Ketten

Anna Gavalda: Billie

Épp Stephen Kingtől olvasom a Tortúrát és ezért egy kicsit félve merem leírni, mert ez a könyv más megvilágításba helyezte most nálam ezt a viszonyt, de én óriási rajongója lettem az évek során Gavaldának. Azt hiszem ő az az író, akinek mindegyik könyvét olvastam már és tűkön ülve várom, hogy újabbal lepjen meg. Az Édes életünk tavaly számomra egy jó nagy ébresztőt trombitált és olyan tükröt tartott elém, amelybe nagyon nem szerettem volna belenézni. De Gavaldával együtt még mélyre menni is könnyebb mint egyedül, igaz kicsit karcos, kicsit fájdalmas, fogösszeszorítós érzés, de ő közben nem ereszti el a kezed és nem hagy magadra.

"Soha többé nem akarom elhitetni magammal, hogy másvalami vagyok, mint saját magam. Nagyon fárasztó az állandó hazudozás. Nagyon, halálosan fárasztó…"

Ahogy kinyitottam és elkezdtem Billie és Franck történetét megint megcsapott az az érzés, hogy ülök valahol egy kávézóban kettesben Gavaldával, kevergetjük a feketénket, és mikor épp panaszáradatot zúdítanék rá, hogy milyen pocsék is az élet, ő megértése jeléül csak annyit mond: figyelj, mesélek neked egy történetet és utána gondold át majd újra. És életre kelti nekem Billie-t, a kis kucsmagombási nagyszájú, de legalább akkor szívű kiscsajt és Francket, aki meg a fiúkat szereti, de titkolnia kell ezt az apja elől, ugyanakkor akinek olyan éles a szeme, hogy menten kiszúrja Billie-ben a sorstársat. Azt a sorstársat, aki észrevétlen akar maradni, ugyanakkor akit fűt az indulat, az energia, hogy egyszer olyat tegyen vagy mondjon, ami miatt ennek az egész bigott, maradi népségnek, akik kivetik maguk közül a másokat, leessen az álla. Számomra ennek a két embernek a köteléke, gyerekkori, majd felnőtt korban is megmaradó, picit néha lazábbá váló, ám utána még erősebben fellángoló kapcsolata, barátsága igazi etalon lett. 

"Billie arra született, hogy szép dolgokat hozzon létre, pedig olyan sokan törték magukat, hogy bebizonyítsák, nincs hozzá joga."

Egy banális baleset folytán Billie gondolatai és mocskos szája narrációjában ismerjük meg, hogy honnan és hogyan indultak ők ketten és merre és hová érkeztek meg. Együtt. Egymásért. Ketten a világ ellen. Merthogy vannak olyan emberek, akik nem szerető, meleg, családi háttérrel rendelkeznek, és amint lehetőségük adódik rá maguk mögött hagynak mindent. Van sok Billie a világban, aki bár eszes és ügyes, mégis a teste árulásával próbál ebből a körből kitörni, mert akkor legalább egy csepp érzelmet kap, és talán van sok Franck is, aki meg belső késztetéseit elfojtva igyekszik megfelelni a családja elvárásainak és olyan pályára lép, amihez aztán semmi kedve. És csak egy találkozás, a Billie-k és Franckek találkozása kellene ahhoz, hogy ez a sok kallódó, de értékes ember rájöjjön, hogy igen is ők is legalább annyit érnek, mint az összes többi ember és pontosan elég a félelmetes jövőhöz, a kiugráshoz az, hogy melletted van életed barátja, aki mindenben támogat, és nem megváltoztatni akar, csak veled végig ott lenni az úton. Ő neked, te pedig neki támasza lenni.

"Dolgoztak, mint az igáslovak, etették egymást, bekötözték egymás sebeit, berúgtak, kijózanodtak, összevesztek, szétváltak, túletették, kényeztették, majd utálták és gyűlölték egymást, elváltak egymástól, újraformázták magukat, csalódtak egymásban, imádták egymást, megint egymásra találtak, kölcsönösen támogatták egymást egész idő alatt, és főleg: együtt tanulták meg felemelni a fejüket."

Gavalda már megint megcsinálta. Mesélt, megpiszkált az emberben, bennem olvasóban bizonyos mélyre eltemetett dolgokat, megértetett velem sok mindent, kimondott olyan dolgokat, amiket én féltem magamnak kimondani és újra közöttünk, hétköznapi emberek között járva tette mindezt. Továbbra is imádom őt, írjon minél többet, szakítson fel bennem még több sebet, mert úgy teszi mindezt, hogy a végén gyógyírt is ad rá.

Kiadó: Magvető

Kiadási év: 2015

Fordította: Tótfalusi Ágnes