Az idei évet egy kemény elhatározással indítottam. Mégpedig azzal, hogy nem veszek annyi könyvet mint tavaly. A tavalyi könyvszámot most nem publikálnám, de higgyétek el, év végén elég sokkoló volt vele szembesülnöm. Ráadásul nem tudtam őket olyan tempóban fogyasztani, mint ahogy vásároltam, így szépen megnőtt a várólistás könyveim száma.
Az elhatározásom az volt, hogy egy hónapban két könyvet engedélyezek magamnak, ez talán nem visz még a teljes romlásba és év végén nem fogok újabb sokkot kapni amikor összegzem a vásárolt könyveket. Egészen márciusig kemény is voltam és tartottam magamat az elhatározásomhoz, aztán jött a születésnapom, amire pénzt/vásárlási utalványt/könyvet kaptam ajándékba és a kettő engedélyezett könyv mellé így még újabb négy ajándék regény került a polcomra. Akkor azt gondoltam, hogy most "kibűnöztem" magam, ráadásul ezek ajándékok voltak, szóval majd az áprilist simán bírni fogom. Na persze!
Az április úgy kezdődött, hogy Csengától nagyon baráti áron megvettem Abraham Verghese: Könnyek kapuja c. könyvét (ezúttal is újra köszönöm neki!). Ez még rendben is lett volna, mert ugye ez lenne az engedélyezett kettőből az első vásárlásom. Aztán Szilvamag felhívta egy akcióra a figyelmem (őt is üldözi majd örök hálám, mert sok pénzt megspórolt nekem), ugyanis húsvétkor a Geopen Kiadó nagy mértékű kedvezményt kínált a könyveire, én meg az 50%-os akciójában megrendeltem Isabel Allende Kísértetház, illetve John Banville Végtelenek című könyvét. A netes rendelés előtt azért meginogtam ám, de aztán amikor megnéztem, hogy merre is van a Geopen, ahol személyesen át tudom majd venni a könyveket és megláttam, hogy kb. csak 5 perces sétára a munkahelyemtől, akkor úgy gondoltam, hogy ez egy égi jel és a lelkiismeret-furdalásom tovaszállt. A következő buktató akkor volt, amikor elmentem a megrendelt könyvekért és az utca másik oldalán van egy antikvárium, ahová "csak úgy" beugrottam. Tudjátok, csak nézelődni és a könyvek illatát magamba szívni. Aha, csak úgy! Ennek a vége újabb két könyv lett nagyon jó áron: Joanne Harris Partvidékiek és Mario Puzo Pokoli porond című regénye. Itt már elismertem magam előtt is, hogy csúfos kudarc lett ez a hónap. Aztán, hogy feltegyem az i-re a pontot még jött a Könyvfesztivál (utolsó napon sikerült kijutnom), ahonnan szintén nem tudtam könyv nélkül távozni (mert a belépőt mindenképp le szerettem volna vásárolni, bár azt hiszem, akkor egy könyv is elég lett volna ...). Itt szereztem be Gail Carriger Lélektelen c. regényét, mert már annyi jót olvastam róla, és lecsaptam még Janne Teller Semmi c. könyvére is.
Összesítve a szeszélyes áprilist: átléptem a magamnak szabott határt 5 könyvvel, de azzal próbálom háborgó lelkiismeretem nyugtatni, hogy anyagilag egész jól vásároltam és majd igyekszem a következő hónapokban visszatérni a jó útra!
5 megjegyzés:
A Semmit már én is kihoztam a könyvtárból, de sajnos olvasatlanul kellett visszavinnem. A Könyvfeszten volt rá valami jó kis akció???
Á, ez az enyémhez képest a light-féle paráználkodás volt ;).
Szilvamag: akkor tekintsd úgy, hogy megy majd postával kölcsönbe :) Nem, sajna nem volt, csak a 20%, de muszáj volt, mert nagyon fentem rá a fogam :)
Andiamo: húúúúú, örülök, hogy nem vagyok egyedül a klubbban :)
Úgy látszik, az április ilyen kis szeszélyes hónap. Mindenki többet vásárol, mint szeretne:D
Én is:))) Szerintem profik vagyunk önmagunk meggyőzésében, hogy éppen akkor miért éri meg, de nagyon:)))
Klaudia: megnyugtató, hogy nem csak nekem alakul így az április és hogy más is talál magának indokot, hogy miért kell most és rögtön megvennie A Könyvet :)
Megjegyzés küldése