Menni az úton

Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazása

 

Április végén hosszú idő után végre újra tudtam találkozni az immár 5 éve Németországban élő barátnőmmel és ezúttal ő jött hozzám látogatóba. Kimenőt kapott a családjától, így pár napot együtt tölthettünk, ami a mi esetünkben általában azt jelenti, hogy rongyossá beszéljük a szánkat. A városban való csavargásunk során útba ejtettünk egy könyvesboltot is, hogy a gyerkőcöknek nézzünk mesekönyveket és híres magyar meséket DVD-n, de azért mi magunk is körbenézetünk. Akkor lelkesedett be igazán a barátnőm, amikor meglátta Rachel Joyce Harold Fry valószínűtlen utazása c. könyvét az egyik polcon. Rögtön hozzám ugrott és kategorikusan kijelentette, hogy ezt MUSZÁJ elolvasnom. Letettem neki a nagyesküt, hogy így lesz! Eljött a május, beszereztem a könyvet, amelyről eddig is már nagyon sokan igazán elismerően nyilatkoztak és belekezdtem.

Nem mondhatom azt, hogy engem Harold az első oldalaktól megvett, mert először nem igazán tudtam hova tenni a történetét. De ahogy haladtam előre, úgy éreztem, hogy ennek a könyvnek olyan mélysége van, amely nem biztos, hogy rögtön az elején ragadja magával az embert, hanem - akkor csak reménykedtem benne - majd az utolsó oldalak befejezésekor, ahogy becsukjuk a könyvet és végig simítunk a fedelén. És pont ez történt!

"A levél egy keddi napon érkezett, és mindent megváltoztatott."

Harold Kingsbridge-ben élő nyugdíjas, aki mióta a munkahelyén letette a lantot, nem igazán találja a helyét a világban. Feleségével, Maurennal csendesen, de egymástól elhidegülten élik a mindennapjukat, mígnem egy nap Harold levelet kap egy rég nem látott kolléganőjétől, Quennie Hennessytől, aki így értesíti a férfit, hogy halálos beteg és csak szeretné megköszönni, hogy több mint 20 évvel ezelőtt a férfi milyen rendesen bánt vele. Haroldot letaglózza a hír, válaszol is a nő levelére és elindul könnyű ruházatában, vitorláscipőjében, hogy keressen egy postaládát. Csakhogy ez az út sokkal hosszabb lesz, mint amire számított, ugyanis egy furcsa találkozás miatt a férfi a fejébe veszi, hogy ha gyalog elindul Quennie meglátogatására Berwick-upon-Tweedbe, akkor addig a nő nem fog meghalni, a hitével és az érte való gyaloglásával életben tudja tartani. A hosszú úton Harold szembenéz múltjával, döntéseivel és annak következményeivel, felidézi élete legszebb és legszomorúbb pillanatait és ugyan testben (ruházatban) megviseli a zarándokút, de lélekben olyan dolgok tisztázására kerít sort, amelyek átgondolása után új ember válik belőle, az a Harold, aki valaha lenni szeretett volna.

"Míg gyalogolt, szabadjára engedte a múltat, melyet húsz éven át került módszeresen, ezért most teljes erővel, zajosan és vadul kelt életre az agyában. Már nem megtett kilométerekben mérte a távolságot. Sokkal inkább emlékekben."

Így leírva talán nem tűnik semmi extrának a sztori, és ahogy említettem, az elején én sem éreztem a varázsát, de ahogy kopott Harold vitorláscipője és maga mögött hagyta a furábbnál furább embereket és helyeket, az én gondolataim is más irányt vettek. Mert megértettem ezt a férfit. Megértettem és csodáltam. Hányszor gondoltam én is úgy, hogy mennék, mennék valamerre, mindegy merre csak el innen, mindent és mindenkit magam mögött hagyva, csak a gondolataimat, az emlékeimet nem, de aztán persze én a könnyebbik utat választva maradok és sokszor csak a fejemben indulok útnak.

"Hogy micsoda természetfeletti erőfeszítés normálisnak mutatni magunkat vagy megtenni, ami egyébként könnyűnek és hétköznapinak látszik."

A könyv végére érve mind Haroldot, mind a feleségét, Maureent nagyon a szívembe zártam. A férfi zarándokútja mindkettőjüket és az évek óta kihűlőfélben lévő kapcsolatukat is megváltoztatta. A gyaloglás közben felbukkanó szereplők mind hoznak valami átgondolnivalót a férfi életébe, mindegyik szereplő hozzáad valamit Harold jellemfejlődéséhez. Amikor pedig feltettem a polcra a könyvet az elolvasása után már csak az a gondolat motoszkált bennem, hogy azt hiszem mindannyiunknak lenne miért vagy kiért zarándokútra indulnunk egyszer …

Kiadó: Maxim

Kiadási év: 2013

Fordította: Lázár Júlia

Muszáj még megemlítenem, hogy nagyon igényes kiadásról van szó, egyszerű, de a történethez remekül illő borítóval, illetve minden fejezet elején illusztrációk találhatók, bónuszként pedig egy térképet is kapunk, amelyen végig követhetjük Harold útját.