Júliusi beszámoló

Nem nagyon kesergek, hogy túl vagyunk egy újabb hónapon, mert bevallom én már nagyon várom az őszt. Valahogy nem vagyok kompatibilis ezzel az iszonyú meleggel, nekem most még a nyári pezsgés sem tudja ezt kompenzálni. Rég volt ilyen felemás nyaram, pláne, hogy júliusban sikerült egy klassz kis megfázást összeszedni (soha ne legyetek betegek a hőségben!). 

No, de most még a júliust zárjuk, még van hátra ebből a nyárból jócskán, hogy fel lehessen dobni néhány jó kis programmal vagy könyvvel.

BESZERZÉSEK

Az idei évben egészen jól állok a beszerzésekkel, nem vittem őket túlzásba, meg nagyon nem jellemző már rám a totális impulzusvásárlás, így van, hogy hetekig kattogok egy könyv megvételén. A júliusi egy darab beszerzésemet Herman Koch Nyaraló úszómedencével könyve teszi ki, amit már elég rég kerülgetek gondolatban és úgy döntöttem a pár napos minikiruccanásomra meg az oda vezető hosszabb vonatútra tökéletes társam lesz. Így is lett, és akármennyire ellenszenves egy fickó a főszereplő, én mégis sok gondolatával tudtam azonosulni, ráadásul a történet sem volt egy többször megírt lerágott csont, végig izgultam az egészet. Olyannyira, hogy szerintem az év végén benne lesz a Top 10-es listámban. De erről majd egy külön posztban.

OLVASÁSOK

Júliusban belehúztam az olvasásokba, bár rájöttem, hogy nem túl jó ez így, nekem már túl sok volt az inger. A 9 elolvasott könyv nagy része a könyvtárból került hozzám és sajnos egyet leszámítva egyik sem adott kiemelkedő élményt. Ezek szerint jól jelzett a radarom, hogy ne vegyem meg őket. Közepes volt számomra Nicholas Barreau Egy este Párizsban története, csakúgy mint Paolo Giordano Ezüst és feketéje is. Szintén nem rajongtam túlságosan a nemrég befejezett Michael Cunningham Mire leszáll az éjéért, ha nem úgy ért volna véget ahogy, nekem óriási csalódás lett volna. Bauer Barbara Elsuttogom százszor című könyvének azért sikerült meglepnie a hangulatával és a mondanivalójával. Olvastam még a könyvtárból egy nagyon szépen illusztrált és nehéz témát (vakság és gyász) feldolgozó Felnőttmesekönyvet, Szabó Imola Juliannától a Kinőtt szívet, na ez jó választásnak bizonyult.

Ezek mellett újraolvastam egy nagy kedvencemet, Fabio Volótól a Hely a világbant, és gyerekkorom mesekönyvét, A sünt, akit meg lehetett simogatnit is újra kézbe vettem. A múlt hónapban a Könyvhéten vett Gerda Taróról szóló gyönyörű kivitelezésű albumot is sikerült sorra kerítenem Jane Rogoyskától, örülök, hogy ez a könyv ott található a Robert Capa gyűjteményem részeként a polcomon. És mint fent említettem a júliusban vásárolt Nyaraló úszómedencével című könyvvel is kaptam egy jó kis ütős történetet.

Olvasmányokat tekintve túl mozgalmas volt július, ezért augusztusra kevesebb könyvet tervezek, talán hosszabb történeteket kerítek sorra és nagyon-nagy késztetést érzek több nagy kedvencem újrázására, érzésem szerint az őszöm ezekről a könyvekről fog szólni majd. De ne rohanjunk ennyire előre, először még augusztust üdvözöljük - melegen!

A többiek is mesélnek:

Dóri 

PuPilla 

Nita
Heloise 

Hármas románc

Azt hiszem a nyár az az időszak, amikor több romantikus olvasmányt veszek a kezembe, mint az év többi évszakában. Mivel régen sokat olvastam ezt a műfajt, ezért elég nehéz már olyan könyvet vagy olyan szerzőt találnom, aki tud valami újat mutatni. Az elmúlt hetekben három romantikus olvasmányom volt, amelyben voltak újdonságok, szép, megható pillanatok, nem fulladtam bele a nyáltengerbe sem, de sajnos nem lettek maradandó élmények.

Katherina Allred: Ámbrafa

Ennek a könyvnek első körben a borítója fogott meg. Végre nem valami meztelen férfitest, hanem egy olyan páros meghitt és bensőséges ölelésének egy részlete szerepel rajta, akinek a történetére kíváncsi lettem a fülszöveg olvasása után. Nagyon szép elbeszélést kaptam Allred tollából: egy olyan kissrác, Nick a főszereplő, aki az amerikai kisváros peremére szorult, hiszen erőszakos és részeges, a városlakók által rettegett apjával él egyedül, és aki nagyon sokszor apja kiborulásának célpontja lesz. Egy ilyen alkalommal találkozik Alixszel, aki kiterjedt családjának védelmében és gazdagságában él, és a találkozásuk után ebbe a családba igyekszik a fiút is bevonni. Kezdeti barátságuk az évek alatt szerelemmé érik, ám váratlan események miatt ez a mélyen gyökeret vert érzelem mégsem szökhet szárba úgy és akkor ahogy a fiatalok eltervezik. Elszakadnak egymástól hosszú évekre, mindketten a maguk módján igyekeznek az eseményekkel megbirkózni, majd egyszer csak Nick, mint már sikeres vállalkozó újra megjelenik Alix és a kisváros életében. Csakhogy Alix lelkén olyan mély sebek vannak, amelyekről Nicknek fogalma sincs.

"Az ámbrafa az erdő kaméleonja, parafára emlékeztető kérge sajátos képességet rejt: a cseresznyefától a mahagóniig bármilyen fát utánozni tud. De a valódi értéke – és ezt sokan nem veszik észre – állhatatos, erős, vörös szívében rejlik. Az emberek többsége csak a fa lelkét körülvevő halvány, rostos, könnyen hajló törzset látja.
Ugyanígy voltak Morganville lakói Nick Andersonnal."

Ami miatt kedveltem ezt a könyvet az az út volt, amit a nő főszereplőnek be kellett járnia. Naiv kislányból, erős és önálló nővé válik, aki már nem hagyja magát csak úgy sodortatni az eseményekkel. Szerettem a férfi főszereplőt, Nicket is, bár jobban örültem volna, ha az ő gondolatait is mélyebben ismerhettük volna meg. Tetszett Alix kiterjedt és kissé bohókás családja, főleg a Bíró lett a kedvencem, ugyanakkor itt éreztem hiányosságot is: az írónő elég kacifántos családi titkot talált ki, amiről nem tudtunk meg részletesen mindent, mégis maga a "probléma" idővel egycsapásra megoldódott.

Számomra mindezek ellenére azért lett ez egy közepes romantikus könyv, mert ugyanebben a témában évekkel korábban már olvastam egy hasonlót (nagyon-nagyon hasonlót és sokkal jobbat): Deborah Smith A hely, amit otthonnak hívnak c.könyvét. Ugyanazokkal az elemekkel építkezik ez a könyv is, mint az Ámbrafa, sok részlet teljesen megegyezik, viszont ez a korábbi könyv részletesebben, érzelemgazdagabban mutatja be a két főszereplő útját. De tudom és az Ámbrafa elolvasása után megértem, hogy akik Deborah Smith könyvét nem olvastak, Allred könyvét nagyon fogják szeretni.

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadási év: 2017

Fordította: Todero Anna

Nicolas Barreau: Egy este Párizsban (A Cinéma Paradise rejtélye)

Nicolas Barreau - amely író álnév mögött egy német hölgy húzódik - legelső megjelent könyvét, A nő mosolyát imádtam. Az azóta megjelent könyvei bár hozzák a megszokott színvonalat, számomra nem érik el az első könyv okozta rajongást. Az Egy este Párizsban olvasása közben jöttem rá, hogy az zavar, hogy Barreau össze könyve ugyanarra a forgatókönyvre épül: adott egy nő és egy férfi, akik között romantikus érzelmek szövődnek, de különböző külső akadályok, titkok miatt nem sima az útjuk a beteljesülésig (oké, ez eddig a romantikus könyvekre szinte mind  jellemző). De Barreau minden egyes alkalommal majdhogynem egy komédiát kerekít a történetből, amelyben a férfi főszereplő hajtja a nőt, akinek vagy nem tudjuk a kilétét, vagy hirtelen eltűnik és fel kell kutatni, miközben ugye az adott titkokra szép lassan fény derül. És ezt én már eléggé unom, főleg az miatt, hogy így legtöbbször a női főszereplő teljesen háttérbe van szorítva: nem tudunk meg a benne végbemenő érzelmekről semmit csak a mellékszereplők elbeszéléséből és igazából a regények elején és végén kapunk belőle csak egy kis szeletet.

"Hát nem hihetetlen, hogy annyi évezred óta, amióta a Föld saját tengelye körül forog, még mindig a szerelem a legcsodálatosabb dolog, ami két ember között megtörténhet? És mindig az az érzés kíséri, hogy valami új kezdődik, valami nagy dolog történik."

A Cinéma Paradise-ben a mozitulajdonos Alain egyik este összeszedi a bátorságát és leszólítja a moziba járó magányos fiatal lányt, akivel egy szép éjszakát tölt együtt, majd a lány eltűnik és Alain minden erejével igyekszik megtudni, hogy ki ez a lány, miért tűnt el az életéből és hogy hogyan találhatna rá. Aranyos, kedves volt természetesen ez is, csak már valahogy lerágott csontnak tűnt. Ami színesítette az maga a mozi, a Cinéma Paradis volt, és az Alain által műsorra tűzött régi romantikus filmek - ezeket a részeket nagyon élveztem, és gondolkozom is rajta, hogy majd télen szépen sorra megnézem a könyvben említett régi klasszikusokat.

Kiadó: Park

Kiadási év: 2017

Fordította: Fodor Zsuzsa 

Bauer Barbara: Elsuttogom százszor

A három könyv közül ez volt számomra a legüdítőbb. Már nem emlékszem rá, hogy figyelem fel erre a történetre, de elkezdett érdekelni és a könyvtárban meg is volt.

A történet igazán az én ízlésemnek megfelelő volt: egy harmincas éveiben járó nő, Zsófi megunja a városi létet és nagymamája halála után kiköltözik annak a házába, amit ő örökölt. Csakhogy az örökségen túl sokkal több dolog várja ott: a nagyszülők szerelmének megismerése, a nagyi boszorkányos és ezoterikus jövőbeli jóslatai az unokája életét illetően és egy váratlan (bár a nagyi által megjósolt) szerelem ígérete. Ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy ennek a férfinak, Andrásnak sokkal több köze van a nagyszülőkhöz, mint ahogy azt gondolnánk.

"Meg kell állni és ki kell rakni a csomagból, ami elmúlt. Minek cipelni? Ha kiraksz valamit, helyette bekerülhet valami új. Az áramláshoz helyre van szükség!"

Azért szerettem ezt a történetet a legjobban ebből a hármas csoportból, mert Zsófi pontosan olyan életet választott magának, mint amilyenre mostanában én is egyre inkább vágyom. Irigyeltem őt a nagyijával való kapcsolatáért, mert számomra ez soha nem adatott meg. Tetszett az, ahogy a városi lány birtokba veszi a vidéki házat és ahogy egyre inkább megtalálja ott a helyét. Persze a nagy szerelemnek is szurkoltam, de azért ott egy kicsit húztam a számat: szerintem nem létezik ilyen tökéletes pasi, mint dr. Szoboszlai András és hiányoltam itt is kicsit annak kifejtését, hogy a férfi főszereplő mit látott legelőször Zsófiban. És bár egy erős kezű szerkesztő ráfért volna a regényre, hogy kigyomlálja belőle az évszámbeli tévedést és a szerintem helyenként teljesen felesleges mellékszálbeli kitérőket, ettől függetlenül a regény végső mondanivalója és az, hogy a második világháborúban külföldön elesett és eltemetett magyar katonáknak állít emléket nekem nagyon élvezhetővé és érdekessé tette az Elsuttogom százszort.

Kiadó: Jaffa

Kiadási év: 2016

Két igazán klassz novellagyűjtemény fiatalokról nem csak fiataloknak

Az elmúlt időszakban a radaromra hallgatva elolvastam két olyan novelláskötetet, amely fiatalokat érintő témákat dolgoz fel. Az első olasz szerzők műveit szedte össze, a második pedig csak magyarokét. Mindkettőt nagyon szerettem és mindkettő esetében azt gondolom, hogy nagyon jó témaindítóak lennének a suliban, vagy otthon a szülők-tinik között, vagy akár barátok/barátnők között egy kis beszélgetésre.

Kimondhatatlanul

Az olasz írók novelláit tartalmazó kötetet nagy várakozásokkal vettem a kezembe. Nagyon tetszett az alapkoncepciója. Mindegyik író - szám szerint 12 szerző szerepel a kötetben - egy-egy érzelem köré építi fel a történetét (van benne 2 képregény is), és ezek olyan érzelmek, amelyekről tiniként nem vagy csak nagyon nehezen tudunk beszélni. Ráadásul a szerzők úgy oldották meg a "feladatul" kapott érzelmek bemutatását, hogy a történetben magában nem mondhatták ki az adott érzelmet, csak a novellák/képregények címében szerepelhetett. Terítékre került a könyvben a vágy, a szerelem, az öröm, a bánat, a fájdalom, a szégyen, a bűn, a gyűlölet, a féltékenység, szóval igazán széleskörű skálán mozogtak a történetek, és nem csak pozitív töltetű érzelmek kerültek feldolgozásra, hanem a negatívok is.

Az én személyes kedvencem a Félénkség, a Kétségbeesés és a Bűn című novellák voltak. A Félénkségben egy buliba csöppenünk, ahol a főszereplő sráccal olyasmi esik meg, amit nem is remélt: megtudja, hogy a lány, aki nagyon tetszik neki, érdeklődik iránta, ugyanakkor olyan helyzet áll elő, hogy a buli résztvevői nem veszik észre a fiút, mintha láthatatlan lenne. Vajon miért van ez? Neki kell kilépnie a félénksége mögül, hogy láthatóvá váljon a szeretett lánynak? A Kétségbeesésben egy tinédzser lány unalmasnak és szürkének induló nyara válik egy csapásra élete legjobb nyarává, amikor betoppan egy fiú, aki meglátja az igazi értékét. A Bűnben pedig a testvérek közötti féltékenység, rivalizálás, a halál, gyász és a szülők elvárásainak, illetve a gyermekeik közötti különbségtétel romboló hatásának lehetünk tanúi.

"MINT A FÜZETLAPOK KÖZÉ REJTETT APRÓ BOGÁR MINDEN TEKINTET SZÁMÁRA LÁTHATATLANUL ÚGY SZERETNÉK ITT MEGPIHENNI, S FIGYELNI FÖLÉM HAJLÓ ELMÉLYÜLT ARCODAT."

Kiadó: Betűtészta

Kiadási év: 2016

 

Csapod Kinga (szerk.) - Nagy Boldizsár (szerk.): Az első

Bevallom, első körben ennek a válogatáskötetnek a hihetetlenül jópofa borítója fogott meg. Színes, nem giccses, mégis mindent elmond, amiről a novellák szólnak. Ugyanis az első alkalomról, ARRÓL A BIZONYOS első alkalomról mesélnek nekünk a magyar írók által megalkotott történetek. Magam sem gondoltam volna, hogy jóval túl a harmincon, ennyire meg fognak fogni ezek az elbeszélések. Egyrészt nagyon tetszett itt is a témaválasztás: valljuk be, erről nem nagyon szoktunk olvasni, beszélni, max barátnők egymás között, vagy édesanyák és lányaik ha nagyon jó viszonyban vannak. De még mindig szerintem valami tabunak gondoljuk, hogy az ébredező szexualitásról, a fiúk/lányok első alkalmáról beszéljünk nyíltan. Sokszor azt látom a környezetemben, hogy a szülők zavarba jönnek a gyerekektől érkező kérdéseken, elhessegetik őket azzal, hogy ennek még nincs itt az ideje az életükben, ne is gondoljanak rá, vagy barátok egymás között beszélik ki a nem túl valós élményeiket vagy a frászt hozva a másikra, aki még nem esett át az első alkalmon, vagy hatalmas nyomás alá helyezve őket, hiszen ha X-nek szuper élmény volt, akkor nekem is az kell, hogy legyen. És pont ezért tetszett ez a kötet, mert megmutatja mindezeket az érzelmeket: a szülők hogy állnak ehhez a kérdéshez, a fiatalok mennyire magukra vannak sokszor hagyva, mekkora a nyomás a lányokon és a fiúkon is, hogy "jól teljesítsenek", kihez fordulhatnak ha bajuk van, erőszakoskodnak velük (orvos, szülő, tanár?), vagy éppen ciki-e ha valaki későn érő és nem tizenévesen lesz meg az első alkalma. Szóval szerintem szuper antológia született, fontos dolog ez mindannyiunknak, hisz lelkiekben, testileg is fel kell készülni rá és egészségügyileg is nagyon-nagyon észnél kell lenni mind a lányoknak, mind a fiúknak. 

"A legjobb haveromnak is van csaja, és ő azt állítja, hogy már volt minden – kivéve azt. De milyen minden volt, ha az nem volt? Rohadjak meg, ha értem. Megkérdezni persze nem fogom, még a végén lebukom, hogy nálunk még minden se volt."

 

Voltak itt is kedvenceim:  Kalapos Éva Veronika Before-after című novellája annyira jól visszaadja a bizonytalanságot, az érzelmeket mind a fiú, mind a lány szemszögéből. Jó tudni, hogy amúgy a srácoknak sem könnyű ez az egész. Lakatos Levente Minden, ami feledhetetlen elnevezésű története a védekezés fontosságára hívja fel a figyelmet, és ez a történet eléggé szíven ütött. Németh B. Eszter A kiválasztott legendája címet viselő novellája pedig egy tárgy szemszögéből abszolút bravúrosan és nagyon humorosan írja le az első alkalmat. 

Véleményem szerint ez egy hiánypótló kötet, jó lenne ha sokan olvasnák el és itt nem csak a fiatalokra gondolok, hanem azokra, akikhez ők fordulnának a kérdéseikkel, gondolataikkal, de nem mernek.

"Persze, elképzelte, hogy majd milyen lesz. Nyilván mindenki elképzeli. Hogy aztán egyáltalán ne úgy alakuljanak a dolgok."

Kiadó: Menő Könyvek

Kiadási év: 2017

Mid-Year Book Freak Out Tag 2017

Idén nem terveztem, hogy megcsinálom a tavalyi, féléves visszatekintős-összegzős posztot, de PuPilla volt olyan kedves, hogy továbbpasszolta nekem is, így hát mégis csak "értékelem", milyen is volt a 2017-es év első fele könyves szempontból.

1. A legjobb 2017-es olvasmányod.

Eddig hármat tudok mondani, ami nagyon megfogott idén: 

- Jandy Nelson Neked adom a napot

- Joël Dicker: A Baltimore fiúk

- Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?

2. A legjobb folytatás, amit 2017-ben olvastál.

Fogós kérdés, mégpedig azért, mert 2017-ben úgy látszik nem nagyon olvastam se sorozatot, se folytatást. Egyet tudtam csak találni: John Scalzitól Az utolsó gyarmatot. Ez a Vének háborúja sorozatának a 3. kötete, és bár nem tetszett annyira, mint az első kettő, mégis jó évente vissza-visszatérni Scalzi sci-fi világába.

3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél.

Talán már nem annyira friss, de idei és már a polcom is van: Jean-Michel Guenassia Javíthatatlan Optimisták Klubja. A megjelenése óta befutott vélemények csak megerősítettek abban, hogy jól tettem, hogy beszereztem.

4. A legjobban várt friss megjelenés az év második felére.

Most az Agavétól várom nagyon Megan Miranda A tökéletes idegen című könyvét. Tavaly olvastam  tőle a Minden eltűnt lányt, ami az időben visszafelé haladó elbeszélésével abszolút befutó volt nálam, így most kíváncsian várom, hogy mit tud az újabb könyvében az írónő.

5. Legnagyobb csalódás

Egyértelműen Carrie Snydertől A futónő. Még jó, hogy a könyvtárból hoztam csak ki.

6. Legnagyobb meglepetés

Ez most eléggé friss élmény. Szintén a könyvtárnak köszönhetem, hogy elolvastam Az első című novellás gyűjteményt Csapody Kinga és Nagy Boldizsár szerkesztésében. 15 magyar írótól 14 történetet szedtek csokorba, arról a bizonyos első alkalomról. Remek ötlet, klassz történetek, fontos téma!

7. Kedvenc új szerző (debütáló vagy neked új)

Akitől idén olvastam először és tervezek majd még az Colm Toibín.

8. Legújabb könyves szerelem

Itt én is - csakúgy, mint PuPi - a könyv külsejére és kivitelére nézve válaszolok. A Könyvhéten beszerzett Jane Rogoyska Gerda Taro - Aki "kitalálta" Robert Capát című könyv szerintem gyönyörű lett. Bár olvasni nem túl kényelmes a mérete miatt, a tartalma mindenképp ezt a kivitelezést kívánta meg.

9. Legújabb kedvenc karakter

Év elején olvastam el Charles Frazier Hideghegyét és ha karakter, akkor az mindenképpen Ruby. Kemény egy csaj, ugyanakkor hatalmas szíve is van.

10. Egy könyv, amin sírtál.

Mostanában nehezebben jönnek a könnyek, mint régebben, de a Merre jársz, Bojangels? végén elmorzsoltam párat.

11. Egy könyv, ami boldoggá tett.

Ide Emylia Hall Nyarak könyvét tenném. Amolyan nosztalgikus boldogság fogott el olvasása közben, bár a történetre inkább a keserédes jelzőt mondanám, mégis, a nyári emlékek, amiket felidéztek bennem, azok a gondtalan nyarak abszolút boldoggá tudtak tenni.

12. Kedvenc filmes adaptáció, amit idén láttál.

Hűha, nehéz kérdés és itt nem is tudok csak egy filmet megadni. Bár a filmek alapjául szolgáló könyveket nem olvastam, de mindhárom hatalmas hatással volt rám. Elsőként A számolás jogát mondanám, majd a Változó szerelmet és az Érkezést. Mindegyikben mást és mást találtam és biztos, hogy nem egyszer néztem meg őket.

13. Kedvenc értékelés, amit idén írtál.

Idén sajnos eléggé el vagyok maradva az értékelésekkel, de dolgozom rajta, hogy behozzam az elmaradásom. Amit idén én nagyon szerettem megírni az Laura Barnett Variációk egy párra című könyvéről szóló posztom volt.

14. A legszebb könyv, amit idén vásároltál vagy kaptál.

Egyértelműen a Parktól a Gerda Taróról szóló könyv ha a beszerzéseimből kell választani. De Az Aranypinty is nagyon szép kivitel, a borító igazán jól sikerült.

15. Melyik könyveket szeretnéd év végéig elolvasni?

Soroljam? Mennyi időtök van? :) A listám végtelen. Mindig találok valami újat, ami érdekel. Az idén beszerzett könyveim nagy részét mindenképpen, ezekből sorra szeretném keríteni Az Aranypintyet, a Javíthatatlan Optimisták Klubját, de tervben van a Beszélnünk kell Kevinről is már régóta, a legutóbbi könyvtári portyám eredményeképpen pedig A Burgess fiúk és Paolo Giordanótól az Ezüst és fekete is.

Akik már összegeztek:
PuPilla
Lobo
Dóri
BubuMaczko

Júniusi zárás

A nyár első hónapjában szereztem be idén a legtöbb könyvet, amit valahogy sejtettem előre, mert a június a Könyvhét miatt mindig erőteljes hónap szokott lenni nálam. Szerencsére azért ettől függetlenül sikerült nem nagyon átesni a ló túloldalára, és az olvasás meg talán már lassan a blogolás terén is újra visszatalálok a régi ritmusomba.

BESZERZÉSEK

Elsőként mostanság kedvenc témámban, a regényes életrajzokban csaptam le egy könyvre: Ben Greenman - Mariel Hemingway A Hemingway-átok című könyvét vettem meg, amit a hónap folyamán el is olvastam. Aztán még a volt kollégáimtól tavaly búcsúajándékként kapott könyvutalvány elköltésének eredményeképpen két újabb zsákmányom lett: Donna Tartt tollából Az Aranypinty és Katherine Allredtől Az ámbrafa. Az elsőt már nagyon régóta szerettem volna megvenni, épp itt volt az ideje, a másik könyv esetében egyszerűen kíváncsi lettem egy romantikus történetre, rég nem olvastam ilyet. Utolsóként pedig a Könyvhéten szereztem be fantasztikusan akciós áron Jane Rogoyska Gerda Taróról szóló könyvét. Ezt is, csakúgy mint Az Aranypintyet már nagyon régen kerülgettem, de azért elég drágának tartottam, most viszont ilyen olcsón muszáj volt nem üres kézzel távoznom a Könyvhétről.

OLVASÁSOK

Visszanézve egész szuper hónapot zárok, amit Joël Dicker A Baltimore fiúk kötete nyitott. Egyszerűen imádtam ezt a történetet, talán még jobban is tetszett mint anno Az igazság a Harry Quebert-ügyben, amit azt hiszem ettől függetlenül a jövőben beszerzek és majd újraolvasom. A Baltimore fiúktól pont azt kaptam, ami számomra a szórakozást jelenti az olvasás kapcsán: benne éltem a történetben és nagyon sajnáltam, hogy vége lett. Utána újabb remek kisregényt olvastam almamag ajánlására a Merre jársz, Bojangles?-t amiről nemrég írtam is és remélem, hogy sokan fognak majd rátalálni erre a keserédes történetre. Talán a hónap egyik leggyengébb olvasmánya volt a Hemingway-átok, de még így is nagyon élveztem Mariel Hemingway életéről olvasni, csak az előtte lévők magasra tették a lécet. A nyári kis listám egyik kiemelt története volt Emylia Hall Nyarak könyve, amit immár másodjára vettem le a polcról és most még jobban szerettem, mint első alkalommal, pedig már akkor is rajongtam érte. Szomorkás, de mégis valahogy pozitív történet, tele a nyári évszak minden szépségével. Utána Az Ámbrafát kerítettem sorra, ami talán a Hemingway-átok mellé sorakozhat fel: jó volt, de maradandó élményt nem adott, sőt, ebben a témában olvastam egy sokkal jobb könyvet évekkel korábban, amelyre a mai napig igen élénken emlékszem. A júniust tegnap egy magyar válogatás kötettel zártam: Az első névre hallgat és a könyvtárból került hozzám. Meglepetés lett számomra is, mert igazán szerettem olvasni. Már egyszer felfigyeltem rá, de aztán annyi olvasnivaló került a képbe azóta, hogy ki is ment a fejemből, viszont a könyvtárban szembetaláltam magam vele, és milyen jól tettem, hogy kivettem.

A mérlegem az olvasások felé billen el, 6 elolvasott könyv és összesen 4 beszerzés. Idén eddig egész jól tartom magam, nincsenek nagyon durva kilengéseim könyvvásárlások tekintetében, de ha lesznek is, biztos vagyok benne, hogy mindegyiknek meglesz a magyarázata, hisz ha jön a késztetés, akkor biza engedni kell neki! Júliusra már vannak terveim a beszerzéseket illetően, főleg a rövidke pihenésemre gondolván, aztán majd egy hónap múlva kiderül, hogy mi vált belőle valóra.

A többiek is zárták a júniust:

Amadea - aki a sok nullás hónap után végre nem fogta vissza magát

PuPilla - aki kettő az egyben számolt be nekünk :)

Heloise - aki pedig a bookdepón szabadult el

Dóri - aki rengeteget olvasott!

Nita  - akire a sok könyv mellett új kihívás vár júliusban.