A múlt heti hosszú hétvégén igazán szerencsések voltunk a gyönyörű, nyárias időjárással. Épp ezért tudtam, hogy az egyik nap irány Budapest egy olyan pontja, ahol találok egy padot, élvezhetem a nyárias időt és elmerülhetek az épp olvasott könyvemben.
Gondolkoztam egy ideig, hogy merre is induljak, aztán megszületett a döntés és a Budai Várban kötöttem ki. Nagyon régen voltam már fent csak úgy sétálgatni, nézelődni. Valahogy mindig volt valami cél: egy múzeum, egy kiállítás, egy rendezvény. Most csak céltalanul kóboroltam, nézelődtem és próbáltam a leesett államat felszedni a földről, ugyanis annyira szép volt minden, hogy úgy éreztem mintha először járnék itt.
A jó időnek köszönhetően rengetegen voltak fent, magyarok és külföldiek egyaránt. Jó volt nézni azt a sok embert, ahogy sétálgattak, fotózgattak. Mivel a Mátyás-templom környékén tényleg nagyon sokan voltak, ezért a Tóth Árpád sétány felé indultam, ami szerintem Budapest egyik legszebb sétáló útja gyönyörű kilátással a budai dimbes-dombos panorámára.
Egy kis séta után találtam is egy üres padot, ahová le tudtam ülni, elővettem a termoszban magammal vitt és otthon készített egyszerű hideg tejeskávémat és Márquez Szerelem a kolera idején c. könyvét, de aztán úgy 10 perc után tovább kellett állnom, mert olyan szinten tűzött a nap, hogy úgy éreztem pillanatokon belül grillcsirke lesz belőlem. Mivel a sétányon tényleg sok pad van kihelyezve, ezért sikerült olyat találnom, ahol árnyékban lehettem és most már minden akadály elhárult, így elmerültem Fermina Daza és Florentino Ariza történetében. Néha a szél is feltámadt, szóval abszolút kellemes volt a hely és az idő, észre sem vettem és bő egy órát olvastam. Hazafelé megcsodáltam a sétány végén a Budai Várat, a buszról a nemrég felújított Mátyás-templomra is vetettem egy utolsó pillantást, és nyomban el is határoztam, hogy nem utoljára voltam itt fent olvasni az idén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése