Újra Toszkánában

Frances Mayes: Mindennapok Toszkánában

Frances Mayes nevével először 2008-ban találkoztam, amikor nyáron megvettem magamnak a Napsütötte Toszkána c. könyvét. Sokan a film hatására vették kezükbe a regényt, és ha jól emlékszem nálam is így történt, bár jó sok év késéssel a megjelenéséhez képest, de én sok sztárolt filmmel és könyvvel vagyok így. Akkor egy cseppet sem csalódtam a könyvben - ami teljesen más, mint a film-, mert már az első pillanatban elcsábított Bramasole megtalálásának, felújításának és felvirágoztatásának története. Azóta Mayes többi könyvét is mind megvettem, olvastam és nagyon szerettem. Mindegyik egy képzeletbeli nyaralás élményét nyújtja számomra, mert úgy barangolhatok nem csak Toszkánában, hanem Olaszország (Édes élet Itáliában) és a világ egyéb tájain (Egy év a világban), hogy ki sem kell otthonról tennem a lábamat. Épp ezért örültem nagyon, amikor a Mindennapok Toszkánában c. kötetet is sikerült megszereznem, csakhogy számomra is érthetetlen okból ezidáig tologattam az olvasását. De idén beválogattam a várólistám csökkentésébe, így "kénytelen" voltam végre belekezdeni. Tudtam mit várhatok az írónőtől és elmondhatom, hogy pont azt is kaptam.

Sok év eltelte után újra Bramasole és a toszkán vidék a helyszín, ami nekem a bakancslistám egyik kiemelt állomása. Mayesről nem tudom elmondani, hogy olyan jól és gördülékenyen írna mint egy szépirodalmi szerző, mert sokszor döcögősnek és darabosnak éreztem a stílusát ebben a könyvben, ellenben amiről ír, az annyira egy vágyott álom az életemben, hogy még ezt is elnézem neki. Ebben a kötetben is kimondottan azokat a részeket imádtam a legjobban és ott fogytak leggyorsabban a lapok, ahol a házról, a kertről, a szomszédokról, a mindennapi életükről (ami ugye számunkra nem is annyira mindennapi) írt. 

Bramasole sem marad ám változatlan az évek során. Egy öreg ház esetében mindig van valami javítani való, Francesnek és Ednek pedig mindig új és új dolgok jutnak eszükbe, hogy mit és hogyan lehetne változtatni, szóval tennivalókban nem szenvednek hiányt.  És persze nem csak a környezet változik, hanem az emberek is: születések, halálozások történnek, új szomszédok és tájat romboló befektetők érkeznek, egyszóval zajlik az élet, amelynek most már valóban szerves részét képezi ez az amerikai házaspár.

"Húsz éve látogattam el először Bramasoléba az ingatlanügynökkel. Tréfásan rögtön azt mondtam, megtaláltam, amit kerestem.
Valóban megtaláltam. Fogalmam sem volt arról, mekkora változások küszöbén állok, amikor kinyílt a rozsdás vaskapu. A napfény bearanyozta a ház homlokzatát. A hideg futkos a hátamon a gyönyörtől azóta is, valahányszor megpillantom. A ciprusok szegélyezte sétányok, a piazzák pezsgő élete, a puritán, román stílusú templomok, a konyha és a gazdag történelem csábított Olaszországba. Azóta a mindennapok szűnni nem akaró festáját élem a világ legvendégszeretőbb népével. Otthonra leltem, pedig nem is kerestem. A hely megfogott, és nem ereszt."

Amit nagyon szerettem, hogy egy évet ölel fel a történet és olyan jól bemutatja az írónő, hogy az évszakok változásával hogyan változik a toszkán táj, melyik évszakhoz milyen tevékenység tartozik az olaszoknál, hogy nyáron a nagy melegben milyen összejöveteleket tartanak, hogy télen hogyan szenderül álomba nem csak a táj, hanem egy kicsit a lakosság is, és hogy ősszel hogyan fognak össze a barátok, szomszédok és készülnek a szüreti időszakra. Végig magam előtt láttam ezeket a jeleneteket; érzések, hangulatok, színek, és nagyon-nagyon sokszor bizony fenséges illatok is szálltak felém. Hiszen jó szokásához híven Frances megint jó sok igazi olasz recepttel tűzdelte meg a regényét, ami olvasás közben iszonyatos étvágyat gerjeszt az emberben, a könyv befejezésekor pedig rohannánk a konyhába kísérletezni, hogy egy apró kis dolce vitát az asztalra tudjunk mi magunk is varázsolni sok-sok kilométerről távolabbról is.

"Olaszország látnivalókban kifogyhatatlan. Nem hiszem, hogy akármelyik ország képes ennyi ámulatba ejtő szórakozást nyújtani: pompás táj, fantasztikus művészet, nagy múlt, ízletes konyha, isteni zene és kedves emberek. Megannyi erény. Mindez egyetlen, elnyújtott félszigeten, amelyet középen hegylánc szel ketté. Megannyi nyelvjárás tagolja, pompás szakácsokat mondhat magáénak. A reneszánsz otthona domboldalban megbúvó városokkal, ikonikus filmművészettel, számtalan antik emlékkel, kastéllyal, mozaikkal, villával, harangtoronnyal, tengerparti stranddal büszkélkedhet, és még sorolhatnánk."

Ha idén valaki nem jut el nyaralni, vagy a vízpart mellé keres egy könnyed, szórakoztató olvasmányt, annak mindenképpen ajánlom Frances Mayes könyveit. Szinte mindegyikben a saját életén túlmenően kultúr- és művészettörténeti témákkal is foglalkozik, tehát akit inkább ez érdekel az is meg fogja találni a számára érdekes vonalat néhány fejezet elejéig. Számomra most még azért is volt különleges ez a kötet, mert a Napsütötte Toszkána óta elkezdtem az ismerkedést az olasz nyelvvel és nincs is annál felemelőbb érzés, amikor olyan szavak köszönnek vissza, amit már ismerek, tehát csak annyit mondanék: Grazie mille, cara Frances!

Kiadó: Tericum

Kiadási év: 2011

Fordította: Stefanovics Péter

Egy dolognak még nagyon megörültem: idén jelent meg Frances Mayes legújabb könyve Under Magnolia címmel, amely az amerikai Délről (Fitzgerald, Georgia) fog szólni. Nálam tuti olvasós lesz és szerintem sok Dél-rajongó könyvmolytársamnál is! Remélem, hamarosan mi is kézbe vehetjük majd!