe, hogy még több magyar írónkról, írónőnkről tudjak meg olyan dolgokat, amiket anno a tankönyvek nem részleteztek, vagy amire egyáltalán nem tértek ki. Most már óhatatlan összekapcsolódnak ezek a történetek nekem a karácsonnyal és az évkezdettel, mert a karácsonyfa alatt találtam ajándékként és az új év első hónapjában fogyasztottam a történeteket szépen apránként. 

John Steinbeck: Lement a Hold
Steinbecktől az Édentől keletre nagy kedvencem és szerettem volna már a Lement a Hold című kisregényét is sorra keríteni. Amilyen rövid volt, olyan ütős lett, hisz a téma sem egyszerű: a  2. világháborúban egy megszállt város életét követhetjük nyomon, mi történik a vezetésben és mi történik a kisemberek (mind a megszállók, mind a megszállottak oldalára kitekintve) életében. Szerintem kihagyhatatlan könyv, középiskolában jó téma lenne a történelem órákra.


Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
A könyv, ami ezer éve várt a sorára. De megérte nekem is várnom rá, mert talán korábban, ha a megjelenésekor olvastam volna, nem értékeltem volna így a történetét, nem éreztem volna át teljes mértékben a könyvbeli sündisznó eleganciáját. Szerettem olvasni, főszereplőnője nagyon is közel került a szívemhez a végére, az év során néha-néha eszembe is jutottak bizonyos mozzanatok a könyvből.



George Orwell: Állatfarm
Régi "adósságomat" törlesztettem magam felé ezzel a könyvvel. Az 1984-et is nem olyan rég olvastam el, iszonyatosan nyomasztott, napokig ráült az egész a lelkemre, szóval kicsit félve vettem kézbe az Állatfarmot. Viszont döbbenet, hogy ez a könyv és az 1984 is mind a mai napig mennyire aktuális, félelmetesen pontos képet ad a mai világunkról. Sok embernek beszéltem a könyvről azóta, már csak az aktualitása miatt is, meg hát aki olvasta, az tudja csak igazán megérteni a benne rejlő mondatot: "MINDEN ÁLLAT EGYENLŐ, DE EGYES ÁLLATOK EGYENLŐBBEK A TÖBBINÉL".

Szabó Magda: Az ajtó
Szabó Magdát is felnőtt fejjel fedeztem fel magamnak, igaz, a "könnyedebb" könyveivel kezdtem. Abigél nagy kedvencem lett, a Születésnapot is imádtam, épp itt volt az ideje picit komolyabb vizekre eveznem vele. Emerenc és az írónő története nagyon megindító volt, de annyira fájdalmas is közben, hogy sokszor megálltam az olvasásával. Az az ajtó egy életet rejtett magába, ahogy mindannyiunk ajtaja is, és ezekre az ajtókra is kicsit másképpen nézek a könyv olvasása óta. Nagyon felkavart a könyv, nem mondom, hogy most rögtön folytatom az írónő életművét, de a távolabbi jövőben biztos olvasok majd még tőle.

Jandy Nelson: Neked adom a napot
A meglepetés könyv. Vagy rosszat olvastam róla korábban, vagy jót. Féltem, hogy nekem nem fog majd tetszeni, meg ifjúsági is, amelyik kategóriát most már inkább kerülöm, mint keresem, de szerencsére én a rajongók táborát erősítem. Talán azzal is megvett magának, hogy a gyász feldolgozásának és egy ikerpár eltávolodásának bemutatására háttérnek a művészetet választotta, és ez nekem mindig kedvelt téma, de végül számomra ez a könyv lett a tavalyi év egyik legklasszabbja, benne van a Top 2017-ben. 
 
Angela Marsons: Elfojtott sikoly (csere listáról)
Rájöttem, hogy én nagyon szeretem a krimiket, csak nem szabad belőlük sokat olvasnom, mert meg lehet telni velük, illetve valami újdonságra van szükségem, nem a 20. lerágott csontra. Heloise posztja adta meg az utolsó lökést, hogy ez a könyv bekerüljön a vcs cserecsapatba, és olvasás után hozzá hasonló rajongói üzemmódba kapcsoltam. Több dolog miatt volt telitalálat ez a könyv: Kim Stone karaktere, a téma, amit középpontba helyezett, a humor, ami végig jelen van, szóval minden adott egy jó és letehetetlen krimihez, amelynek idén tervezem a folytatását.

Joanne Harris: Szent bolondok
Kedvenc Harrisem minden évben bekerül egy könyvvel a vcs-be, ő a biztonsági tartalékom, ha megakadnék a lendülettel. A Szent bolondok sem okozott csalódást, Harris megint megcsinálta: csak úgy faltam a lapokat. Ami sava-borsát adta a regénynek az a zárt közösség (apácarend), illetve egy idegen megjelenése, aki hatalmas változásokat okozott és a főszereplő életére is hatással lett, mindezt úgy, hogy mi olvasók tudjuk e kettő személynek az előéletét és csak drukkolunk a női főhősnek, hogy kétszer ne kövesse el ugyanazt a hibát. Harris, kérlek írj még nekünk sok jó történetet!

Alice Hoffman: The Story Sisters
Ha Harris a biztonsági tartalékom, akkor Hoffman a pót-biztonsági tartalékom. Erre a könyvre a molyon leltem rá, csereként került hozzám és úgy örülök, hogy elolvastam, mert utána a bookdepositoryn rendeltem két újabbat tőle angolul. Hoffman is picit olyan, mint Harris. Van egy varázslatos oldala, és van egy picit sötétebb, ami legtöbbször abban jelenik meg, hogy megmutatja a mindent elsöprő szerelem romboló erejét. Ebben a könyvben is megtalálható mindkettő és abszolút az írónőre jellemző történetet kapunk: lánytestvérek, család, szerelmek, bűnök, különleges képességek állnak a történet középpontjában - ne hagyjátok ki, érdemes megismerni a Story lányok meséjét.

Lori Gottlieb: Légy a felesége!
Párkereső lévén erre a könyvre nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon egy újabb tucat sikersztori lesz-e a Nagy Ő megtalálásáról, vagy ad-e hasznos tanácsokat, felnyitja-e a nők szemét bizonyos kérdésekben. Azt mondom, érdemes volt elolvasni és szerencsére inkább az utolsó kategóriába tartozik. Mutatott tükröt abban, hogy hol hibázunk mi nők az ismerkedés elején, a párkapcsolatok alakulásában, de persze a világot azért nem váltja meg. Ellenben az én komfortzóna tágításom kapcsán megesett tavalyi vakrandim (értsd: két idegent hoznak össze az ismerősök) során néhány mondata visszacsengett és igyekeztem is megfogadni egyik-másik tanácsát.



John Scalzi: Az utolsó gyarmat (csere)
Scalzi nálam a guilty pleasure kategória - minden évben szerepel egyik kötete a Vének háborújából. A sci-fivel még mindig csak ismerkedem, igazi keményvonalassal még nem találkoztam azt hiszem, de bemelegítésképpen Scalzi világa számomra tökéletes kis menedék. Szeretem a humorát, a szereplőit és a világot, amit kitalált. Biztos nem hibátlan, de nekem szórakozásnak tökéletes.

Visszanézve a listára 2017-ben csak a "kötelező" 12 darab olvasást teljesítettem, de szerintem nagyon jók kerültek a kezembe. Coco Chanel könyvét értékeltem a leggyengébbre, és találtam köztük egy olyat, ami a Top 2017-es könyvek között landolt az év végére. Soha rosszabb listát és játékot!

2017. június 3., szombat

Testvéri (v)iszonyok

Alice Hoffman: The Story Sisters


Az idei évben is sorra kerítettem Alice Hoffmantól egy regényt angolul, mert sajnos úgy tűnik, hogy nem érkezik tőle hazánkba újabb kötet a Gyönyörű titkok múzeuma után, nekem pedig kell az éves adagom az írónő varázstollából.



Ahogy az lenni szokott, már az első pár oldal elolvasása után elkapott a tipikus hoffmani varázs és hangulat, így nagyon gyorsan sikerült belehelyezkednem a Story testvérek történetébe. Visszagondolva a könyvre nagyon sok eleme a gyermekmesékből merít: három lánytestvér áll a középpontban, mindegyik nagyon eltérő karakter, és sok gonosz dolog mérgezi meg a viszonyukat, mire a legvégére próbatételek után megbékélnek a családjukkal, saját magukkal és a sorsukkal is.

A regény kezdetekor a három lánytestvér, Elv (a legidősebb és legszebb), Meg (a középső, a könyvmoly) és Claire (a legfiatalabb és a legrendszeretőbb) erős és nagyon furcsa testvéri kapcsolatot ápol. Kitaláltak maguknak egy külön világot, Arnelle-t és egy nyelvet, amit senki más nem ért meg rajtuk kívül. Ebben a világban a jók harcolnak a démonok ellen, amolyan varázslatos mesevilág ez, egészen addig, amíg egy nyáron Elv, hogy Claire-t megmentse, saját maga találkozik egy földi démonnal, ami után a lány már nem lesz önmaga. Az arnelle-i világ egyre sötétebb történeteket hordoz már a lányok számára, Elv egyre inkább eltávolodik az anyjától, és középső testvérétől, és egyre inkább önpusztító életmódot folytat. Elv viselkedése teljesen szétzilálja a Story lányok kapcsolatát, és mindenki tehetetlenül figyeli az újabb tragédia felé való száguldást. Mert érzik a lányok és így az olvasók, hogy rohannak egyfajta baljós és sötét végzet felé, ami csavar még egyet a lányok és édesanyjuk kapcsolatán. De persze Hoffman itt is zseniális: ugyan szétesik egy család, a testvéri kapcsolatok megszűnnek, az olvasók egyértelműen negatív karakterré kiáltják majd ki Elvet, mégis a regény végére, amikorra is felnőnek a szereplők, újra kapnak majd egy esélyt és mi olvasók is átértékeljük az Elv iránti negatív érzelmeinket.

"Claire often wondered if she herself was a demon. Long ago, Elv had taught her how to recognize one; she'd whispered the telltale sign as they'd lain side by side in bed. Demons were marked by black start, pale eyes. When one walked through a room, ice formed on the windowpanes; plants withered."

Sokrétű regény ez. A sokadik Hoffmanom után persze már észreveszek bizonyos hasonlóságokat a korábbi regényeihez viszonyítva: a szerelmi szál itt elég sötét, olyan szerelem szerepel a regényben, amely életeket dönt romba (ebben hozza az Itt a Földön hangulatát), van szó drogokról és egy család, testvéri kapcsolatok, széteséséről (mint a Skylight Confessionben), mégis minden alkalommal tud újat mutatni, valahogy másként csűrni-csavarni a szálakat, mást helyezni a középpontba. Itt azt szerettem benne, ahogy ezt a különös arnelle-i világot bemutatta nekünk (számomra volt egy kis párhuzam a 3 lány és a Brontë lányok élete között), meg azt, hogy a lányok milyen karakterfejlődésen mentek keresztül az évek során. A tragédiák, az életükbe belépő démonok, szerelmek után senki nem maradt már ugyanaz. Mindezek miatt nagyon szerettem olvasni, jó volt megismerni a Story lányok keserédes, bonyolult és sokszor fájóan tragikus világát.

"Maybe some love was guaranteed. Maybe fit inside you and around you like skin and bones. This is what she remembered and always would: the sisters eho sat with her in the garden, the grandmother who stiched her a dress the color of the sky, the man who spied her in the grass and loved her beyond all measure, the mother who set up a tent in the garden to tell her a story when she was a child, neither good nor bed, selfish and strong, only a girl who wanted to hear a familiar voice as the dark fell down, and the moths rode, and the nigh was sure to come."



Kiadó: Harper Press
Kiadási év: 2009

2017. január 3., kedd

Így csökken a várólistám 2017-ben

Lobo 2017-re is meghirdette a várólistánk csökkentésére irányuló játékot. Szándékosan nem nevezem kihívásnak, mert bár az, de én minden évben játéknak tekintem és nem görcsölök rajta, hogy sikerül-e vagy sem. Amit szeretek benne, az az év végi tervezgetés, hogy milyen könyvek kerüljenek bele az alap 12-es kupacba, mik legyenek tartalékok, legyenek-e egyáltalán tartalékok. A 2016-os etapra alapvetően csupa szórakoztató olvasmányt válogattam össze, semmilyen nagy klasszikus, vagy egy 1000 oldalas féltégla nem szerepelt rajta. Ugyanezen elgondolás mentén állítottam össze az idei listámat is, amelyben jórészt a tavaly vásárolt, ámde el nem olvasott könyveim vannak, a játékszabálynak megfelelően ezek mind fél évnél korábbi megjelenésűek, vagy olyanok, amelyeket régóta szeretnék már sorra keríteni.

Az alap 12-es listám

Henry Gidel: Coco Chanel: olvastam már Chanel életéről egy regényt, és annyira megfogott ennek a nőnek az pályája, sorsa, hogy tavaly akciósan lecsaptam Henry Gidel könyvére is. Rájöttem, hogy szeretem ezeket a fél-fiction életrajzi könyveket.
Szabó Magda: Az ajtó: tavaly kaptam az egyik barátnőmtől, épp itt lenne az ideje Szabó Magdától egy "felnőtt" könyvet olvasnom.
Joanne Harris: Szent bolondok: szerintem nem kell magyaráznom. Imádom Harrist, még pár könyve olvasatlan, így itt a helye.
Angela Carter: Esték a cirkuszban: régóta vár már a sorára ez a könyv is, bízom benne, hogy be fog jönni, sok pozitív véleményt olvastam már róla.
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája: ez is ezer éve a radaromon van, nagyon sokan dicsérik és szeretik, ráadásul 2016-ban új köntösben újra megjelentette a Geopen, ezért is figyeltem fel rá újra.
Joyce Carol Oates: Luxusvilág: több évvel ezelőtt vettem meg még a nagy nyári Alexandrás akció keretében, kb 500 Ft-ot fizettem érte. 
Lori Gottlieb: Légy a felesége!: nyugalom, nem vagyok férjvadász, csak egyedülállóként szeretnék arról olvasni, hogy mit tehetek meg még vagy hogyan gondolkozzam másképp a társkeresés területén.
Jandy Nelson: Neked adom a napot: úgy gondoltam, azért kell egy kis ifjúsági könyv is a listára és tavaly több bloggernél is nagyon jó vélemények születtek erről a könyvről.
John Steinbeck: Lement a hold: rájöttem, hogy szeretem ahogy Steinbeck ír, az Édentől keletre egy nagy kedvencem. Folytatom az íróval való ismerkedést.
George Orwell: Állatfarm: ezzel egy nagy hiányosságomat szeretném pótolni. A könyv ominózus jelszavát természetesen én is ismerem, de most itt az ideje egészben elolvasni a történetet.
Alice Hoffman: The Story Sisters: szintén kedvenc írónőm, tavalyi beszerzés és kell az angol gyakorlás, így ennek a könyvnek a beválogatása nem is volt kétséges.
Nyári Krisztián: Így szerettek ők 2: még 2015-ös karácsonyi ajándékom, az első részt nagyon szerettem, remélem, a másodikban is sok csemegéznivalót fogok majd találni.

A hiányzó kettő könyvtárból jön majd.

A felsorakozott cserecsapat

Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Angela Marsons: Elfojtott sikoly
Jojo Moyes: Tiltott gyümölcs
Susan Kay: Fantom
Gillian Flynn: Sharp Objects
John Scalzi: Az utolsó gyarmat
Mika Walturi: Szinuhe
Karen Marie Moning: Új nap virrad
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák

Összesen 21 könyv szerepel a listámon és idén cél az, hogy az alapot mindenképpen teljesítsem, de most úgy érzem, hogy annyira jó könyveket szedtem össze, hogy jó lenne mind a 21-et elolvasni. Ha nem, akkor sem történik semmi, a lényeg úgyis az örömteli olvasás idén is. Hajrá mindenkinek, aki játszik 2017-ben!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...