Az érem két oldala

Guillermo Martínez: Luciana B. lassú halála

Gondolom nem vagyok ezzel egyedül, de én mindig nagy várakozással tekintek egy új íróval való első találkozásomra. Nem tudhatom még, hogy fekszik-e a stílusa, nem tudhatom, hogy kompatibilisek leszünk-e egymás számára, vagy hogy el fog-e varázsolni a története, kapok-e tőle is valami pluszt, amiért olvasás után boldogan pakolom fel a könyvét a polcomra. Martínez könyve kapcsán amint elkezdtem az olvasását, azt éreztem, hogy hú, ez nekem nagyon bejön és a regény 90%-áig maradt is ez az érzés, majd a kedves szerző számomra totálisan elrontotta ezt az érzést a regénye befejezésével. Maradt bennem egy kis csalódottság, meg egy nagy kérdés, hogy ezt most komolyan így kellett lezárni?

A történet narrátora egy író, akit 10 év távlatából felhív az a lány, akivel egy baleset kapcsán találkozott annak idején. Az író véletlenül eltörte a kezét, amely megakadályozta abban, hogy regényét papírra vesse és ekkor alkalmazta pár hétre Lucianát, aki pont szünetét töltötte szintén író munkaadójától, Klostertől távol. Az írónak jól jött a lány segítsége, a lánynak pedig a kieső hetek munkával való kitöltése. A regény első része az író szemszögéből mutatja be Luciánával való megismerkedését, illetve ezt a pár hetes munkakapcsolatot, amely során az akkor friss és zsenge Luciánának majdnem sikerült kicsivel többé válnia, mint egy szimpla gépírólány. Közös munkájuk során elég közel kerülnek egymáshoz és a férfi szép lassan nemcsak szakmai féltékenységet érez Kloster, a lány rendes munkaadója iránt, hanem érzelmileg is irigyli tőle ezt a lányt. Ha ugyan egy kis szikra ki is pattant közöttük a végén, mégis inkább szépen búcsút vesznek egymástól, és mindenki megy a maga útján tovább.

Épp ezért nem tudja az író mire vélni, hogy ennyi év távlatából a lány újra felkeresi, hovatovább a segítségét kéri, mégpedig Klosterrel kapcsolatban. Találkozásuk mélyen megdöbbenti a férfit, ugyanis Luciana már nem az a vonzó, fiatal lány, aki volt. Nemcsak, hogy az évek nem voltak kegyesek hozzá, de olyan ember benyomását kelti, akit élve emészt fel valami, akinek minden pórusából, minden mozzanatából a félelem sugárzik. A félelem Klostertől, a régi munkaadótól. Ugyanis Luciana elbeszélése szerint a lány meg van arról győződve, hogy Kloster áll a hátterében annak, hogy az ő élete milyen szerencsétlenül alakult az elmúlt évtizedben. Annak idején megsértette a ma már híressé vált írót és Luciana szerint minden rokonát Kloster a regényeiben használt gyilkosságok felhasználásával szép módszeresen hosszú évek alatt eltette láb alól. Luciana arra kéri a férfit, hogy keresse fel Klostert és kérjen tőle bocsánatot a lány nevében, csak érjen már véget az évek óta tartó szenvedése.

"Egy nő ellen a legkegyetlenebb bosszú (…), ha hagyjuk, hogy elteljen tíz év, míg újra találkozunk vele."

Mondanom sem kell a férfi a történet hallatán mérhetetlenül meg van döbbenve és nem is érti, hogy Luciana miért keveri őt bele ebbe a történetbe. Eleinte vonakodik, nem akar szereplője lenne ennek az ámokfutásra hasonlító sztorinak. Aztán a kíváncsisága, meg a lány iránti sajnálata mégis csak felülkerekedik a vonakodásán és egy mondavacsinált ürüggyel felkeresi a férfit. Na, és igazán itt kezdett el kattogni az én agyam, hisz az éremnek két oldala van, vajon hogy hangzik majd ugyanaz a történet Kloster szemszögéből?

Az hiszem ennek a regénynek ez az erőssége: mármint adott egy nagyon jó alapötlet (régi sérelmek és azok megtorlása brutális, könyvekben megírt gyilkosságok koppintásával) és az, hogy ezt a történetet mind a két érintett fél szájából külön-külön megismerhetjük, majd ülhetünk és bambulhatunk magunk elé nézve, hogy na de akkor most ki hazudik és mi is az igazság? 

Martínez úgy játszik ezzel a két főszereplővel, mint macska az egérrel. Amíg Lucianát hallgattam, vérzett szegény lányért a szívem és már előre elkönyveltem Klostert, mint a gonoszt. De aztán amikor Kloster szájából hangozottak el a történések igen csak elgondolkoztam azon, hogy nincs-e valami baj Luciana fejével, hogy nem többet képzel-e a dolgok mögé, mint ami valójában ott van?

Illetve Kloster elbeszélése kapcsán belép a színre egy kvázi "harmadik szereplő", mégpedig a véletlen. Igen, a véletlen. Mert mi van akkor, ha mindez a szörnyűség csak a véletlen számlájára írható, illetve Luciana bűntudatának egy kivetülése lenne? Ti is tudjátok milyen az, amikor bizonyos dolgok miatt valamilyen történésbe olyan ok-okozatot is beleképzelünk, ami valójában ott sincs, ráadásul szerintem mi nők hajlamosabbak vagyunk "túlagyalni" a dolgokat.

És ha Martínez esetleg így, nyitottan, válasz nélkül fejezte volna be a könyvét akkor számomra egy nagyon érdekes, magával ragadó atomszférájú könyvet jelentett volna a Luciana B. lassú halála. De sajnos nem hagyta itt abba, és valami misztikus maszlaggal próbálta lezárni a történetet, amely nekem az egész könyvet "elrontotta". 

Pedig a váltott nézőpontú történet az egyik gyengém a krimik esetében, amit valóban eltalált Martínez. Ráadásul a szereplői is jól kitalált karakterek: a csábos és ifjú Luciana, majd az összetört, az éveket magán viselő idősebb verziója és a titokzatos, eleinte a nyilvánosságot kerülő Kloster, későbbiekben pedig az ünnepelt és tragikus sorsú krimiíró. Továbbá az is igazán ütősre sikerült a regényben - mert sokat gondolkodtam rajta azóta is -, hogy egy bizonyos eseménybe ki és mit lát bele, ki és mit magyarázhat félre és ez az egy esemény milyen hatással van a továbbiakra, milyen lavinát képes elindítani egy félreértett (szándékosan vagy véletlenül) gesztus vagy mozdulat. 

"Vannak olyan alkalmak az életben – ugyan csak néhány alkalom –, amikor az ember megláthatja egyetlen apró cselekedete szédítő, végzetes elágazásait. Magát a pusztulást, mely egy-egy triviális döntés mögött leselkedik."

Egyszóval nagy kár a végéért, ha az nem lett volna, egy igazán jó kis krimit ajánlhatnék. Ettől függetlenül így sem beszélnék le senkit az olvasásáról, sőt, kíváncsi lennék más véleményekre is, lehet, hogy én nem fogtam fel a "misztikus" mondanivalóját a könyvnek.

Kiadó: Európa

Kiadási év: 2011

Fordította: Kutasy Mercédesz