Vagy legalábbis tervezem. Mint minden évszak kezdetekor, most március elején is írtam egy csupán 4 könyvből álló listát, amit szeretnék idén elolvasni a nyár beköszöntéig. Ezeket az évszakos kis terveket viszonylag jól tudom tartani, egyrészt nem vállalom túl magam, másrészt valóban olyan könyveket szedek össze egy kupacba, amelyek régóta érdekelnek, vagy lehet, hogy ámbár hirtelen a fellángolás, de elég erős a tüze, hogy el is olvassam.
Elsőként Isabell Allende Kísértetházára esett a választásom. Idén a várólista-csökkentésbe is beválogattam, mert elég régóta halogatom, ugyanakkor van egy olyan érzésem, hogy nekem való könyv. Itt amúgy egy picit csalok, mert már olvasom ezt a történetet, de higgyétek el, a listám már hetek óta készen van. Eddig egészen magával ragadott ennek a csupa furcsa személyiségből álló családnak a története, szinte hömpölyög az elbeszélés ahogy haladok előre Esteban Trueba és családjának életében. Nem mellesleg pedig igazán színes történelmi tablót is kapok háttérnek, szóval ez egy valóban grandiózus történetté kezd válni.
Hosszabb-rövidebb utazásról egyelőre csak álmodozva került a látóterembe, illetve egy értékelésnek köszönhetően most már hónapok óta a várólistám kiemelt helyén áll Cheryl Strayed Vadon című regénye. Nagyon kíváncsi vagyok rá, és remélem, hogy azt kapom meg ettől a történettől amire várok: önmagunk megtalálásának rögös útját, bizonyos lelki terhektől való megszabadulást. És amúgy sem sok útiregényt olvasok, úgyhogy ez miatt az aspektus miatt is nagyon vonz ez a könyv.
A családregények iránti rajongásomnak köszönhetem, hogy felfigyeltem Ljudmila Ulickajától Médea és gyermekeire. Bár a Daniel Stein régóta a polcomon áll, engem most mégis Médea története hívogat jobban. Eddig jóban vagyok Ulickaja stílusával, szeretem ahogy olyan szépen, de egyszerűen elmeséli egy-egy ember sorsát. Semmi kirívó nem történik hőseivel, de mégis olyan sok minden hat rájuk, és olyan sok mindenen mennek keresztül mint mi.
Utolsóként pedig egy fantasy, ami pedig eléggé nem az én asztalom. Most, hogy a könnyedebb sci-fik belopták magukat a szívembe, gondoltam, hogy a fantasy vonalon is erősítenem kellene. Lev Grossam A varázslók c. könyvére már a megjelenésekor felfigyeltem, de folyamatosan olyan "szeret-nem-szeret" azaz "akarom-nem-akarom" kapcsolatom volt vele. Aztán olvastam pár olyan véleményt, hogy arra jöttem rá, én bizony ezt el szeretném olvasni. Úgyhogy itt a helye. Most már csak remélem, hogy én is azon olvasók táborát fogom gyarapítani majd, akiknél betalált ez a történet.
Ti mit terveztek olvasni a következő hónapokban?
