Két könyvről röviden

Daryl Gregory: Mind remekül megvagyunk

Amikor olvastam, hogy a GABO SFF zsebkönyvek kiadásába kezd, tudtam, hogy előbb-utóbb én is fogok a sorozatból választani magamnak. Érdekes módon, nem a Mind remekül megvagyunk lett volna az első a sorban, amit kinézek magamnak, de a havi könyvtárazás alkalmával ott virított az újdonságok polcán, gondoltam csak én rám vár, így hazajött velem a történet. Félve kezdtem bele, mert két címke miatt is úgy gondoltam, hogy számomra ez aztán túl van valóban a komfortzónámon: se fantasyt, se horrort nem olvasok sűrűn, sőt szinte alig. Aztán az egész könyvélménnyel kapcsolatban pont e kettő nem hagyott mély nyomot bennem. Persze fantasy ez, meg vannak benne horrorisztikus elemek, de mégis úgy gondolom, hogy számomra nem ezek miatt lett kellemes élmény. Hanem a történet miatt, ami egy terápiás csoport sorsát kíséri végig. A pszichológusnő hétről hétre együtt dolgozik furábbnál furább figurákkal. Ott van elsőként Harrison, a Szörnydetektív, aki talán a "leghétköznapibb" a szereplők közül. Aztán a csoport tagja még a tolókocsis Stan, akit kannibálok karmai közül mentettek ki, a mindig sötét szemüvegben lévő Martin, a fekete ruhákban járó és alig beszélő fiatal lány, Greta és a csontjaiba vésett ábráktól szabaduló Barbara. Különös egy társaságot alkotnak ők. És ahogy fejezetről fejezetre haladunk előre mindannyiukat megismerjük, mindenki kap egy fejezetet, amikor az ő fejében vagyunk mi olvasók. Rájövünk, hogy bár különbözőek ezek az emberek, mégis hasonlítanak valamiben: mindenki menekülne a belső vagy épp külső démonjai elől. Van, akinek segítséget tud ebben nyújtani a csoportterápia, van, akinek megadja a kezdő lökést az újrakezdéshez, van, akinek a lezáráshoz és van, akinek a mindent hátrahagyáshoz. Nagyon szerettem olvasni a csoportfoglalkozások dinamikájáról, hogy ki hogyan nyílt meg, vagy éppen kinek és mikor. Óhatatlanul hatottak egymásra, még arra is, aki teljesen elzárkózónak tűnt a foglalkozások alatt. Nagyon jó ötletnek tartottam a végén a közöttük lévő kapcsolatot, rá kell jönnünk, hogy nagyon sok minden nem véletlenül történik az ember életében. A fantasy elemek ugyan nem vettek meg maguknak, de a terápia, a csoport közötti kapcsolatok, az, hogy a végén mennyire erősebbé váltak néhányan, ez miatt mindenképpen megérte elolvasni.

A kiadásról is muszáj megemlíteni, hogy nagyon eltalált. A zsebkönyv formátum valóban kézreálló, kellemes olvasni, fogni és hát a borító, az is nagyon passzol a történethez. Mindenképpen fogom folytatni az SFF zsebkönyvek sorozatát.

"Minden kis létszámú csoport egy kémiai kísérlet volt, és a procedúra mindig ismétlődött: vegyél néhány instabil elemet, tedd őket egy zárt helyre, és alaposan rázd össze. Az eredmény soha nem stabil vegyület lesz, de időnként olyasmit kapsz, ami képes hasznos munkát végezni – például egy rákos sejteket ölő gázt. Néha viszont bombát készítesz."

Kiadó: Gabo

Kiadási év: 2017

Fordította: Novák Gábor

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi 1. - Kezdet

Egy tartósabb zombie állapotomban nyúltam ismét, immár másodjára az SZJG-sorozat kezdőkötetéhez. Utána kellett néznem, hogy kb. hány éve olvastam először és magam is megdöbbentem rajta, hogy van ennek már 6 éve. Minden hibája ellenére én szeretem ezt a sorozatot. Rengeteget nevettem rajta anno, nagyon sok emlékem visszajött a középiskolás éveimről, és érdekes, hogy egy ilyen könyvet olvasva pillanat alatt újra annak a bizonytalan tinilánynak tudom magam érezni, aki csetléseit-botlásait tekintve bizony hasonlóságot tudott érezni Rentai Renátával.

Másodjára - és immár idősebben - olvasva azért egyre jobban a hibáit látom a sorozat kezdőkötetének. Igen, engem is megőrjített Reni anyukájának "kisbarátomozása", meg az állandó gyereknevelő könyvek olvasása. A valóságtól elrugaszkodottnak gondolom a kis létszámú elit iskolát, főleg azt, hogy a srácok egy része csak azért van ott, mert perfektül beszélnek franciául, egyébként nagy ívben tojnak a tanulásra. Viszont még mindig imádom ezt az osztályt, a sok hülyeségükkel együtt. A közösség még csak alakul, még csak ismerkednek egymással, de azért már itt is tudjuk, hogy kiért kell szorítanunk, csak azt nem tudjuk, hogy Cortez vagy Arnold lesz-e a befutó. Úgy olvasva a történteket, hogy már ismerem az egész kifutását, kicsit más színezetet adott a dolgoknak, sokkal jobban tudtam figyelni az apró jelekre. Pl. meglepődtem, hogy Cortez már az első részben hányszor segített Reninek, pedig korábban azt gondoltam, hogy alig törődött vele. 

Bár nem kaptam tőle ugyanazt a szintű élményt, de mégis jó volt egy kicsit visszaülni az SZJG padjaiba, elbújni egy kicsit a mindennapi dolgok súlya elől és azon filózni, hogy meghúzzák-e Renit rajzból vagy sem. Nem mondom, hogy minden kötetét újra el fogom olvasni, de jó tudni, hogy van amihez vissza tudok nyúlni, ha az élet nagyon igénybe vesz. Sőt, találtam magamnak egy új könyvet Laurától, amit mindenképpen el szeretnék olvasni, ez pedig az Ég veled.

"– Reni, tudom, hogy az első nap a gimiben nagyon kemény, emlékszem, nekem is az volt. Csak egyet tudok tanácsolni – nézett apu mélyen a szemembe. – Ne hányd el magad."

Kiadó: Ciceró

Kiadási év: 2010

Hullámhegyek és völgyek a Rengeteg kapcsán

Naomi Novik: Rengeteg

Kb. az alábbi szakaszokon mentem keresztül a Rengeteg megjelenése, megszerzése, majd elolvasása kapcsán.

1. Megjelenés előtt, beharangozáskor: hűha, ez nagyon érdekesnek tűnik, bár nem sok fantasyt olvasok, de a komfortzónából való kilépésre pont jó lenne. De azért lehet, hogy jobb lenne megvárni róla pár véleményt.

2. Megjelenéskor a Könyvfesztiválon: úristen, de klassz lett a borítója, micsoda színek és formák. Egye fene, mégis csak meg kell vennem! Jé, hogy ez 500 oldalas? Nem baj, jöhet!

3. Olvasás kezdete, pár fejezet után: ez nagyon tetszik! Hm, érzem én, hogy Agnyeskában és a Sárkányban, a varázslóban sokkal több van, mint azt elsőre sejteni lehet. Jó kis páros lesznek majd ők. Oké, igaz, hogy Agnyeska lépten-nyomon csetlik-botlik, viszont a Sárkány meg olyan kis mufurc, úgyhogy ha ők ketten "beszélnek" én biztos mosolygok. Jó lesz ez!

4. 20-30%-nál járva: tetszik ez a szláv világ, meg ahogy Agnyeska megtalálja a maga erejét, ahogy rátalál a saját mágiájára. A Sárkány pedig? Őt egészen megkedveltem. Tudtam én, hogy mélyebb jellem, mint amennyit mutatott magáról az elején.

5. Kicsit később...: azt hiszem én be nem tenném a lábam a Rengetegbe, fészkes fenevad, az már tuti! Parafaktor: magas, minek következtében át kell gondolnom a nyáron az erdőbe tervezett kirándulásomat, egyedül biztos nem vágok neki. Jegyzet magamnak: kerüljük el jó messzire a szívfákat!

Forrás

6. Ó, Marek herceg, te istencsapása, hogy én ezt a kis pukkancsot mennyire utálom!

7. 50%-nál: ... azt hiszem pihentetem az olvasását ... a csatajelenettel és a Rengeteggel való megküzdéssel még csak-csak elboldogulok, de ez a Marek hercegecske nagyon kikészít. És most ez a rész annyira unalmas lett!

8. 60-80%-nál: pfff.... ne már, miért vagyunk a királyi udvarban? Én a tornyot, a mágia tanulást és a Sárkányt kérem vissza! Amúgy is, Agnyeska és az ő földhöz közeli mágiája nem illik a sok piperkőc fajankó közé...húzzunk innen már! Még mindig unalmas ...

9. 90% körül: hűha, kicsit felgyorsultak az események. De végre újra egyesült a két főszereplő mágiája és ereje. És Sárkánynak külön piros pont azért a hadseregért, no, az nagyon para volt! (De azért lassan véget érhetne már a történet ...)

10. Vége: hmmm ... hmmm... még mindig csak hmmm. Oké, örülök hogy így lett vége, és annak is, hogy végül megismertem a Rengeteg igazi valóját, miért is lett az ami, meg miért viselkedett úgy ahogy, de túl hosszúra nyúlt ez az egész. Ha csak fele ennyi történés lett volna benne, szerintem sokkal jobb sztori kerekedett volna belőle.

+ A konklúziók:

ad1: azt hiszem, a fantasyval való ismerkedésem kevésbé zökkenőmentes, mint a sci-fivel való bimbózó románcom.

ad2: túl sok volt nekem most ez a könyv, meg a közepén túl unalmas - talán nem a szakdolgozat írása alatt kellett volna olvasnom.

ad3: az alapötlet zseniális, viszont mégsem lett az év könyve, kár érte!

Kiadó: Gabo
Kiadási év: 2016
Fordította: Heinisch Mónika

Nem jó a boszival ujjat húzni!

Alex Flinn: Beastly - A szörnyszívű

Úgy gondolom, hogy a meséknek - akármilyen idősek vagyunk is - helye van az életünkben. Amíg gyerekek vagyunk játszva tanulunk belőlük, aztán később már ha vannak gyerekeink akkor mi tanítjuk általuk a saját gyerekeinket, és ha épp nincs gyerkőc az ember életében, közelében akkor bizony egy nehezebb periódusban jó velük kikapcsolni és kicsit újra hinni a csodákban. Én a mai napig nagyon szeretem a meséket. Én vagyok az a lány, aki most karácsonykor pityergett a Wall-E-n, később pedig szipogtam az Agymanókon, és én vagyok az is, aki a januári munkahelyi őrület közepette egyik hétvégén teljesen agyhalott állapotban a kezébe vette a Beastlyt és szinte egy szuszra ki is olvasta.

A történet egy mai modern köntösbe bújtatott Szépség és a Szörnyeteg, ami amúgy az egyik all-time-favourite mesém. Az Alex Flinn által megírt változatban New York egyik elit gimijében vagyunk, ahol egy menő srác a jóképűségével és a népszerűségével ott gázol át az embereken ahol tud. Csakhogy egyik alkalommal rossz emberrel húz ujjat, pont egy álruhás boszorkányt szúr ki céltáblának és a nagy heccnek egy még nagyobb szívás lesz az eredménye. Elveszti szépfiú külsejét, egy szőrös-karmos szörny válik belőle és két évet kap arra, hogy találjon legalább egy olyan embert, aki a csúfsága ellenére is szereti őt, és megcsókolja, ha ez nem sikerül örökre így marad. Nem egyszerű feladat az tuti! 

Természetesen lesz majd egy lány - mert egy lány mindig akad a mesékben a Fiú mellé-, aki amúgy nem is olyan szép, hanem inkább csak átlagos, viszont okos, kedves és imádja a könyveket. Csoda, hogy őt rögtön a szívembe zártam? Aztán egy-két nyakatekert történés során a Lány a Szörnyeteg házában köt ki, ahol a fiú a házitanítót és a házvezetőnőt leszámítva teljesen egyedül tengeti az életét. És ezek után megkezdődik a lassú közeledés, az ismerkedés, a külső mögé nézés, a belső értékek felismerése és a sóhajtozósan bájos szerelem ébredése a Lány és a Szörnyeteg között. Csakhogy az élet, meg a sors, még mindig tartogat meglepetést, és lehet, hogy a Szörnyeteg kifut az időből.

"Szuperhős is lehetnék, leszámítva, hogy ha ki akarnék menteni valakit egy égő házból, akkor amint meglátna, sikoltozva a lángok közé vetné magát az illető."

A történetet valóban sokszor feldolgozták már filmes formában, de én könyves feldolgozásban most találkoztam vele először. Az olvasás alatt végig azon gondolkoztam, hogy annyira a kezébe nyomnám a mostani fiataloknak (és idősebbeknek is), de tartok tőle, hogy pont a mondanivalót, a lényeget nem értenék meg. Szépséggel ugyan sok mindent el lehet érni, de milyen siker ez? Tartós? És egyáltalán ki a szép manapság? Aki a tucatlányokra hasonlít és akin egy rakat mű cucc van rajta, vagy az, aki mer különbözni a többiektől? És tényleg ennyire sekélyesek vagyunk mi emberek mindannyian, hogy a külső szépséget előrébb helyezzük a belső értékekhez képest? Nem szeretnék ilyen ember lenni, és remélem, hogy nem is vagyok. Ennyi idősen úgy érzem, hogy nekem nem egy boszorkány átka kell ahhoz, hogy meglássam kiben és hogyan rejtőzik az igazi érték.

"Lehet, hogy túl könnyen ítélünk a külső után, mert az egyszerűbb, mint meglátni, ami igazán fontos."

Amúgy Alex Flinn cseppet sem akart többet írni mint egy modern Szépség és Szörnyeteg történetet és szerintem ezért is élvezetes ez a könyv. Meg hát Kyle, azaz a Szörnyeteg humoráért. Egész végig az ő szemén keresztül követjük végig a történteket, úgyhogy mi is átmegyünk minden kis apró érzelmi mélyponton vagy magasban szárnyaláson: hitetlenkedés, harag, magányosság, beletörődés, remény, szerelem, veszteség. De ami ezt a Szörnyeteget igazán kedvessé tette számomra a belső átalakulásán kívül az tényleg a humora volt, na és az a szoba, amit a Lánynak rendezett be telis-tele könyvekkel.

Nem könnyű lányokat összeszedni, ha az ember úgy néz ki, mint Csubakka!

Azt hiszem erre a kis történetre nagyon jó szívvel fogok mindig is visszagondolni. Kisimítja az ember arcán és agyán a hétköznapok okozta ráncokat, beburkol a bájos és romantikus hangulatával, szóval amolyan igazi kis menedék a valóság elől. De hát nem pont erről szólnak a mesék?

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadási év: 2007

Fordította: Farkas Veronika