A védőangyal

Ram Oren: Gertruda esküje

Emlékeim szerint a holokauszt témája igazából először akkor ütött nálam nagyon és nagyot, amikor kötelező jelleggel elvittek minket a suli keretében és megnéztük közösen a Schindler listáját. Máig emlékszem, hogy milyen csacsogva és nevetgélve ültünk le az első sorok egyikébe és vártuk a filmet, aztán jött a néma döbbenet, ami nemcsak a filmen kísért végig minket, hanem a suliba visszavezető úton is. Akkor bennem megmozdult valami. Igen, tanultunk a háborúról, tanultunk a borzalmakról, de más mindezt egy papíron látni és tanulnivalóként felfogni, mint egy szélesvásznú film keretében döbbenten a székbe szegezve könnytől maszatos arccal a látottakon tűnődni. Talán ekkorra tehetem azt, hogy a világháború és az akkori korszak, a miértek és hogyanok mélyebben kezdtek el érdekelni.

Épp ezért nem volt kérdés számomra, hogy el fogom-e olvasni Ram Oren Gertruda esküje c. könyvét. Mert a történet legnagyobb része a 2. világháború kitöréséhez, pusztító viharához, egy zsidó kisfiúhoz, egy lengyel katolikus nevelőnőhöz és egy német katonához köthető. Érdekes kombináció alapból, ráadásul itt igaz történetről van szó. Számomra kihagyhatatlan könyv volt!

Azt hiszem, Michael Stolowitczky kétszer született: egyszer az édesanyja adott neki életet a háború előtti varsóban, gazdag zsidó család gyermekeként kivételezett és boldog körülmények között élt, majd a háború kitörése és a családja elvesztése után Gertruda Bablinska által született újjá, mint a fogadott és katolikus vallású fia. Ez - a háború kitörésekor még nagyon aprócska - kisfiú Gertrudának, a dadusának köszönheti az életét, aki a fiú anyjának tett fogadalmát megtartva az egész világháborút övező borzalmak és az azt követő időszak alatt védőangyalként, kősziklaként, szinte anyatigrisként állt a fiú mellett. 

Én személy szerint meghajolok Gertruda előtt, mert sem magával, sem a veszéllyel nem törődve, saját családját háttérbe szorítva, magát feláldozva egyszerűen csak egy cél lebegett a háború pokla alatt előtte: megmenteni Michael életét és eljuttatni mindenáron Izraelbe.

De a regény természetesen nem csak Michael és Gertruda története, hisz bujkálásuk, menekülésük során rengeteg zsidó és őket segítő emberrel találkoztak, de talán a legemlékezetesebb mindkettőjük számára egy SS tiszt volt. Igen, pont egy SS tiszt és nem az miatt, amit elsőre gondolnánk. Ez az SS tiszt, Karl Rink, bár kezdetben a hitleri Németországot és az új eszméket dicsőítette, személyes érintettsége miatt a zsidókkal nem úgy bánt, mint ahogy az egy SS tiszttől akkor elvárt volt. A történet egyik pontján pedig olyat tesz, olyan fordulat következik be ennek a férfinek az életében, hogy az Michael és Gertruda sorsára is hatással lesz.

A könyv elég dokumentarista jelleggel lett megírva, mégis, az én fejemben filmként peregtek a jelenetek és cseppet sem éreztem száraznak vagy unalmasnak. Két szálon halad végig, Gertruda és a fiúcska történetét párhuzamosan ismerhetjük meg Karl Rink életével. Mindkét vonalat ugyanannyira szerettem olvasni, ugyanannyira érdekelt. Természetesen a fiúért és a nevelőnőért jobban izgultam, és igazából Rink sorsán sem lepődtem meg, mert mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a németek közül is mennyien segítették az akkori zsidókat. Rinket egyszerűen csak sajnáltam az elején, hogy ennyire elvakítja őt az eszme, a Harmadik Birodalom és hogy nem látja a fától az erdőt.

De ami miatt igazán hálás vagyok ennek a regénynek az az, hogy megismertetett a zsidók háború utáni helyzetével. Természetesen már hallottam az Exodusról, de igazán mélyen nem ástam még bele magam a történelem ezen részébe, amit most kicsit szégyellek is. Engem, akit ennyire érdekel ez a korszak, már sokkal korábban érdekelnie kellett volna a zsidóság háború utáni sorsának. A történet során volt egy olyan jelenet, amelynél egyszerűen hitetlenkedve olvastam a sorokat. A haláltáborokat megjárt és túlélt zsidókat a felszabadítás és a háború vége után a felszabadítók egyszerűen nem tudták kezelni és újra táborokba zárták őket. És természetesen elborzadva álltam az egész Exodus hajó sorsa előtt, nem értettem, hogy mi jogon akarták a háborúban meghurcolt emberek előtt megtagadni az aliját, azaz az Izraelbe történő bevándorlást.

Tehát megint egy olyan történetet kaptam, amiből tanultam, új dolgokat ismertem meg és megint csak azt tudom mondani, hogy ez is egy olyan könyv, amit én bizony a középiskolás, gimnazista történelem oktatás során szemelvényként igen sűrűn felhasználnék. Sokkal közelebb hozná a diákokat ezeknek az embereknek a sorsa az akkori időszak megértéséhez, mint a száraz tények bemagolása.

Akit ez a korszak, ez a téma egy cseppet is érdekel, annak mindenképpen ajánlom a Gertruda esküjét, könnyen, gyorsan olvasható és a szereplők igen gyorsan utat találnak majd a szívünkhöz, amelyhez sokat hozzáad a könyv illusztrációjaként feltűnő néhány fotó is a főszereplőkről!

Kiadó: Atlantic Press

Kiadási év: 2014

Fordította: Szántó András

ui: A könyv hatására felkerült az elolvasandók listájára nálam Leon Uris könyve, az Exodus.