Decemberi könyves örömök

Rettentő furcsa, hogy a 2016-os év utolsó könyves zárását írom éppen. Nem tudom hová tűnt el ez az év, főleg ez az utolsó hónap, de - és tudom, hogy ezt szinte minden alkalommal elmondjuk - hihetetlen gyorsan eltelt. Könyves szempontból csudajó könyvek kerültek hozzám, illetve a hónap eleji megtorpanást követően végül is sikerült elég sokat olvasnom. Minden egyebet tekintve felemás lett a hónap, de ha szomorkodtam, vagy éppen el is keseredtem valami miatt, sok barátra számíthattam, akik biztatnak és ott állnak mellettem, ami nagy erőt ad és szuper érzés.

De akkor lássuk a beszerzéseket! Két könyvet vásároltam saját magamnak, ebből az egyik Leslye Walton Ava Lavander különös és szépséges bánata volt, ami egy csodás köntösbe bújtatott olvasmány. Ahogy megvettem el is olvastam, és sajnos nem voltam vele teljesen elégedett, de ezt szerintem annak köszönhető, hogy ebben a kategóriában nálam Alice Hoffman nagyon magasra tette a lécet, amit az írónő nem tudott megugrani. A másik vásárlásom Böszörményi Gyula Ambrózy báró sorozatának 3. kötete volt, az Ármány és kézfogó. Sajnos nem írhatom le, hogy a trilógia zárókötetéről van szó, mert ugyan első körben így tervezték, végül mégsem fejeződik be Mili, Emma és Richárd kalandja ezzel a résszel, ami nekem picit csalódás. Nagyon vártam ezt a részt, rákészültem, hogy végre mindennek a végére pont kerül majd, erre kiderül, hogy nem. Persze a rajongó énem örül egy újabb történetnek, de nem teljes az örömöm, ráadásul ki tudja mikor érkezik az újabb rész (azt már nem is merem leírni, hogy az lesz a zárókötet ...).

Itt persze még nem értek véget a beszerzések, bár a többit már a karácsonynak köszönhetem. Négy könyv várt a karácsonyfa alatt. Ezek közül Eduardo Sacheri Ilyen a boldogság c. regényét a barátnőmtől kaptam, amit pont ma be is fejeztem és igazán kedves, aranyos történet volt, jó lezárása lett ez az évnek. A családomtól három nagyon vágyott könyv került hozzám: M.O. Walsh Fényed ki ne hunyjon, Elena Ferrante Briliáns barátnőm és Colm Toibín Brooklyn. Az a "baj", hogy azt súgja a hatodik érzékem, hogy szuper könyvekről van szó és egyszerűen nem akarom rájuk vetni magam, hanem tartalékolom őket 2017-re (tudom, egy nap múlva itt van :)).

Olvasások terén nagyon nehezen indultam decemberben. Egy mesekönyvvel kezdtem, amit két pöttöm lánykának vettem, ez pedig a Hókirálynő volt. Nagyon megtetszettek az illusztrációk, felnőttként is teljesen bele tudtam magam élni Andersen meséjébe. Aztán, hogy azért a karácsonyi hangulat is megjöjjön Dash és Lily történetét folytattam angolul, The Twelve days of Dash & Lilyt olvastam nagy lelkesedéssel. Kevésbé rózsaszín ez a kötet az elsőhöz képest, de nagyon jól sikerült folytatás lett.  Majd két újraolvasásom is volt. Elsőként Maria de los Santos És besétált a szerelem c. kötetét olvastam el sokadjára, majd Popper Péter Lélekrágcsálók c. könyvét vettem le újra a polcról. Mindkettő hozta azt az érzést, amit elsőre is kaptam tőlük. Ezek után már semmi komolyra nem volt agykapacitásom, egyszerű kis kedves sztorikra vágytam, így folytattam a Bridgerton sorozatot Julia Quinntől a 3. résszel (Tisztességes ajánlat), majd az ajándékba kapott Ilyen a boldogság zárta az idei évem olvasmányainak sorát. 

Az olvasások mellett a december pörgősre és pihenősre is sikeredett: sokszor tudtam a barátaimmal találkozni, kávézni egyet, beülni beszélgetni, összefutni és együtt vásárolni, együtt enni és inni finomakat, még a volt kollégáimmal is volt egy "céges karácsonyi bulink", illetve a legjobb barátnőm a családjával is eljött Budapestre egy rövid látogatásra és így a keresztlányomnak meg tudtam mutatni az itteni karácsonyi vásárt. Szóval voltak jó pillanatok, meg pihenős ünnepi napok és ha végül is nem úgy zárom ezt a decembert, mint ahogy azt az év elején elképzeltem és terveztem, akkor sem keseredem el, legalább megvan a jövő évi feladatom, amihez ebben a hónapban tudtam egy kis önbizalmat gyűjteni.

A többiek is zárták a hónapot:

Amadea 

katacita 

Dóri
Nita