A fehér és fekete kövek csatája

Shan Sa: A gójátékos

Többek között azért is szeretem a várólista-csökkentést, mert valóban olyan könyveket tudok beválogatni ebbe a játékba, amiket nagyon régen vettem és még mindig érzem a késztetést, hogy elolvassam őket. A gójátékos is pont ilyen volt. Még rajta volt az ára, leértékelt szerzeményként vettem meg 499 Ft-ért és nagyon régen várakozott a polcomon. Az idei évben vele kezdtem az alap 12-es csapatból és nagyon különleges élményben volt részem.

Szeretem azokat a könyveket, amelyeknél olyan történelmi eseményekkel, kultúrákkal találkozhatok, amikről nem sokat tudok. Számomra ilyen két ország Kína és Japán. Lehet, szégyen, de tényleg nem sok mindent tudok a történelmükről, nem sok könyvet olvastam még, ami itt játszódott volna. A gójátékossal keményen a közepébe csöppentem, egy olyan időszakba kerültem, amikor a Japán császárság már lerohanta, megszállta Kína legészakibb tartományát, Mandzsúriát és igyekszik hatalmát megszilárdítani, még tovább növelni, ráadásul a küszöbön kopogtat a 2. világháború is már, hisz 1936-ban járunk.

"A japánok a cselekvésben keresték a dicsőséget, a kínaiak a halálban. Kollektív öngyilkosságuk patetikus nagyszerűségét szomorú irónia árnyékolja be. Idő előtt eldobni az életet szégyenletes megadás. A több évezredes kínai civilizáció megszámlálhatatlan filozófust, gondolkodót és költőt nevelt föl. De egyikük sem értette meg, hogy a halál energiáját semmi sem pótolja.
Csak a mi jóval szerényebb civilizációnk jutott el a lényegig: cselekedni annyi, mint meghalni – meghalni annyi, mint cselekedni."

A történet két szálon fut, mert két főszereplőnk van, illetve ha pontos akarok lenni akkor három. Egy japán fiatalember, aki kötelességének eleget téve a Japán császárság katonája és egy kínai tinédzser lány, aki az Ezer Szél nevű kisváros lakója. Kettejüket a találkozásuk előtt is összeköti már valami: a gó játéka, amelyet mindketten magas fokon és óriási szenvedéllyel játszanak. A gó ebben a könyvben a harmadik főszereplő. A két fiatal sorsán, közöttük váltakozó fejezeteken keresztül leszünk tanúi a két ország közötti politikai csatározásnak, a két fiatal életének alakulásának. Hogy a fiú miért és hogyan állt katonának, és mennyire rombolták le benne a katonai évek az eszméket, a hitet, illetve hogy a lányból hogyan lesz nő, hogyan ébredezik a szexualitása és hogyan került a történelmi események középpontjába. De az egészet az  írónő a gó köré építette, mindent át meg átsző ez a játék, amelyről azt mondják, hogy a szerelem és a sors játéka. Természetesen egyszer a két szál összetalálkozik majd, a két fiatal az Ezer Szél főterén a játékon keresztül megismeri a másik lelkét, hisz a kövek mozgatásából, elhelyezésükből le tudják vonni a következtetéseket, hogy mi lakik a másikban, milyen gondolatok, érzések foglalkoztatják. Talán jobban megismerik így a másik személyiségét, mint egy szimpla bemutatkozás, beszélgetés során.

Ami miatt öröm volt olvasni ezt a könyvet az a lírai oldala. Gyönyörű képeket vetít elénk az írónő. És ahogy a gó ott van minden mozzanatban, minden cselekvésben, az még kiemelkedőbbé teszi ezeket a csodás leírásokat, érzéseket. Ugyanakkor van egy sokkal komorabb, sötétebb oldala is a könyvnek, mert a politikai és a háborús részek nagyon naturálisak, talán még inkább annak is érezzük a sok lelket simogató képek között, amikor ezekről ír.

"Minden kő újabb lépcső a mélybe ereszkedő lélek számára. Útvesztői miatt szerettem a gójátékot.
Egy kő pozíciója aszerint alakul, hogy mely más köveket szorít ki. Egyre bonyolultabb viszonyuk folyton változik, és sosem felel meg tökéletesen annak, amit kigondoltunk. A gó csúfot űz a számításból, feladja a leckét a képzeletnek. Minden új alakzat árulás, éppoly előre láthatatlan, mint a felhők alkímiája. Sohase lehet megpihenni, örökké résen kell állni, egyre jobban sietni, győz az ügyesebb, szabadabb, egyszersmind hidegebb, pontosabb, győz a gyilkosabb. A gó a hazugság játéka. Illúziókkal kerítjük be az ellenfelet az egyetlen igazság, a halál kedvéért."

Ami számomra levont egy kicsit a könyv élvezetéből az a befejezés. Számomra nagyon drámai volt és nagyon gyorsan következett be. Olyan szép fel lettek vezetve egészen odáig a történések, majd hirtelen történik valami és vége az egésznek. De ettől függetlenül hangulatában ez egy nagyon erős könyv és szerintem megéri elolvasni, megéri egy kicsit belelátni a fekete és fehér kövek játékába.

Kiadó: Ulpius

Kiadási év: 2007

Fordította: Tótfalusi Ágnes