Eléggé megkésve ültem le, hogy lezárjam a blogon a januáromat, mert bár nagyon hosszúnak éreztem az év első hónapját, úgy tűnik ahhoz mégsem volt elég, hogy ez a poszt is beleférjen. Ehhez képest most februárban meg csak kapkodom a fejem, hogy már a hónap felét is elhagytuk, szóval a fene tudja, hogy mi van most, de az időmenedzsmentemmel gondok lehetnek.
BESZERZÉSEK
Na, azok nem voltak januárban. Egyrészt időm sem volt könyvesboltban császkálni vagy éppen online gombokat nyomogatni, másrészt késztetést sem éreztem rá. Idén sokkal visszafogottabb szeretnék lenni, amihez például a könyvtár lett a legkedvesebb "bűntársam". Oda minden hónapban benézek, és remek, friss, ropogós megjelenéseket is találok, szóval soha nem jövök el üres kézzel. Persze 2019-ben is biztos veszek könyveket, sőt, februárban már egy hőn áhított szépség meg is érkezett hozzám, de átgondoltan igyekszem ezt megtenni.
Amúgy idén év elején megint tartottam egy szanálást a könyveim közül, vagy 40 darab máshová került, és olyan érdekes, hogy ami régen kellett, most simán az elajándékozandó kategóriába került szívfájdalom nélkül.Jó érzés, sőt felemelő érzés ilyeneket meglépni.
 |
| Könyvek helyett a januári egyik kedvenc pillanatom, imádtam a havazásokat! |
OLVASÁSOK
Mivel az év első hónapja minden téren nehéz volt, a külső hatásokat és a saját kis belső világomban zajló változásokat is megsínylettem valamennyire, ezért igazi "feel-good" könyvek találtak meg maguknak, mindezt úgy, hogy a 6 elolvasott könyvből 5 a várólista-csökkentés tagja volt. Elsőként Sarah Pinborough Ne higgy a szemének! című thrillerét olvastam, ami ugyan nem ért a 13 perc nyomába, de határozottan jó kis évkezdés volt. Aztán jött egy csodás lelket megsimogató könyv, A 6:27-es felolvasó. Nagyon jókor talált meg magának, ráadásul olyan sok remek gondolattal találkoztam benne. Utána a sort Leila Slimani Altatódalával folytattam, ami a hónap legkeményebb olvasmánya volt, poszt sem született egyelőre róla, mert egy épkézláb gondolatot nem sikerült a bennem kavargó indulatokból megfogalmaznom. Mélyre hatolós könyv, nem ajánlanám mindenkinek. Másfelé kalandozva a Nyitott Akadémia Bízz magadban! címet viselő válogatását is sorra kerítettem. Nem minden előadást éreztem nekem szólónak, de sok megfontolandó gondolatot találtam, amit viszek magammal innentől. Közben újraolvastam még Anna Gavaldától a Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol c. elbeszélésgyűjteményt, amit másodjára is nagyon szerettem. A januári olvasásokat egy új kedvenc zárta: Grecsó Krisztián Harminc év napsütése aranyozta be a szürke, szomorkás, küzdelmes januári napjaimat. Imádtam. Beszerzendő lesz, mert könyvtári példányt olvastam. Nagyon nekem szóltak a történetek, mosolyokat, könnyeket, ablakon kibámulós, elgondolkozós percek hozott számomra.
És a további januári beszámolók sora:
2 megjegyzés:
Jobb későn, mint soha. ;) De jókat olvastál most, és mennyi vcs-könyv, wow, ez nagyon szuper kezdés! :) Ilyen lendülettel akár már tavaszra kész leszel a listával. :) Milyen felszabadító érzés lesz! Remélem a februárod nem annyira káoszos és K.O.-s, mint a január volt, és ki tudsz majd kapcsolódni.
Sok szuper könyvet erre a hónapra is! ;)
PuPilla: bocsánat a nagyon-nagyon megkésett válaszért ... nem megy nekem most a blogolás valahogy :(
Igen, a vcs-t most nagy lendülettel veszem, szerintem idén válogattam össze a legszuperebb könyveket.
Neked is nagyon jó olvasmányokat az elkövetkező hónapokra, teszünk róla, hogy így legyen :)
Megjegyzés küldése