Könyvtári örömök #4

Hihetetlen, hogy milyen gyorsan telnek a napok és a hetek! Mindig, amikor a könyvtárból kijövök, tudom, hogy négy hetem van arra, hogy kiolvassam a kihozott könyveket, és általában megnyugszom, hogy az nekem bőven elég lesz. Erre most majdnem kifutottam az időből, ráadásul pont a Csokoládécipővel. De szerencsére csak majdnem! A héten csütörtökre, mire mennem kellett, már ki is olvastam, így örömmel vittem vissza, hiszen hátha valaki pont erre a könyvre vár.

Ebben a hónapban is tartottam magam a megszabott darabszámhoz, azaz két könyvet engedélyeztem csak. Ebből az első nem volt kérdés. Május hónapban fedeztem fel José Saramagot, a Vakság c. könyvét olvastam tőle. Már a könyv közben tudtam, hogy szeretnék majd műveivel jobban megismerkedni, csak azt nem tudtam, hogy mi legyen a következő. Ezt a dilemmát oldotta meg Andiamo, aki mesélte, hogy ő a Halálszünet c. könyvére csapott le anno, egy utolsó példányt zsebelhetett be. Természetesen rögtön megnéztem, hogy miről is szól ez a könyv és nagyon reméltem, hogy bent lesz a könyvtárban. Szerencsém volt, mert épp a polcon várt.

Egy meg nem nevezett országban egyik napról a másikra a Halál úgy dönt, falnak támasztja a kaszáját, és nem arat tovább. A haldoklók százai kerülnek kilátástalan helyzetbe, állapotuk se nem romlik, se nem javul, ellátásuk felemészti az államkincstárat. Az országhatáron túl azonban a helyzet változatlan: továbbra is jobb létre szenderülhet, akinek ütött az utolsó órája. Nem csoda, hogy hamarosan beindul a „halálturizmus”, melyből a maffia is kiveszi a részét. Fél év elteltével minden visszaáll a rendes kerékvágásba, mi több, még a Halál stílusa is megváltozik: már nem bejelentés nélkül ragadja magával a kiszemelteket, hanem udvarias, kékeslilásan hullaszínű levélkékben egy héttel előre kiküldi az értesítést.
José Saramago legújabb, légiesen erotikus köntösbe csomagolt, irrealitásba hajló regénye, a „jövőbe látás könyve” az első kötet az író pályáján, melyet az első mondattól az utolsóig a fantasztikum jár át.

A második könyv mindig olyan nehéz döntés. Most is szépen átböngésztem a polcokat, volt pár esélyes már a kezemben, de nem éreztem AZT az érzést, azaz hogy nekem ezt most mindenféleképpen haza kellene vinnem. Míg az egyik polcon végén külön, borítóval felém fordítva meg nem láttam Carlos Ruiz Zafón Angyali játszma c. könyvét. Ekkor már jött az érzés! Többieket elfelejtve, lekaptam a polcról, elcsodálkoztam rajta, hogy több mint 600 oldalas, de tudtam, hogy hazaviszem. Imádtam az író első könyvét, a Szél árnyéka c. történetét, így most nagyon izgulok, hogy ebben a regényében vajon mit fog tudni nyújtani. A tartalom nagyon ígéretes.

A húszas évek Barcelonájában egy titokzatos idegen felkeres egy reménytelenül szerelmes fiatal írót. Visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: rengeteg pénz, és talán egyéb jutalmak is várják, ha megbeszélt időre megírja a Könyvet, amely mindenek feletti hatalommal bír. Az író elvállalja a munkát, és ezzel ördögi csapdába kerül; hidegvérű gyilkosok, kegyetlen kopók, áruló barátok és csalfa szerelmek kísérik temetőkön és kísértetkastélyokon át, hogy végtére is leleplezze azt, aki a szálakat mozgatja.

Kezdődjön hát az ANGYALI JÁTSZMA…

Carlos Ruiz Zafón a világ egyik legismertebb írója. A szél árnyéka című első regénye hatalmas nemzetközi sikert aratott. Művei több mint negyven nyelven jelennek meg, páratlan hangulatú, szépséges, érzelmes és filmszerű regényeivel olvasók millióit hódította meg világszerte. Lenyűgöző új regénye valóságos labirintus, tele titkokkal, szenvedéllyel, és a könyvek iránti sosem múló szerelemmel.