Camera obscura és a lapis lazuli

Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval

Tracy Chevalier könyveivel való kapcsolatom elég régen kezdődött. Ha jól emlékszem olyan 2005 környékén találtam rá A kék szűz című regényére, onnantól kezdve pedig már tűkön ülve vártam a többi könyvének magyar nyelvű megjelenését. Ezek már mind szépen ott  is sorakoznak a könyvespolcomon, de valami miatt egy még mindig hiányzik a gyűjteményemből: a Leány gyöngy fülbevalóval. Ezért is örültem, amikor múlt héten könyvtárazás közben végre bent volt egy példány belőle, eddig lehetetlennek tűnt levadászni.

Az alaptörténetet az írónő Jan Vermeer Leány gyöngy fülbevalóval című festménye köré szőtte.
Adott egy 16 éves protestáns lány, Griet, akinek családja az édesapja hirtelen bekövetkező vaksága és munkájának elvesztése következtében nehéz anyagi körülmények között éli mindennapjait, ezért szolgálólánynak adják a katolikus festőhöz, Vermeerhez és annak népes családjához. Griet nehezen találja helyét az idegen emberek között, de a ház gazdájához már az első találkozásuk után valami furcsa vonzalom fűzi. A fiatal lány engedelmesen végzi a szolgálók mindennapos munkáját, aztán egy idő után furcsa megbízatást kap: úgy kell kitakarítania gazdája műtermét, hogy azon semmit sem változtat, semmit nem mozdít el. A műterem kiemelt jelentőségű Vermeer számára. Nemcsak itt alkot, hanem ide tud visszavonulni, épp ezért a család minden tagja számára tiltott terület, még a felesége sem teheti be ide a lábát. Vermeer ennek a szobának a takarítása közben figyel fel a lányra, és úgy gondolja, hogy talán több is lakozik benne, mint ahogy első látásra tűnik. Titokban segédjének teszi meg, vele vásároltatja meg az alapanyagokat a patikáriusnál, vele keverteti ki festékeinek nagy részét, naponta több órát is együtt töltenek, e miatt a feleség egyre jobban féltékeny lesz Grietre. Aztán a lány egy nap találkozik Vermeer egyik állandó megbízójával, Pieter Claeszoon van Ruijvennel, aki szemet vet a csinos szolgálóra. Van Ruijven arra gondol, hogy egy olyan képet rendel legközelebb Vermeertől, amelyen ő és a lány közösen állnak majd modellt és így talán közelebb jut Griethez. Csakhogy a festő és a lány között az együtt töltött órák alatt egy furcsa kapcsolat alakul ki, ezért Vermeer szeretné Grietet megvédeni a kéjsóvár férfitól. Így inkább arra kéri, hogy egyedül üljön neki modellt titokban, és később majd ezt a képet fogja van Ruijven megvásárolni. Az igazi "bonyodalom" itt kezdődik, hiszen Griet vívódik, hogy egy szolgálólánynak nem a műteremben van a helye modellt állva, illetve mi lesz, ha kitudódik a festő felesége előtt hogy milyen kép készül, hiszen az asszonyt a férje még soha nem festette le, ami a nőnek mindig is fájó pont volt az életében. De természetesen nem tud ellenállni és Vermeer elkezdi a festményt... A további eseményeket, Griet saját családjának sorsát, a kép elkészültének történetét azaz a regény csúcspontját nem szeretném elmesélni, mindenkit arra biztatnék, hogy maga olvassa el!

(Forrás: www.weheartit.com)

Hogy miért is ösztönzök mindenkit e regény kézbevételére? Mert számomra a teljes kikapcsolódást jelentette. Több szempontból is. Egyrészt nagyon szeretem a művészeteket, a festményeket és szeretem ha egy művészeti alkotás köré sző valaki egy történetet, még ha az fikció is. Kislánykoromban édesapámmal mi is hasonlóan cselekedtünk, sokszor sétáltunk fel a Várba a Nemzeti Galériába, ahol a festményeket nézegetve szerettünk ötletelni, hogy vajon hogyan születtek meg azok a csodálatos alkotások, kik is voltak valójában a modellek. 

Másrészt nagyon szerettem ebben a történetben azt, ahogy Tracy Chevalier bemutatja a miliőt, ahol Vermeer alkot és a képei elkészítésének folyamatát. Rajongtam azokért a sorokért, ahol a színekről, a festékekről mesél Grietnek, ahol próbálja felnyitni a szemét, hogy nem minden fekete és fehér, hogy ott ahol mi csak egy színt látunk, valójában több színárnyalat teszi igazán élővé szemünk számára a látványt.

(Forrás: www.weheartit.com)

"Egy másik napon azt akarta, hozzak neki disznóhólyagot. Nem értettem, mire kell neki, míg aztán később arra kért, hogy reggelente, amikor végeztem a takarítással, vegyem elő a festékeket. Kinyitotta a festőállvány melletti faliszekrény fiókjait, és megmutatta, melyik festéknek hol a helye, és a festékek nevét is elsorolta. Sok olyan szó volt, amelyet most hallottam először - ultramarin, cinóber, ólomoxid. A barna és sárga színeket, a csontfeketét és az ólomfehéret kis agyagedényekben tartotta, pergamennel lefedve, nehogy kiszáradjanak. A legértékesebb színeket - a kéket, a vöröseket és a sárgákat - disznóhólyagban őrizte. Kis lyukakat szúrt a hólyagon, amelyen át kisajtolta a festéket, majd bedugaszolta."

 ***

"- Milyen színűek azok a felhők? 

- Milyenek, Hát fehérek, uram. 

- Csakugyan? - emelte föl kissé a szemöldökét. 

A felhőkre néztem. 

- És szürkék. Talán havazni fog. 

- Ugyan már Griet, tudja ezt maga jobban is. Gondoljon a zöldségeire. 

- A zöldségeimre, uram? 

A feje kissé  megmoccant. Már megint felbosszantottam. Összeszorítottam az állam. 

- Jusson eszébe, hogyan különítette el a fehéreket. A fehérrépái és a hagymái egyformán fehérek voltak? 

Hirtelen megértettem. 

- Nem. A fehérrépa zöldes volt, a hagyma sárgás. 

- Pontosan. Nos, milyen színűnek látja most a felhőket? 

- Egy kis kék is van bennük - mondtam, miután néhány pillanatig néztem őket. - És sárga is. Sőt, még zöld is! Olyan izgatott lettem, hogy majdnem eltaláltam! Egész életemben néztem a felhőket, de úgy éreztem, hogy csak ebben a pillanatban láttam meg őket."

(Forrás: Wikipédia)

Ebből a könyvből sok érdekes dolgot tanultam.
Például megismertem egy nagyon érdekes tárgyat, amiről eddig még csak nem is hallottam és itt fontos szerep jut neki, ugyanis Vermeer ezzel tökéletesíti a  festményeit. Ennek segítségével látja meg igazán, hogy melyek azok a kiegészítők, amelyek valójában érdemesek arra, hogy a festményen megjelenjenek és kiemeljék a kép fő témáját. Ez a tárgy a camera obscura más néven sötétkamra vagy lyukkamra, egy olyan optikai eszköz, amely a környezet vizuális leképezésére szolgál. Olyan hihetetlen számomra, hogy ezt az eszközt már Leonardo da Vinci is ismerte. Nagyon kíváncsi lennék magára a készülékre, szívesen kipróbálnám!

 

A regényből is kitűnik, hogy a színek harmonikus együttléte nagyon fontos volt Vermeer festészetében, különösen szerette a sárga és az ultramarinkék egyidejű alkalmazását a képein. Épp ezért voltam kíváncsi arra, hogy miből állították elő annak idején az ultramarin kéket. Erre is megkaptam a választ: a lapis lazurit vagyis a lazúrkőt használták.

"Egyetlen szín volt, amit gazdám nem engedett át nekem - az ultramarin. A lapis lazuli igen drága holmi volt, és nehezen lehetett a tiszta kék színt kivonni a kőből, ezért ezt a munkát ő maga végezte."

Természetesen Vermeer festményei végig kiemelt szerepet kapnak a könyvben, bár nem volt igazán termékeny festő, egy év alatt általában két képet festett és ebből tartotta fenn egyre sokasodó családját. A regény történetének idején 1664 és 1666 között több képről is említést tesz az írónő. Számomra emlékezetes maradt a Nő vizeskancsóval című, erre olvasás közben rá is kerestem az interneten, így végig magam előtt láttam a készülő képet, ha az írónő leírása alapján a fantáziám nem lett volna elég. Azt már nem is mondom, hogy amikor a könyv címét adó festmény került sorra, úgy olvastam, hogy szinte majdnem minden mondat után becsuktam a könyvet és a borítón lévő festményt tanulmányoztam. Most már sokkal többet látok ebben a képben, mint a regény elolvasása előtt.

Annak, aki szereti a művészetet, érdeklődik a festészet iránt és egy könnyen, gyorsan olvasható történetre vágyik, amely a színek sokaságával, szavainak, mondatainak egyszerűségével elvarázsolja az embert, meleg szívvel ajánlom ezt a történetet! Szerintem elég ha csak annyit mondok, hogy ennek a könyvnek is ott lesz a helye a könyvespolcomon, muszáj megvennem és eddig ez a Tracy Chevalier regény bűvölt el a legjobban.

Értékelésem: 5 / 5-ből

Kiadó: Geopen

Kiadási év: 2003

Fordította: Kiss Marianne