3 könyv a 3 őszi hónapra

Egyszer írtam egy hasonló posztot a téli évszakra vonatkozóan, és úgy gondoltam, hogy pont az őszt nem hagyhatom ki, hisz kedvenc évszakom és olyan sokan örömködünk már azon, hogy itt van végre. Ráadásul mintha tudta volna, hogy ideje van megérkeznie, váltania kell a nyarat, percre pontosan szeptember elejével jött, én meg azóta a kuckózós üzemmódra kapcsoltam. Azaz a hétköznapok alatt már a hétvégi olvasásra, forró ital szürcsölgetésre, filmnézős órákra, puha takarókra, vastag zoknikra gondolva végzem a dolgomat. Ha Ti is hasonlóan várjátok már az őszi lecsendesülést, akkor ehhez szeretnék 3 olyan könyvet ajánlani, ami nekem nagy-nagy kedvencem (ebből kettőt most én is újra el fogok olvasni).

SZEPTEMBER

Nálam soha nem a január 1. jelentette az új év kezdetét, hanem - gondolom az iskolás időszakból hozva magammal - a szeptember. Én voltam az a lány, aki várta a sulikezdést, hogy újra találkozhasson a barátaival, hogy tanulhasson valami újat, vagy éppen új iskolába, új tanfolyamra jelentkezve új embereket, oktatókat ismerhessen meg. Épp ezért erre a hónapra a tökéles választás számomra Joanne Harris Urak és játékosok című regénye. Ebben Harris sötét oldalát ismerhetjük meg, tehát aki a Csokoládé féle varázslatra vágyik, az csalódni fog. Ellenben aki nyitott egy elit fiúiskola életében való megmártózásra, és egy felnőtt korban kitervelt bosszú megvalósításának a folyamatára úgy, hogy a diákok és a tanárok életébe is nyer betekintést, az ne habozzon, vegye a kezébe. A szeptemberemet ezzel a könyvvel nyitottam, azt hiszem 5 év távlatából olvasom most újra és nagyon tetszik, sok finomságot találok benne és egyre inkább rájövök, hogy Harris hihetetlenül jól ismeri az emberi lélek összetettségét.

Forrás

"A legtöbb felnőtt úgy véli, hogy a kamaszkor érzései valahogy nem is számítanak, és a harag, a gyűlölet, a szégyen, a borzalom és a reménytelen, meghunyászkodó szerelem perzselő érzéseiből ki lehet nőni, mert ez csak valami hormonális jelenség, az igazi előtti próbamenet. De ez nem az volt. Tizenhárom évesen minden számít: éles széle van mindennek, és mindegyikkel megsebezzük magunkat."

OKTÓBER

Talán a legszínesebb őszi hónap. Amikor már sok sárgát, vöröset, rozsdabarnát látunk magunk körül ha kimegyünk egy jó kis sétára a természetbe. Amikor reggelente már a vastagabb szövetkabát is előkerül egy jó puha sállal, hisz a kis farmerkabátban meghűl az ember. Amikor minél korábban szeretnénk hazaérni, hiszen egyre korábban sötétedik és otthon várnak a fények, amivel úgy díszítjük fel a lakást, ahogy nekünk kedves. Amikor ideje levenni a polcról Carlos Ruiz Zafón A szél árnyéka című könyvét és elmerülni Barcelona, illetve az Elfeledett Könyvek Temetőjének történetében. Felnőtt mese ez, de a jobbik fajtából, ráadásul szép lassan kibontakozó történetről van szó (további két kötettel), így a hosszabbnak tűnő őszi estékre nem fogunk egyhamar kifogyni az olvasnivalóból.

Forrás

"…az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét. Az a korai képi világ, az első szavak csengése örökre az emlékezetünkbe vésődik, és egész életünkben elkísér, akkor is, ha azt hisszük, már elfelejtkeztünk róla, aztán előbb vagy utóbb – nem számít, hány könyvet olvastunk közben, hány világot fedeztünk fel, mennyit tanultunk és mennyit felejtettünk – visszatérünk hozzá."

NOVEMBER

Szerintem sokan az ősz hónapjai közül őt nem szeretik. Mert ilyenkor bizony már valóban hideg van, talán le is esett már az első hó. Viszont ez az a hónap, amikor már minden reggel lehet azt az igazi, hamisítatlan füstillatú őszt érezni, amikor már jobb bent ücsörögni valahol a barátokkal és a hidegtől kipirosodott kezünket egy forró teás, csokis, kávés (akár forralt boros) bögrén melengetni. Ilyenkor már lehet tervezgetni a karácsonyi meglepetéseket, a hónap végével általában a karácsonyi vásárok is elindulnak, szóval szerintem nem is mostoha ez a hónap, csak át kell értékelni azt, hogy a sorban ő "csak" a harmadik. És bár tudom, hogy a Halloween ünnepét átvettük és hogy ez október 31-nek az éjszakáját jelenti, mégis erre a hónapra meleg szívvel ajánlom Agatha Christie Hallowe'en Party azaz Ellopott gyilkosság című krimijét. Nagyon hangulatos, sokszor feltűnik benne Ariadne Oliver, aki Hercule Poirot mellett nekem nagy kedvencem. Elég ijesztő volt számomra maga a történet, szokás szerint nem is találtam ki a gyilkos kilétét és soha nem felejtem el, hogy amikor megnéztem a belőle készült filmet mennyire be voltam egyedül parázva. Szóval ha a novemberi ködös hideg mellett további borzongásra vágynátok, ezt vegyétek le a polcról!

Forrás

"– Nagy sajnálattal közli, hogy ma este nem keresheti fel önt. Súlyos influenza gyötri.
– Az nem „influenza” – mondta Hercule Poirot. – Alaposan megfázott, ez minden. Mindenki azt hiszi magáról, hogy „influenzás”. Így tragikusabban hangzik. Több részvétet követel. A náthával az a baj, hogy az embert nem sajnálják érte eléggé a barátai."

Nektek van az őszhöz köthető olvasmányotok?

Bőr alá szikével

Herman Koch: Nyaraló úszómedencével

Ezt a könyvet egy jó ideje kerülgettem már, olvastam róla a véleményeket és egyre inkább éreztem, hogy nekem való lesz. Stílusosan a nyári szabadságomra vettem meg és vittem magammal, és már a vonaton a sok csicsergő ember, meg szalámis zsömle illat között hirtelen egy olyan erős pofont kaptam az írótól, hogy csak hápogni tudtam meglepetésemben. Majd ahogy egyre jobban elmerültem a Koch által megteremtett "fertőben", rájöttem, hogy ez a könyv nem is egy pofon az olvasónak, hanem egy tükör.

A könyv főszereplője dr. Marc Schlosser háziorvos, akinek az elbeszéléséből ismerjük meg annak a történetét, hogy egy nyaralás alkalmával hogyan változott meg az ő és családja élete, illetve milyen események vezettek oda, hogy a dokit bíróság elé akarják citálni, mert mulasztása miatt vesztette életét egy páciense, a híres színész, Ralph Meier. Nekünk, olvasóknak nagyon az elején kiderül, hogy Marc valóban bűnös, csak akkor még azt nem tudjuk, hogy a könyv befejeztével mi el fogjuk-e ítélni. A doki narrációjában feltárul a színésszel és annak családjával (dekoratív feleség és két tinédzser fiú) való megismerkedésének története, illetve annak a nyaralásnak az eseményei, amelyen a doki csinos felesége és két szép lánya is részt vesz, Meier producer barátjának és annak majdnem gyermekkorú, fiatal színésznő barátnőjének társaságában.

Azt hiszem kicsit olyan volt számomra ez a regény, mint Agatha Christe Tíz kicsi négerének története. Nem nagyon volt olyan szereplő, aki szimpatikus lett volna, ráadásul ez az illusztris társaság kvázi össze volt zárva egy gyönyörű villába, és egyre csak azt éreztem, hogy napról napra kezdenek elszabadulni az indulatok. Forrongott a levegő, az elfojtott indulatok lassan-lassan felszínre törtek, érzelmek születtek és viszonyok változtak, alakultak, már csak a robbanásra vártam, ami be is következett. Ennek fényében persze a doki tette is más megítélésbe esik hirtelen, ugyanakkor mi olvasók elgondolkozunk azon, hogy lehet-e, így lehet-e bosszút állni valakin, illetve, hogy valóban úgy történtek-e az események, ahogy azt a doki felgöngyölítette. Ráadásul a doki sem volt makulátlan ebben az egész helyzetben, szóval mondhatnám azt, hogy sokszor a fejétől is bűzlött az a hal.

"A betegek hajlamosak összetéveszteni az időt a figyelemmel. Azt hiszik, több figyelmet szentelek nekik, mint más háziorvosok. Pedig csak időt szánok rájuk. Amit tudnom kell, az egy perc alatt úgyis kiderül. A maradék tizenkilencet figyelemmel töltöm ki. Jobban mondva: a figyelem illúziójával."

Koch számomra piszok jó regényt alkotott. Köszönhető ez főleg a főszereplőjének és az egész forrongó hangulatnak. A doki karaktere baromira taszítja az embert, majdnem hogy undorodik tőle és gondolataitól az olvasó. Sokszor elgondolkodtam rajta, hogy ha az én orvosaim vajon ugyanezt gondolják a betegeikről, vajon hogy hogy életben vagyok még. Aztán érdekes módon voltak a dokinak olyan mondatai, amellyel a  mizantróp énem mélységesen egyet tudott érteni. Így összességében egy olyan negatív karaktert kaptam, akit nem tudtam teljes szívemből elítélni vagy utálni. Az összes többi karakter sem lett szimpatikus, de mindegyik egy tipikus embertípust rajzolt meg: unatkozó asszonyka, magától elszállt színész, aki azt gondolja, hogy bármelyik nőt megkaphatja, a vén kujon pénzes producer, aki még nyalogatja a sót a fiatal barátnők formájában, a tipikus tinédzser lány- és fiúgyermekek, akik próbálgatják a szárnyaikat, csak van, hogy rohadt rossz lóra tesznek. Nagyon jó érzékkel válogatta őket össze Koch, ha csak bárminemű konfliktus nélkül zárnánk össze ezeket az embereket néhány napra, várhatóan anélkül is robbanna egy érzelmi bomba közöttük. Erre pedig az író rátett egy olyan lapáttal, hogy dilemma elé állítja az olvasót, vajon elítélhető-e Schlosser tette, ki hogyan lépett volna a helyében, mi mit tettünk volna?

"Az ember olykor visszapörgeti élete filmjét, hogy megvizsgálja, melyik ponton vehetett volna más irányt a történet. De néha nincs is mit visszapörgetni – az ember talán még maga sem tudja, de a film már csak előrefelé pereg. Pedig olyan szívesen kimerevítené a képet…Itt – mondja magában. Ha itt mást mondtam volna…ha ekkor vagy akkor másképp cselekedtem volna."

De Koch a regény végén csavar még egyet ezeken a kérdéseken, mert mi van akkor ha az, ami történt nem is úgy történt ahogy mi hittük, ha a felelős nem is az, akire gondoltunk, illetve a saját családunkat sem ismerjük úgy, ahogy azt mi hisszük. És ami tetszett, hogy Koch-tól nem kapunk felmentést a végén, nincsen konkrét válasz arra, hogy mi a jó vagy mi a rossz, minden ránk van bízva. Bőr alá mászós könyv volt ez az elejétől a végéig, méghozzá egy nyílt sebbel, szikével felvágva rajtunk a bejáratot, mert az író nem finomkodik. Engem megvett kilóra, alig várom, hogy ki tudjam kölcsönözni a korábbi regényét, A vacsorát is, bár tartok tőle, hogy a főfogás bizony ott is elég rágós lesz majd és megüli egy időre a gyomrom.

Kiadó: Európa

Kiadási év: 2016

Fordította: Wekerle Szabolcs

Könyves kérdéssor

Ezeket a kérdéseket még a molyon kaptam pieta4-től, néhány olvasási szokást és könyves élményt boncolgat:

1. Melyik könyv van a polcodon a legrégebb óta?

Bár azt hiszem, már dobozban van, de a lakásban megtalálható, a legrégebbi könyvem egy mesekönyv: A sün, akit meg lehet simogatni. Nagyon szerettem gyerekként, felnőttként is, és azóta már több lurkónak meg is vettem ajándékba.

2. Mit olvasol jelenleg, mit olvastál ezelőtt és mit fogsz olvasni ezután?

Épp Joanne Harris Urak és játékosok könyvét újrázom, előtte Grecsó Krisztián Melletem elférsz c. történetét olvastam, majd a következő valószínűleg Zafón trilógiájának első kötete, A szél árnyéka lesz (újra).

3. Melyik az a könyv, amit mindenki szeret, de te utálsz?

Azt hiszem, hogy nincs olyan könyv, amire azt mondám, hogy utálom, ezt túl sarkosított megfogalmazás. Inkább csak annyi, hogy nekem nem jött be. Ilyen volt például Fabio Stassitól a Charlie utolsó tánca - sok jó kritikát olvastam, nekem mégsem volt jó élmény.

4. Melyik az a könyv, amit folyamatosan mondogatsz magadnak, hogy elolvasod, de valószínűleg nem fogod?

Remélem ilyen nem lesz. Amit már régóta kerülgetek az az Anna Karenina, meg a Mester és Margarita, de mindkettő érdekel, így nem szeretném hogy ne kerüljenek sorra. Előbb utóbb őket is elolvasom!

5. Melyik az a könyv, amit nyugdíjas korodra is megőrzöl?

Azokat, amelyek hosszú évek alatt is meg tudják őrizni a kedvenc címkét. Nem tudom még melyek lesznek ezek, de remélem lesz jó néhány. Plusz azokat, amelyekhez valamilyen emlék köt, vagy a családi könyvtár féltett példányai, ez utóbbiaktól biztos nem fogok megválni.

6. El szoktad olvasni az utolsó oldalt előbb, vagy kivárod a könyv végét?

Tiniként sokszor lapoztam hátra, főleg krimik esetében (aminek aztán volt értelme, hogy lelőjem magamnak a poént), most már nem csinálok ilyet.

7. Köszönetnyilvánítás: papír és tinta pazarlás, vagy érdekesség?

Az oldalakon keresztüli köszönetnyilvánításokat csak átfutom, de azért találkoztam már nagyon frappáns verziókkal, vagy olyanokkal, amelyek valami pluszt adtak a könyv elolvasása után.

8. Melyik karakterrel cserélnél szívesen helyet?

Romantikus énem Jane Eyre-t választaná, de akár Baráth Katalin sorozatából is szívesen cserélnék egy kis időre helyet Dávid Veronnal.

9. Van olyan könyv, ami valami különlegesre emlékeztet az életedben (hely, idő, személy)?

Van, elég sok. Tudom, mit olvastam első repülőutam alkalmából - a Twilightot angolul. Az első igazi külföldi felnőtt nyaralásom alkalmával például A prímszámok magánya volt nálam és emlékszem, hogy a tengerparton olvastam, de amúgy a "nyaralós" könyveim nagy része mindig megmarad az emlékezetemben. Aztán vannak olyan könyvek, amelyeket a szeretteimtől kaptam, számomra azok is különlegesek. De legutóbb például egy barátnőm lepett meg egy dedikált példánnyal az Ambrózy báró sorozatból és számomra ez is ebbe a kategóriába tartozik.

10. Mondj egy könyvet, amit érdekes módon szereztél meg!

A "legérdekesebb" az volt, amikor Angliában dolgozó barátnőmet kértem meg kb 10 évvel ezelőtt, hogy hozzon nekem Susan Elizabeth Phillips könyvet angolul (Ain't She Sweet), mert itthon elég lassan csordogáltak és angolul meg aranyárban árulták, én pedig akkor kezdtem rákapni az angol nyelven való olvasásra.

11. Adtál már könyvet valami egyedi okból egy különleges személynek?

Általában születés- és névnapokra szoktam könyvet venni a családnak, barátoknak, ismerősöknek, de ez szerintem nem egyedi ok, szóval nem.

12. Melyik könyv volt veled a legtöbb helyen?

Amit a leghosszabb ideig olvastam az a Monte Cristo grófja volt, egy hónap alatt szerintem jó sok helyen megfordult velem, mert általában hozom-viszem a könyveket magammal bárhová is megyek.

13. Van olyan kötelező olvasmány, amit középiskolában nem szerettél, de pár évre rá kiderült, hogy nem is olyan rossz?

Nincs. Egyik kötelezőre sem húztam túlságosan az orromat anno, de azóta sem olvastam újra egyiket sem. Bár Németh László Iszonyával megkínlódtam még a suliban, talán annak adni kellene egy újabb esélyt felnőttként.

14. Használt vagy új könyvek?

Mindegy. Szeretem ezt is, azt is. Antikvár könyveknek is van egyfajta hangulata, előélete, a könyvtári könyveknek is, és persze az újonnan vásároltaknak is. Attól függ, mit honnan és milyen áron lehet beszerezni.

15. Olvastál valaha Dan Brown könyvet?

Igen, az Angyalok és démonokat, illetve A Da Vinci-kódot. Tervezek is egy újabbat, az Infernót. 

16. Megtörtént már veled, hogy a filmadaptáció jobban tetszett, mint magam a könyv?

Fogós kérdés, általában fordítva szokott lenni. De talán a Forrest Gump ilyen - a könyvnek nem sok köze volt a filmhez, amit viszont nagyon szeretek.

17. Volt már veled valaha, hogy éhes lettél olvasás közben?

Volt-e? Aki már olvasott Janet Evanovich A szingli fejvadász (alias Stephanie Plum) sorozatából akár egy részt is, azt tudhatja, hogy azt még teli gyomorral sem lehet úgy olvasni, hogy ne kívánjunk meg egy fánkot legalább.

18. Ki az a személy, akinek a könyvajánlását mindig megfogadod?

A könyvesbloggerek közül azokét, akiket rendszeresen olvasok és mindig fel tudnak piszkálni olyan könyvre is, ami első körben nem tűnt nekem valónak, illetve van egy nagyon jó barátnőm, aki az évek során szuper könyveket ajánlott a figyelmembe (most is rajong egy sorozatért, kénytelen leszek beleolvasni miatta :)).

19. Van olyan könyv a komfortzónádon, kedvenc műfajodon kívül, amit végül imádtál?

Igen. Amikor a sci-fivel kezdtem ismerkedni, Amadea és szerintem almamag is ajánlotta nekem Alastair Reynolds Napok háza c. könyvét. Nagyon jó élmény lett!