2014. július 22., kedd

Óvatos duhaj

Hétfő reggel pár általam olvasott blogon feltűnt egy téma, egy körbeposzt, mégpedig a komfortzónánkból való kilépés. Nagyon tetszett a felvetett kérdés, jó volt olvasni a bloggerek eltérő személyiségéből fakadó különböző meglátásokat, hogy kinek melyik műfaj vagy szerző jelenti a kockázatvállalást az olvasmányai tekintetében. Miközben szemezgettem a bejegyzések között, persze rögtön a saját dolgaimra is gondoltam, hogy nekem mit jelent a komfortzónám elhagyása.

Be kell vallanom, hogy én bizony - mint a fenti cím is mutatja - inkább a biztonságra törekszem, azaz, ami bejött, ahhoz sokáig ragaszkodom, nehezen nyitok az új dolgok, a változás felé, mert hát humán teremtmény lévén minden ilyen újdonság előtt be vagyok rezelve. Épp ezért pl. évekig óriási rajongója voltam a romantikus műfajnak. Igen, most bevallottam. Tinédzserkorom óta ezeket olvastam, van egy polcom, ami velük van tele és igazából nem is akarok megválni most sem tőlük, mert ezek a regények is hozzájárultak ahhoz aki lettem, ők is formáltak. Csak éppen kicsit be is szűkült velük a látóterem, mert nem nyitottam más dolgok iránt. Aztán valami változott bennem (felnőttem és eltűnt a rózsaszín köd :)). Ahogy folyamatosan telnek az évek óhatatlanul változik az ember, formálódik az ízlése, a világhoz való hozzáállása minden vele való apróbb vagy fontosabb történés után, minden, az életünkbe be-és kilépő fontos ember hozzátesz valamit a jellemünkhöz.

Így kezdtem el én is nyitni. Az első, ami eszembe jut a komfortzónámból való kilépésről az az idegennyelven való olvasás. A középiskolai angoltanárom volt az, aki először noszogatott arra, hogy próbáljak meg elolvasni pár krimit Agatha Christie-től angolul. Az első regénynél bizony még a kezem ügyében volt a szótár, bőszen lerakosgattam a regényt, ott, ahol sok ismeretlen szóba botlottam, aztán rájöttem, hogy így nem jó. A végén csak olvastam, a sztori anélkül is összeállt, hogy mindent kiszótáraztam volna és egy idő után az ember ráérez egy addig ismeretlen szó jelentésére. Ráadásul szerintem egy krimi van annyira érdekes, hogy nem azon pörög az ember agya, hogy "te jó ég, most angolul olvasok", hanem hogy "mikor jön már a kis belga a megoldással"? Szóval ez volt az első.

Aztán ez hozta magával azt is, hogy műfajban is nyitottam. A romantikusok mellett megjelentek a romantikus krimik (Nora Roberts angolul), majd a sima krimik is. De a nagy áttörést azt hiszem számomra az jelentette, amikor az interneten rábukkantam a bloggerekre. Sokakat és régóta olvasok rendszeresen és az első időben csak pislogtam, hogy úristen, mennyit olvasnak és hogy mennyi mindent?! Van élet Susan Elizabeth Phillipsen túl is? (Egyébként őt is olvastam angolul - szintén ajánlom.) És lássatok csodát, van!



Tehát jöttek a számomra a blogokon, interneten felfedezett új szerzők. Az újabb kitekintés a megszokottból számomra azt is jelentette, hogy nem csak hogy új műfajokkal ismerkedtem meg, hanem nyitottam bizonyos nemzetek felé, mert igazából addig főleg angol, amerikai szerzőktől olvastam. Jöttek első körben a francia szerzők (pl. Anna Gavalda, Dumas), aztán egyszer csak rátaláltam az olaszokra, ami azóta óriási szerelemmé nőtte ki magát nálam. Talán az első A prímszámok magánya volt, ott igazán megcsapott az olaszokra jellemző hangulat.
Szerencsére elmondhatom, hogy azóta is tart, hogy bátran nyúlok számomra ismeretlen szerzők és nemzetek felé, és eddig nem nagyon volt olyan könyv, amelynél megbántam volna ezt. 

Műfajilag is igyekszem nyitott(abb) lenni. A romantikus imádat szerencsére már több éve lencsengett, mostanában akkor veszem őket a kezembe, ha agyilag zokni vagyok, vagy egy könyv annyira megvisel, hogy nem tudok mást, csak ilyen könnyűt olvasni. A legnagyobb nyereményem ha most visszagondolok, az a mágikus realizmus volt. Kerülgettem én ezt, mint macska a forró kását, aztán amikor rászántam magam, rájöttem, hogy jééé, ez nekem nagyon bejön. Ugyanekkora meglepetés volt kipróbálni például a levélregényeket. Nem tudom miért, de nem értettem, hogy mi a jó abban, hogy levelezést olvas az ember. Most már saját magamon is csak nevetni tudok, mert jó pár kedvenc könyvem került ki a műfajból (Levelek Skye szigetéről, Veszedelmes viszonyok, Krumplihéjpite Irodalmi Társaság). Aztán amire végképp nem gondoltam, hogy valaha életrajzi könyveket is fogok olvasni. Mit olvasni? Szeretni is fogom őket. Rögtön kettő is az eszembe jut, ami ledöntötte az ezzel a műfajjal szembeni előítéletemet: A virradat ígérete Romain Garytől és Robert Capától a Kissé elmosódva. Ha most visszatekintek ezekre a könyvekre, műfajokra, azt kell, hogy mondjam megéri kilépni a megszokottból, mert sok olyan könyv került így a kezeim közé, amitől én lettem gazdagabb.

Természetesen, mivel a választék óriási és én is óvatos duhaj vagyok, nem vetem bele magam minden újba/ismeretlenbe rögtön, hanem érnie kell bennem az elhatározásnak, és egyszer csak érzem a késztetést, hogy na, ezt is ki kell próbálnom. Ilyen volt az elmúlt év(ek)ben a kortárs magyar irodalom. Amennyire tartottam tőle, most annyira érdekelnek. (Szegény családom, sokszor már nem mer csakúgy maguktól könyvet venni nekem, mert lehet, hogy amiért tavaly vagy tavalyelőtt rajongtam, már magam mögött hagytam és most más szerelem van kibontakozóban.)

Mostanában sokat gondolkozom a sci-fin is és a fantasyn is, eddig ez teljes mértékben kimaradt. Nem hiszem, hogy rögtön egy hardcore vonulattal kezdeném, de pl. John Scalzi könyvei határozottan érdekelni kezdtek, meg a Trónok harcán is erőteljesen gondolkozom. Tehát annyi bizonyos a jövőre nézve, hogy továbbra sem szeretnék leragadni úgy, mint könyvmolyságom kezdetén és annyit megtanultam, hogy nem kell annyira félni az újdonságoktól, adni kell egy esélyt, kipróbálni, aztán úgyis kiderül, hogy működik-e a dolog vagy sem.

11 megjegyzés:

katacita írta...

Örülök, hogy írtál! :)))

Nekem a kortárs magyar irodalom még mindig nagy mumus, csak elvétve olvasok, olyan szerzőktől, akik esetében érzem, hogy van esély arra, hogy nem lehangolni akarnak majd az "életszagú" történeteikkel. Valahogy a magyar valóság taszít, meg az erőltetett nosztalgia is, és az a bajom, hogy túl sokan építkeznek ezekből, úgyhogy amíg ehhez nem jön meg a kedvem, addig olvasok időbenvisszamenősöket, mint pl Baráth Katalint, Kondor Vilmost meg a Vérgróf-trilógiát; Szécsi Noémi még szimpatikus, meg Rakovszky Zsuzsa is érdekel, 2 könyve is megvan.
(Amúgy tudom, hogy nagyon előítéletes vagyok, ezért bocs mindenkitől.)

Nem is tudtam, hogy a Krumplihéjpite levélregény, már ezt is mióta szeretném, meg a Levelek Skye szigetéről-t is!

A John Scalzi sci-fiket annyian dicsérik, én is mindig kacérkodom velük, de a radarom azt mondja, ne.:) Fantasyből nekem A boszorkány a kedvenc, annyira színes (nem giccses) a világa, és gyönyörű a nyelvezete is, sok köze különben nincs az Ózhoz. De ahogy láttam, az urban fantasyvel te is barátkozol (pl. London folyói), én ezekkel "szoktatom" magam a műfajhoz, jobban is tetszenek, mint a hús-vér fantasyk. :)

Christina alias Pöfivonat írta...

Az életrajzi regényekkel kapcsolatban ugyanezt éreztem én is, csak nekem A párizsi feleség nyitotta fel a szememet, hogy én ezt mennyire szeretem. :) Nora Robertset is olvastál? megleptél, totálisan. :)

Ha fantasyvel szeretnél próbálkozni ajánlom Brandon Sanderson könyveit, illetve a Dragonlance sorozatot, nah én ezzel szerettem meg ezt a műfajt, azóta is imádom. ;)

Nikkincs írta...

@katacita: köszi.
Igen, értem, hogy miért tartasz a kortárs magyaroktól. Nekem most pl. Grecsó Megyek utánad c.könyve nagyon bejött és hát nem egy happy történet, de tetszett a tálalás, a főszereplő, meg az, hogy kicsit pasi fejjel gondolkodhattam. Sőt, Kőrösi Zoltán Milyen egy női mell?c. regénye is megfogott, családregény, sok-sok generáció sorsa, úgyhogy őket tudnám ajánlani, illetve én majd szeretnék még tőlük olvasni. De az általad említett szerzőket is nagyon szeretem és én pl. Veront is akkor fedeztem fel, amikor a 3. részt adták ki, addig nem érdekelt. Most meg? Óriási kedvenc :)

Pedig az, és mindkettő nagyon jó. Mondjuk ne egymás után olvasd, mert még a kor is hasonló. A Krumplihéjpitét valamikor szeretném is újra elolvasni.

Scalzi Vének háborújára már régóta kíváncsi vagyok, de most amit mindenképp szeretnék tőle beszerezni az a Locked in, aug-ban jelenik meg. Ez ha jól tudom nem sorozat, így nem vesztek semmit és legalább el tudom dönteni, hogy bejön-e vagy sem.

Köszi a tippeket, mindent megnézem majd magamnak. Igen, az urban fantasyvel ismerkedem, első próbálkozásom a Tündérkrónikák volt, az nagyon bejött, ott még az utolsó rész is vár rám :)

@Pöfivonat: tényleg, A párizsi feleség is milyen jó volt, az is ide tartozik!:)
Igen, olvastam, lehullt a lepel :)

Köszi, megnézem az ajánlásaidat, szuper, hogy ajánlotok, gyűjtöm az ötleteket és legalább lesz miből válogatni :)

Szilvamag írta...

Fantasy tekintetében én is csak bőszen bólogatni tudok Brandon Sanderson könyvére, szerintem neked is nagyon tetszene. :)

Nikkincs írta...

@szilvamag: igen, láttam a posztodat róla, és fel is került a listámra :)

Nokedli írta...

Sci-fi téren nekem Alastair Reynolds: Napok Háza volt az áttörés. Addig nem nagyon vonzott a műfaj (szerintem a Galaxis Útikalauzon kívül nem is olvastam mást), de aztán Nima felpiszkálta a kíváncsiságom - a vége meg az lett, hogy kiderült: a jelek szerint eléggé tudom imádni a sci-fit :D

(Kihagytad a felsorolásból a háborús könyveket, az is eléggé más, mint a romantise regények, azt' mennyi sokat olvastál már ;)

PuPilla írta...

Ó helló, helló, még egy nagyon érdekes poszt! :) És tényleg, a más nyelven olvasás is milyen komfortzóna áthágás! Én a Harry Potterrel vágtam neki a szerelmetes angol birodalomnak, le se lehet akasztani azóta az angolról, és esküszöm HP-szókincsből annyit építkeztem mint előtte kb két év angol óráiból. :)

Hm, Nora Robertset akarok olvasni, érdekel, és van is tőle könyvem. :)

Fantasy terén esetleg Joanne Harris Rúnajelek? Még nem olvastam én sem, de olyan neked megfelelőnek érzem :D
Sci-fiből nem tudok mindani, én is csak ismerkedem, annyit mondhatok, hogy Iain M. Bankstől tartsd távol magad :D

theodora írta...

Ajánlok én is :)

Fantasy - Joanne H- Rúnajelek
Kleinheincz Csilla - Ólomerdő
Mark Helprin - Téli mese
Neil Gaiman
Kami Garcia – Margaret Stohl - Beautiful Creatures – Lenyűgöző teremtmények (USA - Dél - és fantasy, ha tényleg ki akarsz kapcsolni :D)

Sci-fi
Paolo Bacigalupi - A felhúzhatós lány

Miamona írta...

Te is lányom, óvatos duhaj :D Többen vagyunk mint gondoltam... :)

Nem meglepő, szinte mintha magamat olvastam volna pepitában. Az angolul olvasás nekem még ma is kilépést jelent, bár, hogy miért azt nem tudom, lévén, hogy a munkámat is mindennap jórészt angolul végzem (talán pont ezért ki tudja...)

Nekem a romantikus korszak kimaradt, azért, mert az olvasás úgy ahogy van nem volt jelen jó szakaszon az életemben, de ha jelen lett volna szerintem én is romantikázok... Pedig néha megéreztem, hogy nekem való lenne ez, pl mikor egyik nyáron úgy döntöttem ledarálom az addigi gimis elmulasztott kötelező olvasmányok nagy részét, és akkori kedvencem a Skarlátbetű lett. Mindegy, hibából tanul az ember. :)

Nem titkolt, hogy nagyon közös nevezőnk vagyok az ízléseddel, 10-ből 9-szer biztos, hogy nálam is betalál.

Jó volt téged is olvasni, ki is teszlek nálam is a linkek közé. :)

Ja és amit 100%-ig neked köszönhetek: az olasz irodalommal való egyre bátrabb incselkedés. :)

Nita írta...

Sci-fi-ben melegen tudom ajánlani Orson Scott Cardtól a Végjátékot, az is tökéletes bemelegítésnek. :) És szerintem Scalzi is jó választás.
Fantasy-ben pedig Robin Hobbot is tudom ajánlani, vagy Brent Weeks-t. :)

Nikkincs írta...

@Nokedli: köszi a tippet, ment a legújabb gyűjtőpolcomra, már egész belelkesültem sci-fi/fantasy tekintetében
Igen, tényleg, a háborús regények! Azok is az elmúlt évek hozadékai :)

@PuPilla: megihletett a téma, nagyon érdekes olvasni, hogy kinek mit jelent. Gondolom azért HP nem egy egyszerű szókincset adott azért, de az Abszol úton téged már nem tudnának eladni :)
Köszi a Rúnajeleket, előrébb is veszem, mert az legalább itt van a polcon, mint JH-rajongó :)

@theodora: köszi, de jó, hogy mindenki ennyi ötletet ad, tettem ezeket is a polcra. Az Ólomerdőt és a Téli mesét amúgy is rég kinéztem magamnak :)

@Miamona: igen, én is ebben az óvatosan tapogatózós csapatban játszom. Én emlékszem az első angol nyelvű megbeszélésemre, remegtem, mint a nyárfalevél, mert azért akárhonnan nézzük, mégsem az a természetes, hogy nem az anyanyelven szólalunk meg.
Igen, én is elmondhatom, hogy eléggé egy az ízlésünk, és nagyon örülök, ha az olaszokra inspiráltalak, szerintem csak nyer velük az ember :)
Köszönöm a linkelést is!

@Nita: ú, megnéztem a Végjáték tartalmát, ment is az elolvasandók közé. Köszönöm a tippeket, remélem pár hónap/év múlva majd születik egy olyan poszt, hogy mekkora rajongó lettem és melyik kedvencemet kinek köszönhetem :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...