Agatha Christie: A fogorvos széke
Vallomással tartozom. Agatha Christie-től az első könyvet, a Paddington 16.50 címűt, középiskola első osztályában informatika óra alatt olvastam, mert a DOS szépsége már nagyon untatott. Kedves Tanárnő! Ezúton is elnézést kérek Öntől!
Ezt a cselekedetemet azért nem bántam meg, mert ez egy, a szívemnek nagyon kedves kapcsolat kezdetét jelentette az életemben. Azóta vagyok nagy rajongója Agatha Christie-nek, a Krimi Nagyasszonyának. A kapcsolatunk ott fordult igazi rajongásba, amikor az angoltanárnőm ajánlására és a nyelvvizsgára készülve már nemcsak magyarul olvastam regényeit, hanem eredeti nyelven is. Emlékszem, szinte havonta álltam az egyik nagy könyvesbolt idegennyelvű részlege előtt, hogy kiválasszam a következő AC regényemet. Most is kiemelt helyen vannak ezek a könyvek, szinte egy polc csak az övéké.
Aztán 2010-ben (Agatha Christie 120 éves születési jubileumát ünnepelve) elindult egy sorozat, amely eredetileg 20 részesre volt tervezve és tudtam, hogy ezt nekem össze kell majd gyűjtenem. Minden második héten munkába indulásom előtt az újságárusnál kezdtem a reggelem, aki egy idő után automatikusan tette is félre nekem a könyvet, nehogy elvigyék előlem. Szép lassan növekedett a gyűjteményem és a végén nem 20, hanem 25 darab regény került a polcra, ugyanis a nagy sikerre való tekintettel a kiadó további 5 regényt megjelentett a sorozatban.
Ebből a sorozatból választottam most A fogorvos széke c. regényt. Előtte egy olyan könyvet olvastam, amely nem nagyon kötött le, vontatottnak és unalmasnak találtam, így olyat kerestem a polcomon, amelyben biztos lehettem, hogy nem fog csalódást okozni. Nem is okozott!
Már a történet eleje teljesen levett a lábamról, megmosolyogtatott. Kedvenc nyomozóm, a híres és felülmúlhatatlan Hercule Poirot a fogorvosához indul a szokásos félévente esedékes kezelésére. És mi ebben, ami mosolyt csalt az arcomra? Az, hogy Poirot retteg a fogorvostól. De természetesen a félelme nem akadályozza meg abban, hogy jól szemügyre vegye a fogorvosi váróban jelen lévő embereket. Persze, mint később kiderül nagyon is jól tette, mert miután megkönnyebbülten távozik a fogorvosától, dr. Morley-tól, még aznap telefonhívást kap Japp főfelügyelőtől, miszerint Poirot fogorvosa öngyilkos lett. Szíve szerint Japp ennyiben is hagyná a témát, de természetesen a belga nyomozó nem hisz az öngyilkosság verziójában. Így Japp főfelügyelővel együtt belevetik magukat az ügy felgöngyölítésébe. Ami azért is fontos Japp számára, mert Anglia egyik legfontosabb és legtitokzatosabb embere, a híres és nagyon gazdag bankár, Alistair Blunt is érintett benne, mert aznap ő is dr. Morley rendelőjében járt.
Mr. Blunton kívül sok érdekes szereplővel találkozunk a nyomozás során, akiket természetesen Poirot is kihallgat. A paletta tényleg nagyon színes: megismerhetünk egy titokzatos görög embert, Mr. Amberiotist, aztán dr. Morley orvostársát, dr. Reillyt is, illetve egy furcsa középkorú hölgyet, Miss Sainsbury Seale-t, akinek csatos cipőjére Poirot már az első találkozásuk alkalmával felfigyel. De találkozunk még a fogorvos titkárnőjével Miss Nevillel is, illetve vőlegényével, Frank Carterrel, Mr. Barnesszal, a titkosszolgálat egyik emberével, továbbá egy morcos amerikai fiatalemberrel, Howard Raikesszel is. Szóval Agatha Christie jó szokása szerint a gyanúsítottak sora nem kevés, a hullák száma sem áll meg egynél, sőt, egy titokzatos eltűnés is fontos szerepet kap és Poirot csak kérdez, megfigyel, gondolkozik, hogy a történet legvégén olyan megoldással álljon elő, amit álmomban sem gondoltam volna.
Pedig úgy kezdtem bele a könyv olvasásába, hogy most aztán figyelek minden apró jelre. Épp ezért tudtam, hogy a bejegyzés címében említett csatos cipőnek nagyon fontos szerepe lesz. Ebben igazam is volt, de erre a fontos szerepre nem sikerült rájönnöm. Az egész regény alatt tényleg figyeltem minden szóra, minden fontos momentumra, ott lihegtem Poirot és Japp mögött, gyűjtöttem az infókat és igyekeztem kicsomózni az összegubancolódott szálakat, de hát úgy tűnik ehhez még fejlődnöm kell, ehhez én még nem vagyok elég. Viszont épp ezért imádom Agatha Christie-t, mert nem tudom kiszámítani a regényeinek a végét. Ráadásul tőle mindig azt kapom, amire számítok: kikapcsolódást és szórakoztatást a legmagasabb fokon.
Értékelésem: 4,5 / 5-ből
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadási év: 2011
Fordította: Bencsik Júlia
Már a történet eleje teljesen levett a lábamról, megmosolyogtatott. Kedvenc nyomozóm, a híres és felülmúlhatatlan Hercule Poirot a fogorvosához indul a szokásos félévente esedékes kezelésére. És mi ebben, ami mosolyt csalt az arcomra? Az, hogy Poirot retteg a fogorvostól. De természetesen a félelme nem akadályozza meg abban, hogy jól szemügyre vegye a fogorvosi váróban jelen lévő embereket. Persze, mint később kiderül nagyon is jól tette, mert miután megkönnyebbülten távozik a fogorvosától, dr. Morley-tól, még aznap telefonhívást kap Japp főfelügyelőtől, miszerint Poirot fogorvosa öngyilkos lett. Szíve szerint Japp ennyiben is hagyná a témát, de természetesen a belga nyomozó nem hisz az öngyilkosság verziójában. Így Japp főfelügyelővel együtt belevetik magukat az ügy felgöngyölítésébe. Ami azért is fontos Japp számára, mert Anglia egyik legfontosabb és legtitokzatosabb embere, a híres és nagyon gazdag bankár, Alistair Blunt is érintett benne, mert aznap ő is dr. Morley rendelőjében járt.
Mr. Blunton kívül sok érdekes szereplővel találkozunk a nyomozás során, akiket természetesen Poirot is kihallgat. A paletta tényleg nagyon színes: megismerhetünk egy titokzatos görög embert, Mr. Amberiotist, aztán dr. Morley orvostársát, dr. Reillyt is, illetve egy furcsa középkorú hölgyet, Miss Sainsbury Seale-t, akinek csatos cipőjére Poirot már az első találkozásuk alkalmával felfigyel. De találkozunk még a fogorvos titkárnőjével Miss Nevillel is, illetve vőlegényével, Frank Carterrel, Mr. Barnesszal, a titkosszolgálat egyik emberével, továbbá egy morcos amerikai fiatalemberrel, Howard Raikesszel is. Szóval Agatha Christie jó szokása szerint a gyanúsítottak sora nem kevés, a hullák száma sem áll meg egynél, sőt, egy titokzatos eltűnés is fontos szerepet kap és Poirot csak kérdez, megfigyel, gondolkozik, hogy a történet legvégén olyan megoldással álljon elő, amit álmomban sem gondoltam volna.
 |
| (Kép forrása: www.weheartit.com) |
Pedig úgy kezdtem bele a könyv olvasásába, hogy most aztán figyelek minden apró jelre. Épp ezért tudtam, hogy a bejegyzés címében említett csatos cipőnek nagyon fontos szerepe lesz. Ebben igazam is volt, de erre a fontos szerepre nem sikerült rájönnöm. Az egész regény alatt tényleg figyeltem minden szóra, minden fontos momentumra, ott lihegtem Poirot és Japp mögött, gyűjtöttem az infókat és igyekeztem kicsomózni az összegubancolódott szálakat, de hát úgy tűnik ehhez még fejlődnöm kell, ehhez én még nem vagyok elég. Viszont épp ezért imádom Agatha Christie-t, mert nem tudom kiszámítani a regényeinek a végét. Ráadásul tőle mindig azt kapom, amire számítok: kikapcsolódást és szórakoztatást a legmagasabb fokon.
Értékelésem: 4,5 / 5-ből
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadási év: 2011
Fordította: Bencsik Júlia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése