Colm Tóibín: Brooklyn
A tavalyi év egyik legemlékezetesebb moziélményét nyújtotta nekem a Brooklyn, így nem volt kérdéses, hogy szeretném elolvasni majd könyv formájában is. Természetesen így már tudtam a történet fonalát egészen az elejétől a végéig, mégis a könyv is csodálatos élményt nyújtott, elmondhatom, hogy nem választhattam volna jobban hogy mivel is kezdjem a 2017-es évet.
A könyv történetét pár mondatban össze lehet foglalni: Ellis Lacey az 1950-es években nővére közbenjárásával elhagyja kis írországi szülőfaluját és szerencsét próbál New Yorkban, Brooklynban. A kezdeti honvágy és egyedüllét után a befelé forduló, érzelmeit magába fojtó lány szép lassan felfedezi az amerikai nagyváros által nyújtott lehetőségeket, új barátokra, szerelemre, jó állásra talál és még tanulni is tud, mindezt úgy, hogy megőrzi romlatlanságát, őszinteségét. Amikor azt gondolná, hogy lassan sínen lesz az élete, egy családi tragédia hazaszólítja, ahol azzal a dilemmával kerül szembe, hogy most már hasonló életet tudna magának felépíteni szülőföldjén is - édesanyja ügyködésével a háttérben-, ezért felmerül a kérdés, hogy maradjon-e, azaz a kötelességtudat felül tudja-e írni benne a Brooklynban kialakított élete iránti ragaszkodását.
Rájöttem, hogy kellenek néha ezek a típusú el/lecsendesítő regények az én zaklatott lelkemnek. Hisz ez a könyv a szó jó értelmében annyira egyszerű és annyira hétköznapi, hogy az olvasónak pont ezért lesz egy biztonságos kikötő a nap végén. Egy átlagos, kissé visszahúzódó lány átlagos történetét, útkeresését, magára találását írja le, amivel azt hiszem mi, átlagos emberek nagyon gyorsan azonosulni tudunk. Számomra ennek a regénynek a különlegessége ebben az egyszerűségében rejlik. Ahogy a mondatok egymás mellé kerülve olyan történetet adnak, amelyet szerintem Amerikában nagyon sok bevándorló család leszármazottja végighallgathatott már a déd- vagy nagyszülei elmesélésében.
Bár azt gondoljuk, hogy sok minden nem történik a könyvben, a két főszereplője mutat egy lassú karakterfejlődést. Ellisnél sokszor éreztem azt az elején, hogy csak sodródik az árral, hagyja magát levenni vagy feltenni egy-egy polcra mint valami játékbaba, de aztán - szerintem pont Tony, az első szerelem színrelépésével - szép lassan magára, saját hangjára talál és nem visszavágyik a hazájába, a múltjába, hanem előretekint, tervezi az eljövendő napokat, hónapokat Brooklynban. Tony pedig igazán olyan udvarlója lett a Ellisnek, akit minden anya kívánhat a lányának: a kezdeti bohókás udvarlás után a nagy tragédiában igazi férfiként áll szerelme mellett, a honvágytól gyötört lányt bevonja nagy olasz családjának életébe, egyszóval jövőt, közös jövőt mutat a lánynak. A kérdés már csak az, hogy Ellis melyik jövőt választja magának, életében először ő lesz az, aki meghozza az életét érintő legfontosabb döntést.
"Minden naphoz, gondolta, kellene egy másik egész nap, hogy átgondolja és
elraktározza, mi történt, hogy kiűzze magából, és ne tartsa ébren
éjszaka, vagy ne villanjanak fel álmaiban a történtek, és más sem,
aminek semmi köze semmilyen ismerős dologhoz, csak színek és
embertömegek féktelen és sebes áradata."
Kiadó: Park
Kiadási év: 2016
Fordította: Greskovits Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése