Mili és Richárd újra nyomoznak

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok

Nagyon ritka manapság már az szerintem, amikor egy sorozat második kötete teljes mértékben hozza az első kötet színvonalát. És nem csak hogy hozza, hanem messze túl is szárnyalja azt. Számomra Böszörményi Gyula Ambrózy-báró esetei sorozatának 2. kötete az idei évem (oké, tudom, hogy csak pár héten vagyunk túl, de majd az év végi összegzőben is meg fogom említeni) egyik legjobb és legkedvesebb olvasmányélménye volt. Olyannyira, hogy azt hiszem azóta is maradt bennem egy pici űr, hogy el kellett engednem Mili és a báró kezét.

Aki olvasta az első kötetet, azt tudja, hogy függővéggel zárult. A második kötet ott folytatódik ahol az első, és szerintem az olvasók nagy örömére Gerlice szála is tovább bonyolódik, ám már nem Gerliceként. Úgy gondolom, hogy a két Hangay-lányt nem ejtették a feje tetejére. Az idősebbik, Emma, most már sokadik álarcának felvételére kényszerül és mint ahogy az első részben a cirkuszban, most sem éppen szokványos szerep(ek)ben kell megállnia a helyét és talpraesettségét bizonyítania.

A fiatalabb lány, Mili az első kötet után továbbra is az Ambrózy-villa és Agáta mama, no meg a személyzet vendégszeretetét élvezi és minden erejével azon lenne, hogy Emma nővérét felkutassa, mert ugyan a bizonyítékok szerint a haláláról kapnak hírt, sem a lány, sem az édesapjuk nem hisznek ebben. Ám Mili nővérének ügye háttérbe szorul, amikor Richárdot Rudnay Béla rendőrfőkapitány hét megoldatlan és furcsa bűnügy felderítésére kéri fel. Ambrózy báró természetesen igent mond és nyomban bele is veti magát az ügyekbe, csak Milivel nem számolt. Azzal, hogy bizony ebből sem hagyhatja ki ezt a Mindenlébenkanál Kisasszonyt és egyre másra bebizonyosodó jó megérzéseit.

"– Na de báró úr! – Most tényleg megsértődtem. – Minek néz maga engem?
– Örökké kíváncsiskodó, nyughatatlan kishölgynek, aki folyton épp az ellenkezőjét teszi annak, mint amit kérnek tőle – felelte tárgyilagosan, majd egy másik bérkocsi után intett."

Azt kell, hogy mondjam, amikor megvettem a könyvet és megláttam, hogy majdnem 600 oldal fogalmam sem volt, hogy mit lehet erről a történetről még ennyit írni. Kérem szépen, lehet, sőt, amikor befejeztem azt éreztem, hogy még legalább 600 oldalon keresztül olvasnám tovább.

Egyrészt az alaptörténet, a valóban megtörtént 7 bűneset és azok fiktív összekapcsolása és megoldása szerintem zseniális ötlet volt és okos koponyára vall. Nagyon tetszett, hogy bár a valós életben ezeknek a bűntényeknek semmi közük nem volt egymáshoz, mi kaptunk egy olyan megoldást, ami nem volt szokványos, ugyanakkor eléggé elborzasztó és hihető volt és jó sok kalamajkát és kalandot okozott a főhőseink életében a felderítése. Richárd, de legfőképpen Mili olyan helyekre jut el és olyan események szemtanúja, aktív részese lesz, amire ez a kislány, aki egyre kevésbé lány, hanem inkább felnőtt ifjú hölgy, szóval aki erre nem egészen volt eddig felkészülve. De veszi az akadályt, sőt, teljes mértékben felnő a feladathoz. És azt hiszem ez a második ok, ami miatt kedvencemmé vált a könyv és maga a sorozat is.

"Az íróasztal alatt négykézláb kuporogva két dolog járt a fejemben. Az egyik, hogy miként is keveredhettem ilyen ostoba helyzetbe. A válasz persze egyértelmű: sosem bírom fékezni a kíváncsiságomat."

Fejlődnek, alakulnak a karakterek. Mili vidéki kis tapasztalatlan csitriből lassan egy határozott, a véleményéért és igazáért, no meg a szeretett emberekért a végsőkig elmenő fiatal hölgy lesz, aki nem fél a sznob budapesti hölgyelitnek sem a szeme közé mondani a véleményét. Richárd faragatlanságát is egyre jobban kezeli, sőt azt hiszem azok az érzelmek a férfi felé, amelyekre mi olvasók már korábban fentük a fogunkat, Mili számára is egyre nyilvánvalóbbak lesznek, csak még nem tudja, hogy hogyan is lépjen ennek érdekében.

Ambrózy Richárd... ő nekem olyan mint Lizzie-nek Mr. Darcy, vagy Jane-nek Mr. Rocherster. Imádom! Tőlem lehet nőgyűlölő (nem az!), morózus (oké, sokszor), karót nyelt (jaj, ugyanmár!) de szíve mélyén csak egy megsebzett férfi, aki fizikai hiányosságát tűéles eszével igyekszik kompenzálni és akárki akármit mond igenis nyiladozik a szívében egy kis rész Mili iránt (én nem veszem be a testvéri szeretet dumáját!).

A többi szereplő is mind-mind nagyon jól eltalált karakterek: a tabáni alvilág, a korrupt rendőrök, az Ambrózy-ház szolgái, Gerlice-Cili társai a bajban, no és persze Tarján Vili is, a riporterünk, aki Milinek és persze Richárdnak is ott segít ahol tud. Sok szereplővel dolgozik a regény, de ez csak az előnyére válik.

"Bár ki soha nem mutatta, olykor neki is szüksége volt némi melegségre, gondoskodásra, valamint borzalmaktól, aljas indokoktól, önzéstől és gyilkos ösztönöktől mentes, egyszerű emberi gesztusokra, mint például az anyja csendes figyelme, vagy épp az én bosszantó jelenlétem."

Jó érzékkel ötvözi Böszörményi Gyula a két lány sorsát. Hol egy fejezet Miliről, hol egy Gerlice-Ciliről, hogy persze a végére a történések megint összeérjenek, amikor is abba fut bele az olvasó: folyt.köv. Már megint! Én meg teljesen oda és vissza vagyok, mert nem lehet elég gyorsan itt a december (karácsony), amikorra is a hírek szerint érkezik a sorozat befejező része.

Még mindig csak egyetlen egy dolgot tudok megemlíteni, ami zavaró, bár megértem az írót, hisz a végén megmagyarázza, hogy miért döntött így. Nevezetesen a lábjegyzetek. Nagyon sok (ami köszönhető az alapos kutatómunkának) és engem megakasztott az olvasás lendületében. Úgyhogy egy idő után nem is néztem őket, csak amikor nyelvi kifejezéseket magyarázott meg.

De ezen kívül én biza semmibe nem tudok és nem is akarok belekötni, elejétől a végéig imádtam az egész könyvet. Tűkön ülve várom a folytatást és remélem olyan irányba kanyarodnak majd Mili, Richárd és Emma kalandjai, amire mi olvasók titkon számítunk. Én bízom Böszörményi Gyulában, szerintem a harmadik kötet még a másodikat is le fogja majd körözni!

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadási év: 2015

Képzeljétek! Ambrózy báróhoz kapcsolódóan létrejött egy facebook oldal, ahol további csemegézni valót találhatunk magunknak ITT

Illetve az író az alábbi karcában egy esetleges megfilmesítés lehetőségét is felvetette ITT. Aminek ugyan örülök, de azóta azon kattogok, hogy kit tudnék elképzelni a főszerepekben. Az én kisfilmem, ami a fejemben van, ragaszkodik a saját elgondolásához, így nem találok ideális jelölteket.

A milleniumi bűneset

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

Bevallom őszintén, azért figyeltem fel erre a könyvre, mert a fülszövege alapján valami olyan történetre számítottam, mint amilyen a Dávid Veron-sorozatot jellemzi. Nagyon hiányzik nekem ez a Mindenlébenkanál Kisasszony, már gondolkozom egy sorozat újraolvasáson, de előtte megleptem magam a Leányrablás Budapestennel. És a végén teljesen elégedett voltam azzal, amit kaptam, habár óriási függővéggel zárul, amit én nagyon-nagyon nem szeretek.

A történet az 1896-os milleniumi ünnepség ideje alatt kezdődik, amikor is a marosvásárhelyi Hangay Emma a fővárosi nagynénjénél tölti ezt a pár napot, majd egyik pillanatról a másikra nyoma vész. Hiába nyomoznak utána, minden szál zsákutcába vezet és arra a következtetésre jutnak, hogy biztos elcsavarta a fruska fejét valami fess legény és megszöktek együtt. Természetesen a lány édesapja és húga, Mili nem hisz ebben, pláne azután nem, hogy 4 évvel a lány eltűnése után távirat érkezik tőle, amelyben tudatja, hogy él. A kisebbik Hangay lány úgy dönt, hogy most ő utazik fel a fővárosba a nagynénihez, hogy felkeresse azt a személyt, akit a nővére a táviratban említ, hátha nyomára tudnak majd bukkanni az eltűnt lánynak. Természetesen Milit óriási meglepetés éri a fővárosban és egy szerencsétlen balesetnek köszönhetően a lány a híres nyomozó, Ambrózy Richárd báró karjaiban köt ki. És a bonyodalmak innentől kezdődnek csak igazán, mert nem elég, hogy úgy tűnik Mili olyan szálakat bolygatott meg, amit nem kellett volna, de Ambrózynak elég hamar feltűnik az is, hogy a lány élete is veszélybe került. A felfordulást még tetézi az, hogy ez a két ember, a kedves és a világ dolgaira nyitott Mili, és a morózus, testi hibáját az elméje élességével kompenzáló ifjú Ambrózy finoman szólva is ki nem állhatják egymást.

Az egész történet számomra egy óriási időutazás és színtiszta szórakozás volt. Nem olyan mint a Dávid Veron-sorozat (szerencsére!), viszont olyan érzésem volt, mintha annak a könnyedségét és humorát összemixelte volna az író Kondor Vilmos Bűnös Budapest című sötétebb lelkületű sorozatával. Hiszen itt is főleg Budapest a helyszín, mocskos dolgok és titkok lapulnak a háttérben, gyilkosságok történnek, és akik a háttérből figyelik és irányítják az eseményeket úgy tűnik, tényleg semmitől sem riadnak vissza. Ez a része hasonlítható a Kondor-féle sorozathoz.

Tetszett a két szálon futó cselekményvezetés: 1896-ban Emma sorsát követhetjük végig, úgy derülnek ki a titkok ezen a vonalon, ahogy 1900-ban Mili és Richárd számára tisztázódnak a kérdések, szóval nincs előre semmilyen poén lelőve.

A két főszereplő karaktere is jól működő elegyet ad (valamikor garantált lesz a robbanás érzésem szerint). A vidéki kis fruska, akit fűt a nővére utáni keresés izgalma, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot legyen az egy cseléd, egy nemesasszony, és aki ahogy halad előre a történet egyre erősebb fiatal hölggyé válik, egyre többször kiáll magáért és a családjáért. Ambrózyt is nagyon bírtam, néha Mr. Rochester sötét jellemét juttatta eszembe, hisz itt is biztos vagyok benne, hogy a kemény külső, egy sérült lelket takar. Ugyan fizikai fogyatékossággal rendelkezik, viszont az agya és tehetsége mérföldekre megelőzi a bűnözőket, még a hivatalos szerveket is és azokat meg főképp, akik csak a külsejéből ítélnek. Persze minden romantikára vágyó olvasó érzi, hogy az a két karakter, aki ennyire fúj a másikra, egyszer majd nagyon egymásra fog találni, de úgy gondolom, hogy hosszú lesz az út még odáig.

"– (…) Mili kedves, ön holnap délelőtt a fiammal együtt felmegy a villa tetőteraszára, hogy madártávlatból csodálhassa meg Pest látképét, s aztán felállva a kő mellvédre, szépen leveti magát a mélybe! Nos, mit szól hozzá, jó lesz így?!"

Az is érződik a regényen, hogy alapos és mindenre kiterjedő kutatómunka áll mögötte. Ami bennem egy pici zavaró érzést keltett az a rengeteg lábjegyzet volt. Jók voltak ezek, csak engem mindig megakasztottak olvasás közben, úgyhogy én bizony a regény hátsó részébe száműztem volna őket. De ez már csak szerkesztés kérdése.

Ami miatt szintén plusz pontot kap nálam a könyv azok a helyszínek és a sok és változatos karakter, akiket megismerhetünk. Betekinthetünk egy báró villájának és cselédjeinek mindennapjaiba (hovatovább fontos szerepük lesz), megjárjuk a Lipótmezőt is (eléggé "paráztam" azoknál a részeknél, kicsit én magam is bolond lettem tőle), csatlakozunk egy vándorcirkuszhoz és annak minden bohókás és furcsa szerzetéhez, álruhában nyomozunk a Gellért-hegyi villák egyikében, szóval igen változatos képet kapunk az egész nyomozás során.

Az mondjuk meglepetésként ért, hogy a történet nincs megoldva, mert azt gondoltam, hogy egy kötet egy ügy utáni nyomozás lesz majd, de nem, mert a Hangay-lányok története nincs lezárva, ráadásul óriási függővéggel zárul az első rész, méghozzá olyannal, ami abszolút nem egy megnyugtató jövőképet vetített elém.

Természetesen vevő leszek a következő kötetre is, hisz azt a célt, ami miatt beszereztem a könyvet maradéktalanul teljesítette: azaz szórakoztatott, kikapcsolt és egy kicsit még meg is dolgoztatta az agyamat, ahogy együtt nyomoztam a főszereplő párossal. A századeleji miliő és hangulat pedig még rádobott egy lapáttal, így én meleg szívvel ajánlani tudom mindenkinek, hogy ismerjék meg Mili és Ambrózy báró közös nyomozásának történetét!

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadási év: 2014