... avagy apró örömök az életben #1
Születésemtől fogva a pesti betonrengetegben lakom. Épp ezért, amikor megérkezik a tavasz és azt látom, hogy odakint ezer ágra süt a nap, én is alig várom, hogy végre hétvége legyen, mert akkor megcélzok Pesten vagy Budán egy padot, egy csendes vagy néha kicsit zajosabb zugot, ahová vihetem magammal az épp aktuális olvasmányomat, miközben az arcomon élvezhetem a nap sugarait.
 |
| (Forrás. www.mauifeed.com) |
Kár, hogy most, a húsvéti ünnepek alkalmával az égiek kevésbé voltak kegyesek hozzánk, mert sajnos odakint olyan erővel tombolt a szél, hogy még én is elszálltam volna, mint a győzelmi lobogó. De idén, úgy két héttel ezelőtt, egyszer már sikerült kiülnöm egy órácskára. A választott helyszín a pesti rakpart volt, valahol félúton a Parlament és a Margit híd között, előttem a gyönyörű budai látképpel. Itt találtam egy üres padot, ahol Tracy Chevalier Leány gyöngy fülbevalóval című regényét olvastam és még egy út közben vásárolt forró kávét is magam mellett tudhattam (számomra nagyon fontos kellék, ugyanis kávéfüggő vagyok).
És hogy miért is szeretek a szabadban olvasni? Nehéz megfogalmazni, de ad valami pluszt, hogy az ember nem a négy fal között ücsörög. Ha felnézek a könyvből figyelhetem a szabadban sétálgató párokat, a kisgyerekek csetlését-botlását, esetleg más olvasó emberekkel cinkosan összemosolyoghatok. Vagy ráhozhatom a frászt a mellettem ülő nénikére, úgy mint tavaly, amikor egy ilyen szabadban olvasós délután alkalmával épp egy padon fejeztem be Audrey Niffenegger A Highgate temető ikrei c. könyvét és elég indulatosan és hangosan sikerült felkiáltanom a történet végére érve (egyrészt olvastam volna még a sztorit, másrészt a befejezés teljesen letaglózott).
Lehet, hogy a városban élő emberek úgy gondolják, hogy a szabadban való olvasásra nincs elég erre alkalmas hely, de szerintem ha nyitott szemmel járunk, megtaláljuk azt a padot, ami csak ránk vár. Ha megtaláltam a következőt, arról is beszámolok majd, remélhetőleg saját készítésű fotóval együtt.
11 megjegyzés:
Már vártam, hogy mi lesz a következő bejegyzésed :))) Tetszett, úgy látom, hogy ebből majd állandó rovat lesz? A saját készítésű kép vagy képek feltöltését pedig jó ötlet, azokat úgy szeretem:) Közelebb hozza az írót az olvasóhoz. Szerintem.
Ó, a Margitszigetnek én is állandó lakója vagyok e célból! :-)
De aranyos vagy! Igen, gondoltam, hogy ez állandó rovat lesz :)és tökre sajnáltam, hogy a múltkor nem volt nálam a fotómasinám.
De jó! :) Egyszer összefuthatnánk :))
Szerintem keress egy örök padot, ahova állandóan visszajárhatsz majd:-)
Ilyen szempontból szerencsés vagyok,van kert,van pad itthon ,nem kell elindulnom keresgélni...nem tudom én tudnék-e így olvasni,hogy körülöttem a város zajong....
OK!!! :-) Csenga már úgyis áradozott rólad! :-)
Szent István park vagy a Károlyi kert szintén megfelelő hely az olvasáshoz, én már többször teszteltem mindkettőt.
Csenga áradozott rólam? Hű, ez nagy dicséret :)
Köszi a tippeket Márti! Már mindkettő kedvenc helyem lett tavaly, de idén még nem jutottam ki.
Csak jelezném, hogy a Szent István parkban már nyílnak a rózsák :) Kihagyhatatlan
Tudtam, hogy szólni fogsz :) Megyek, fotózok is majd, csak térjen vissza a jó idő is :)
Megjegyzés küldése