Egy csodálatos könyv került a kezembe, mégpedig Matthias Malzieu regénye, A szív mechanikája. Köszönhető ez annak, hogy Diamant egyik bejegyzésében szintén ebből a történetből választott egy idézetet, ami annyira megtetszett, hogy el is döntöttem, nekem ezt el kell olvasnom. Tegnap este bele is kezdtem és nem győzöm jelölni benne a szebbnél szebb gondolatokat. Most egyet szeretnék kiemelni:
"- A szíved csak protézis, gyengébb, mint egy rendes szív, és mindig is gyengébb lesz. Az óraszerkezet nem szűri meg olyan jól az érzelmeket, mint a szövetek. (...) Ugye, fájni szoktak a fogaskerekeid, amikor köhögsz?
- Igen.
- Nos, az a kis fájdalom semmiség ahhoz a szenvedéshez képest, amit a szerelem tud okozni. Minden örömért, minden boldogságért, amit a szerelemtől érezhetünk, előbb-utóbb szenvedéssel fizetünk. És minél jobban szeretünk, annál jobban fog fájni. Szenvedsz a hiányától, féltékeny leszel, megtudod, mi a meg nem értés, az elutasítás és az igazságtalanság. A csontod velejéig fázni fogsz, még a véred is jégkockákká fagy, érezni fogod, ahogy továbbcsúsznak a bőröd alatt. A szíved mechanikája pedig szétrobban. Én magam ültettem beléd azt az órát, tökéletesen ismerem működésének korlátait. Az örömöket csak-csak kibírja, talán többet is. De nem elég erős ahhoz, hogy elviselje a szerelmi bánatot."
(A kép forrása: www.weheartit.com)
2 megjegyzés:
Jaj, de jó, mindig olyan jó érzés az ilyen!! *.* köszi:))
Én köszönöm azt a szép idézetet! :)Nálad mindig olyan könyvekre lelek, ami megy a kívánságlistámra :)
Megjegyzés küldése