Gyere ki a fénybe!

Daniel Keyes: Az ötödik Sally

Ezen a héten egy olyan könyv volt a kísérőm, ami eddig teljesen elkerülte a figyelmemet, de most, hogy elolvastam, bizton állíthatom, hogy kedvenceim közé sorolhatom és óriási mulasztás lett volna a részemről, ha nem találtam volna rá. Ráadásul az érdem nem az enyém, hanem a barátnőm hívta rá fel a figyelmem. Könyvekről levelezgettünk, ajánlgattunk egymásnak és valahogy szóba került Keyes Virágot Algernonnak című könyve is. Erre a barátnőm rögtön ajánlotta Az Ötödik Sally c. regényét is. Gyorsan utánanéztem és meglepett a fülszövege, de egyben nagyon felcsigázott, így örömmel vettem le a könyvtár polcáról, hogy belekezdhessek. Aztán már az első fejezettől kisebb fajta sokkot kaptam. Azt hiszem rég olvastam ilyen erőteljes nyitójelenetet, amikor a pulzusom az egekig szökött és csak azt kérdeztem, hogy "mi van?" meg hogy "jól értem?". Ezek után már éreztem, hogy ez a könyv nehezen fog elengedni és igazam is lett.

A történet Sallyről szól, pontosabban Sallyről és négy másik énjéről, ugyanis Sally beteg, többszörösen hasadt személyiség. De erről a főszereplő maga a regény elején még nem tud. Ő csak annyit érez, hogy valami nagyon nincs rendben vele. Sokszor érez furcsa fejfájást, ezután elveszti az eszméletét és abszolút nem tudja visszaidézni, hogy mi is történt vele. Percek, órák, sőt napok esnek így ki az életéből. Ráadásul olyan dolgokkal vádolják, amiket nem követett el, olyan emberek köszönnek rá az utcán, akiket nem ismer, szóval az élete egy merő káosz. 

Aztán ama bizonyos nyitójelenet után egy kórházban tér magához, ahol elismeri, hogy segítségre lenne szüksége, mivel az elmúlt hónapban háromszor próbált meg öngyilkosságot elkövetni, ennek okait sem tudja és így köt ki dr. Roger Ash pszichiáter rendelőjében. Akit hatalmas meglepetés ér, amikor diagnosztizálja Sally betegségét, mert ugyan hallott már a többszörösen hasadt személyiség szindrómáról, de kezelni még nem kezelt egyetlen ilyen beteget sem. A doki először nem akarja vállalni Sally kezelését, ő is épp saját démonjaival küzd, de mégis meggondolja magát és elkezdődik az út, amelynek a végén dr. Ash reményei szerint Sallyből újra egy, egyetlenegy teljes személyiség válik majd. 

"Olyanok vagyunk, mint egy gilisztákkal teli konzervdoboz. Tudtam, hogy Roger végül szét fog majd bennünket bogozni. Okos hapsi. De aztán mit tud majd csinálni? Úgy értem. vagyunk, létezünk. Persze megölhet minket, hiszen nem lesznek holttestek, melyektől meg kellene szabadulnia - alighanem ez lenne a tökéletes bűntett." 

A terápia során ismerjük meg Sally 4 másik énjét. Derryt, aki az úgynevezett "nyomkövető", azaz aki kapcsolatban van az összes személyiséggel, ismeri azokat, kommunikálni is tud velük. Derry csupa jóság és kedvesség. Rajta kívül ott van még Bella, a csábító démon, aki amikor pasi kerül a közelébe rögtön lecsap rájuk. A harmadik én Nola, aki tájékozott, könyveket olvas, fest, no és ott van még Jinx, aki egy külön kategória. Jinx maga az agresszió, az erőszak alteregója, aki ha kiszabadul Sallyből, ott kő kövön nem marad. Ők élnek együtt Sallyvel, akik létezéséről még csak nem is tud. Sőt, amikor dr. Ash szembesíti a diagnózissal, ő először nem is hisz neki. Akkor törik meg az ellenállása, amikor lát magáról egy felvételt, amikor éppen Bella van kint és olyat tett, amire Sally nem emlékszik. Itt fogadja el a többi énjét és ezután kezdődik az igazi terápia, amikor a doki szeretné az összes személyiséget eggyé formálni. 

"Ragaszkodtam a múltamhoz. Meg akartam őrizni. Az embernek múltjának kell lennie ahhoz, hogy valódi személyiség lehessen."

Közben, hogy a helyzet ne legyen ennyire egyszerű, képbe kerül két férfi, Todd és Eliot, akik beleszeretnek Sally egy-egy személyiségébe. Aztán Larry, a volt férj is sokszor felbukkan, bár itt inkább Sally egyik személyisége felelős a találkozásokért. Természetesen dr. Ash sem tud érzelmileg teljesen függetlenedni Sallytől, szóval van itt izgulnivaló bőven.

Engem ez a könyv teljesen lenyűgözött. Sorolom, hogy miért is.

Az elején nagyon féltem, hogy nem fogom tudni követni a személyiségeket, hogy mikor ki van "kint", ki irányít vagy éppen ki kivel társalog "odabent", de Keyes olyan bravúrral teremtette meg Sallyt és a személyiségeit, annyira különböznek egymástól, hogy ez végül nem volt gond, már a megszólalásukból, stílusukból lehet tudni éppen ki szerepel az adott helyzetben.

Aztán itt voltak maguk a személyiségek. Gondoltam egy idő után biztos lesz egy amolyan kedvencem. De nem volt, mert mindegyiket külön-külön szerettem, főleg miután mindegyikről kiderül, hogy miért, mikor és hogyan keltek Sallyben életre. Valószínűleg nem árulok el nagy titkot, hogy mindegyik én létrejötte egy traumatikus vagy stresszes történésének köszönhető.

Tetszettek a férfi karakterek is. Ők is legalább annyira különböztek egymástól mint Sally személyiségei. Érdekes volt olvasni, hogy melyik férfi melyik személyiség felé kezd vonzódni és ezt a személyiségek odabent Sallyben hogy kezelik le.

És akkor még magát a betegséget, amiről a könyv szól, még nem is említettem. Sokszor kirázott a hideg, amikor a főszereplő helyébe képzeltem magam. Iszonyat lehet, amikor azt érzed, hogy valami gond van veled, de nem tudod mi és egyszer csak egy ilyen komoly betegséggel szembesítenek. 

„Amíg az ember kitart, mindig van reménye a változásra. Az életet nem szabad eldobni. Akármilyen rosszra fordulnak is, akármilyen feketének látszanak is a dolgok, nem szabad feladni.” 

Nagyon érdekesnek találtam magát a terápiát, amit dr. Ash választott, bár nem olvastam még utána, hogy mivel tudják az ilyen betegeket kezelni, de ez a fúzió, a személyiségek összeolvasztása egy laikus számára is kézenfekvőnek tűnik, bár eddig még csak elképzelni sem tudtam, hogyan is zajlik egy ilyen hónapokig, akár évekig tartó kezelés.

Ha tehettem volna, biztos gyorsabban olvasom ki a könyvet, mert olyan nehéz volt letennem. Bár így is olvastam este, amíg csak láttam olvasni, reggel a villamoson munkába menet, néha még ebédszünetben is, délután hazafelé jövet, szóval mindig a kezembe vettem, amikor csak tehettem. Ráadásul egyik reggel azon vettem magam észre készülődés közben, hogy másként nézem a tükörképemet és közben azon gondolkoztam, hogy így vagy úgy, de valamilyen szinten mindannyiunknak több "oldala" van, csak nem mindegy, hogy ezek külön személyiséggé válnak-e vagy sem.

Annyit még meg kell jegyeznem, hogy nagyon tetszett a regény címe. Először nem értettem, de aztán ahogy a terápia haladt előre, úgy lett világos az Ötödik Sally jelentése. A fenti borító pedig nagyon találó lett, teljesen illik a történethez.

Értékelésem. 5*/ 5-ből (szeretnék egy saját példányra szert tenni!!!)

Kiadó: Európa Könyvkiadó

Kiadási év: 1989

Fordította: Szilágyi Tibor