Változó kedvencek - változó ízlés

Dóri dobta fel a kedvenc írók változásáról szóló témát január közepén és azóta gondolkoztam én is azon, hogy kik azok akiket régen nagyon szerettem, de ma már nem annyira, illetve kik azok az újak, akik bekerültek a bizalom körébe az elmúlt években és miért is történt mindez.

A miértre egyértelműen az ízlésem változása a válasz. Már többször írtam itt is, hogy régen az olvasmányaim nagy részét a romantikus írók tették ki, illetve nagyon szerettem a történelmi regényeket. Aztán ahogy kinyílt számomra a világ az internettel, illetve rájöttem, hogy mennyi könyves blog van, ahonnan gyűjthetek ajánlásokat, meg olvasmányterveket, szép lassan kiléptem  a komfortzónámból és például nyitottam olyan írók felé, akiket régebben kerültem, illetve elkezdtem nemcsak amerikaiaktól olvasni.

Akiket régen nagyon szerettem:

1. Szilvási Lajos: tőle van két nagy kedvencem (Egymás szemében, Egyszer-volt szerelem), ezek maradnak is ebben a kategóriában. Viszont a nagy késztetést, hogy mindent begyűjtsek tőle és mindet el is olvassam szép lassan elhamvadt. Van még, amit szeretnék tőle sorra keríteni (Appassionata), de már nem vadászom a könyveit az antikváriumokban.

2. Nora Roberts: a nagy romantikus korszakom favoritja. Rengeteg könyvem van tőle, vannak nagy kedvencek is, meg a krimi vonalát is szerettem, de ma már nem veszek tőle új könyveket, nem érzem azt, hogy meg tudna újulni, sokszor szerintem hasonlóak a történetei. 

3. Marina Fiorato: olaszmániám kezdetekor nagyon szerettem őt is olvasni, szépen be is gyűjtöttem tőle néhány könyvet, de valahol itt is megkopott a lelkesedésem, az utolsó 3 könyve teljesen hidegen hagyott. De az ő könyvei is maradnak a polcomon, nagyon jó emlékeim fűződnek azokhoz, amiket olvastam.

4. Tracy Chevalier: atyaég, hogy mennyire szerettem őt is. Szinte az összes könyvét megszereztem, a legutóbbinál még lelkendező posztot is írtam, hogy új könyve van, pedig azóta sem olvastam el. Valahogy más könyvek kerültek számomra központba, rá azóta sajnálom az időmet.

Akik az elkezdődött változások során lettek kedvencek és maradnak is azok:

1. Anna Gavalda: ő például annak köszönhetően került ide, hogy nyitottam a franciák felé. Tudom, hogy az első könyvem tőle az Együtt lehetnénk volt és hát imádtam. Utána a könyvtárból szépen elolvastam a többit, illetve az újonnan megjelenteket meg is vettem. Persze, vannak gyengébb könyvei is (Vigaszág), de én ezekben is mindig megtalálom azt az annagavaldás hangulatot, ami miatt imádom ezt a nőt. Remélem, még sokat fog nekünk írni!

2. Alice Hoffman: jött és győzött. A tizenharmadik boszorkányt olvastam el tőle elsőként, emlékszem, már alig lehetett kapni, aztán jöttek a többiek. A régiek szintén könyvtárból, az újabbakat pedig meg is vettem. Én szerencsére egyik könyvében sem csalódtam még, persze van, amelyek kevésbé tetszenek, de az is hozzá tartozik, szóval maradnak és várom, hogy jöjjenek az újabbak. Angolul is olvastam már tőle, nagyon jó volt az a könyve is, és a legújabb tervezett is sajnos csak angolul van meg.

3. Joanne Harris: a legnagyobb király(nő)! Annyira félve vettem a kezembe tőle a legelső könyvemet, a Szederbort, aztán óriási szerelem lett belőle. Imádom, hogy nincs két egyforma könyve. Imádom, hogy van egy sötétebb oldala, ráadásul mostanában inkább azok a könyvei varázsoltak el igazán. Nagyon remélem, hogy az Ulpius után valamelyik kiadó őt is felkarolja majd, ha nem, akkor kénytelen leszek a legújabb könyveinek angolul nekifutni. De azért az én kis kupacomban még van pár olvasatlan, tartogatom még őket rosszabb időkre.

Akik a legújabb szerelmet jelentik:

1. Jojo Moyes: oké, a romantikát nem tudom teljesen magam mögött hagyni, de Moyes ebben nagyon jó. Számomra az ő könyvei nem egy kaptafára, és nem is az instant szerelemre íródtak, komoly témákhoz és komoly érzelmekhez nyúl. Az ő könyvei is a polcomon sorakoznak.

2. Baráth Katalin: kapcsolatunk a Veron-sorozattal kezdődött, pedig anno ezt is elkerültem egy ideig. Aztán magába szippantott, hatalmasakat nevettem, élveztem a hangulatát. Majd Kata új oldalát mutatta meg az Arkangyal éjjelben, ami kiütéssel győzött, szóval írhat bármit, én biztos elolvasom.

3. Robert Galbraith (J.K. Rowling): én anno már nem voltam a Harry Potter generáció tagja, nem is nagyon érdekeltek a könyvei. Aztán jött az álnév alatt kiadott sorozata, ami az elmúlt évek legnagyobb kedvencévé nőtte ki magát nálam, minden évben tűkön ülve várom az új részeket. És ennek hatása miatt a HP-ba is belekezdtem, és az Átmeneti üresedést is szeretném elolvasni.

4. Fabio Volo: szintén az olasz rajongás miatt került a radaromra és baromira bírom ezt a pasit. Sokan nem szeretik a helyenként szókimondó, vulgáris, túlzottan pasis stílusa miatt, én mindhárom magyarul megjelent könyvét élveztem és várom, hogy jöjjenek az újabbak.

5. Dennis Lehane: nagy-nagy rajongás lett ebből is a Kenzie-Gennaro sorozat miatt. Majd elolvastam többi könyvét is, a Vihar-szigetet, a Titokzatos folyót és nem győzök betelni vele. Sajnálom, hogy a sorozatot elkaszálták itthon, angolul fogom befejezni, de annak örülök, hogy az Agave most próbálkozik vele újra Az éjszaka törvényével, amit persze már meg is vettem, épp olvasom.

Nagyon kíváncsi leszek, ha 5 év múlva ránézek erre a listára majd, akkor ki marad rajta és kik lesznek az újonnan csatlakozók, merthogy lesznek újak, abban biztos vagyok. A korral, az életünk változásával mindenkinek alakul valamelyest az ízlése, ezért biztos, hogy nyitottabbá válunk új írók, új műfajok felé. Így mindig eljöhet az a pont, amikor új kedvencet avatunk, ami szerintem igazán klassz érzés egy könyvmoly életében!