2012. június 24., vasárnap

Lépésenként előre magunkért

Jorge Bucay: 20 lépés előre


Tavaly egy internetes portálon való böngészés eredményeképpen vettem meg Jorge Bucay Nyitott szemmel szeretni című könyvét. Nagyon tetszett, mert úgy éreztem, hogy mindenkit meg tudott vele szólítani: azokat, akik még keresik párjukat és azokat, akik ugyan már megtalálták, de különböző párkapcsolati problémákkal küzdenek. Már akkor úgy gondoltam, hogy szeretnék még az írótól olvasni, de pszichológiai témájú könyvekhez nekem megfelelő hangulat kell vagy éppen egy hullámvölgy. 

Amikor a 20 lépés előre című könyvével először találkoztam és elolvastam a fülszövegét miszerint "húsz rövid fejezetben húsz tanácsot fogalmaz meg, melyeket követve harmonikusabb, gazdagabb s talán boldogabb lehet az életünk", úgy éreztem, hogy ennek a könyvnek eljött az ideje nálam. Ugyanis épp egy említett hullámvölgyben csücsültem és kellett valami kapaszkodó, ami elindít felfelé a gödörből. Megvettem, hazavittem, egy darabig kerülgettem, majd egy olyan estén, amikor csönd és nyugalom volt körülöttem belekezdtem az olvasásába. Akkor úgy gondoltam, hogy majd esténként egy vagy maximum két fejezetet olvasok el, aztán csak azt vettem észre, hogy már a 4. lépést olvasom.

Bucay úgy építette fel a könyvét, hogy minden fejezet egy-egy lépés a személyes fejlődés és az önmegvalósítás irányába. Persze, ezek most nagy szavak, hogy fejlődés meg hogy önmegvalósítás, hiszen sokszor örülünk, hogy a napi feladatainkkal végzünk és a magunkkal való törődést nagyon sokszor hátrasoroljuk. Pedig szerintem néha szükség lenne arra is, hogy egy kicsit - önző módon - csak magunkkal foglalkozzunk. És ezzel nem azt tanácsolnám bárkinek is, hogy csapot-papot otthagyva rohanjon manikűröztetni vagy vásárolni valami divatos bevásárlóközpontba. Nem, nem erre gondolok. Hanem arra, hogy például zárja magára néha a szoba ajtaját és kérjen 15-20 percet a családtól, ami csakis az övé és amikor esetleg egy-egy ilyen könyvet is a kezébe tudna venni.

Jorge Bucay könyvét azért szerettem, mert nem ad konkrét tanácsot, hogy ezt meg azt csináld és akkor megoldódnak a problémák az életedben. Ő csak amolyan mankókat nyújt, hogy mivel tudna az ember egy kicsit változtatni az életszemléletén. Ráadásul mindezt úgy, ami a saját védjegye: minden fejezet egy-egy tanulságos tanmesével zárul. Ezek azok, amelyek igazán megfogják az embert, én ezeken gondolkoztam a legtöbbet. 

Pár fejezet különösen erősen hatott rám, vagy legalábbis elolvasásuk után azt mondogattam magamban, hogy ezt igyekszem a jövőre nézve követendő magatartásformának tekinteni. Ilyen volt például a Nevess szívből fejezet. Voltam már úgy, hogy a legjobb megoldás egy katasztrofális helyzetre az volt, hogy egy jót nevettem a dolgokon. Persze volt olyan is, amikor a "nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek" helyzetben inkább lefelé fordult a szám, de hátha a jövőben eszembe fog jutni Bucay alábbi tanácsa és a másik irányba billen majd a mérleg:

"Aki szeretné derűvel szemlélni a vele megesett furcsa vagy képtelen dolgokat, legjobban teszi, ha máris megtanulja kinevetni önmagát. Csak érett személyiség képes nevetni magán. Olyanok ismérve ez a képesség, akinek nem kell a sikeres ember szerepében tetszelegniük, anélkül is biztosak tudnak lenni magukban."

A Legyél mindig kedves fejezet számomra szintén érdekes volt. Igyekszem ezt is szem előtt tartani mostanság, de mondhatom, hogy cseppet sem egyszerű. Sőt! Pláne olyankor, amikor úgy érzed, hogy igazságtalanul bánnak veled és a harag percek alatt fellobban benned. Ilyenkor fogok az alábbiakra gondolni:

A régi görögök szerint megharagudni mindenki tud, de arra megharagudni, aki megérdemli, a megfelelő pillanatban, és épp annyira, amennyire kell – ez már a bölcsek kiváltsága.

Összességében nagyon örülök, hogy ez a könyv a kezembe került és mivel úgy érzem, hogy kicsit gyorsan robogtam át rajta, szerintem a hosszú téli estéken majd újra a kezembe veszem. Bucay többi, magyarul megjelent könyveire is kíváncsi vagyok, szép lassan sorra fognak kerülni azok is.


Értékelésem. 4/ 5-ből

Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadási év: 2012
Fordította: Lukács Laura


Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...