Könyvek, amelyeken keresztül nyaralhatunk

Azt hiszem az elmúlt években nyaralás ügyileg kicsit el lettem kényeztetve. Olyan helyekre jutottam el, amiről hosszú-hosszú évekig csak álmodoztam.  Épp az előbb néztem át az ott készült képeket, kicsit elszomorodtam tőlük, hogy idén valószínűleg nem gyarapodik a gyűjteményem hasonlóakkal, de aztán rájöttem, hogy nem keseregnem kell, mert így is azok közé a szerencsések közé tartozom, akik visszanézhetnek ezekre a képekre és felidézhetik, hogy milyen jó is volt az a bizonyos nyár. 

Helyette inkább arra kellene fókuszálnom, hogy ha idén nem is ilyen nyaralásban lesz részem, vagy nem is lesz egyáltalán hosszú kikapcsolódás és utazás, csak valami mini szabi, akkor abból a legtöbbet hozzam ki, és érezzem úgy magam azalatt a pár nap alatt, mintha a legcsodálatosabb vízpartok egyikén ücsörögnék.

Terveim szerint néhány hétvégén kitelepülök majd a kedvenc uszodámba, ahol a "vízpart" adott - még ha egy

picit klórszagú is :) -, remélhetőleg napfény is lesz majd és egy kis hely a kertben, egy jó hűsítő limonádét itthon is össze tudok dobni, szóval a tökéletes nyaralós-pihenős érzéshez nekem már csak egy jó könyvre van szükségem. Az általam olvasott könyvek közül csináltam egy rövidke listát, melyen azok a könyvek szerepelnek, amelyekre jó szívvel, jó emlékkel gondolok vissza, ráadásul amelyek valamiképpen a nyárhoz, egy másik országhoz vagy vízparthoz kötődnek és biztos vagyok benne, hogy ezek közül valamelyik majd ott fog lapulni egy újraolvasásra várva a táskámba.

Agatha Christie: Nyaraló gyilkosok

Igen, még a világ leghíresebb detektívjének M. Hercule Poirot-nak is jár egy kis nyaralás, méghozzá egy exkluzív tengerparti nyaralóhelyen, ahol igazán forró a hangulat. Ráadásul nem csak a jó időnek köszönhetően, hanem egy kikapós asszonyka, Arlena Stuart miatt, aki nem tagadja meg önmagát itt sem és szinte minden élő pasira kiveti a hálóját. A probléma csupán annyi, hogy a hölgy házas és nemsokára nem a viselkedésével kelt indulatokat a szálloda lakói között, hanem azzal, hogy egyik délelőtt holtan találják. Természetesen rengeteg a gyanúsított, de Poirot még nyaralása közben sem arról nevezetes, hogy ne tudna felgöngyölíteni egy ilyen bűnesetet.

Emylia Hall: Nyarak könyve

Talán ez az egyik legesélyesebb könyv az újrázásra a mostani érzéseim szerint. Imádtam! Tipikusan olyan könyv, aminek az elolvasása után űr marad az emberben, úgy érzi elvesztett valamit. A címéből nem nehéz kitalálni mit is takar a történet: ez a könyv nyarakról és az emlékekről szól. Boldog, keserű, édes-bús emlékekről.

Emlékszem, hogy olvasás közben a saját régmúlt nyaraim emlékei is utat törtek, egyfajta nosztalgikus utazásban is részem volt általa. 

Frances Mayes: Édes élet Itáliában

Francey Mayes nevére természetesen én is a Napsütötte Toszkána c. film kapcsán figyeltem fel, utána szeretem be a könyvet, amelynek nem sok köze van a filmhez, én mégsem voltam csalódott, mert nekem aztán bármiről írhatnak, ha az a "bármi" éppen Olaszországban van.

Amikor az Édes élet Itáliában c. könyvét olvastam azt gondoltam, hogy ez volt az igazi „fapados” nyaralás. Épp akkor nem volt valami szép nyári idő, szinte minden nap esett az eső Pesten, de én közben egy évet töltöttem a toszkán vidéken Olaszországban és még csak ki sem kellett tennem a lábam a lakásból. Gyönyörű helyek, ínycsiklandozó ételek és receptek, olasz életérzés, kell ennél több egy képzeletbeli nyaraláshoz?

Joanne Harris: Partvidékiek

 

Ennél a könyvnél ha már csak a borítóra nézek elfog a nyári életérzés. Sok Harris-rajongó nem igazán szereti ezt a történetet, nálam ez mégis az egyik legnagyobb kedvenc lett. Elsőként azért, mert egy olvasástól és könyvektől megcsömörlött időszakom után, ez volt az a történet, amely annyira magával ragadott, hogy felfedeztem újra az olvasás élményét. Másodszor pedig azért, mert Joanne Harris úgy teremtette meg ezt a kis szigetet és a lakóit a lapokon, hogy szinte láttam magam előtt az egymással torzsalkodó szigetlakókat, hallottam a partnak csapódó hullámok zaját, éreztem a tenger szagát és ha nagyon koncentráltam, akkor még a homokot is éreztem a talpam alatt. Mert Joanne Harris így tud írni és így tud hangulatot teremteni! Persze vannak, akik szerint ebben a könyvben nem történik semmi, de én ezt abszolút nem így gondolom. Itt az emberek közötti kapcsolatokon, a szigetlakók érzelmein, babonáin van a hangsúly, ebbe a közegbe lehet igazán elveszni. Nekem sikerült pár napra sok mindenről elfelejtkeznem általa!

Természetesen a saját listámon túl érdekelne, hogy számotokra van-e olyan könyv, amit tipikusan nyári olvasmánynak gondoltok, vagy amelyekkel úgy nyaralhatunk, hogy közben ki sem tesszük a lábunkat a lakásból? :)

Képek forrása. www.weheartit.com