Miért volt érdemes várólistát csökkenteni 2016-ban?

Most, hogy Lobo meghirdette 2017-re is a várólista csökkentést, mielőtt arról írnék, hogy melyek azok a könyvek, amelyekkel jövőre játszani fogok, összeszedtem, hogy idén, 2016-ban melyeket olvastam el a csapatból és milyen élményeket kaptam tőlük. 2016-ra úgy szedtem össze az olvasnivalóikat, hogy a szórakoztató irodalom kategóriáját fedték le, nem akartam magam monstrumokkal és "keményvonalas" szépirodalmi művekkel sanyargatni. A végére így is eléggé megtorpantam és idén valóban csak 12 könyvet olvastam el, nem teljesítettem túl a kihívást. De a pipa és vállveregetés így is megvan!

Forrás

1. Shan Sa: A gójátékos

Ennek az elolvasását tényleg baromi rég húztam, még fillérekért vettem anno egy Ulpius-boltban. Ami miatt jó volt sorra keríteni az két olyan ország és összefonódó történelmi hátterük, amelyekről nem sokat tudtam én. Se Kínáról, se Japánról nem sokat olvastam még eddig. A gó, mint játék gyönyörűen keretbe foglalta a két főszereplő körüli történéseket. (Bővebben ITT írtam róla.)

2. Frances Itani: A csend fogságában

Szintén rég a radaromon szerepelt ez a könyv, hisz második világháborús történet, szóval ide vele. Emlékszem, hogy voltak problémáim a könyvvel, darabosnak találtam, valahogy nem értek benne össze igazán a szálak, de a siketek problémáinak bemutatása miatt szerettem olvasni, hisz ilyenkor az ember átgondolja a saját fene nagy gondjait, bajait, és talán rájön, hogy azok nem is oly nagyok. (Bővebben ITT találtok véleményt.)

3. Alex Finn: Beastly - A szörnyszívű

Cserecsapatból választottam és ez valóban egy cuki kis szórakoztató olvasmány volt. Szerettem nagyon, hisz az egyik kedvenc mesém a Szépség és a Szörnyeteg feldolgozása ez, annak egy YA köntösbe bújtatott modern kori verziója. Kikapcsolt, a Szörnyeteg humorán pedig jó sokszor mosolyogtam, bátran ajánlom ha valaki egy könnyed kikapcsolódásra vágyik. (Hosszabban ITT meséltem róla.)

4. Stephen King: Tortúra

Szintén a cserecsapat, viszont ez egy igazi nagyágyú volt. Egyrészt első olvasásom volt Stephen Kingtől, és bátran mondhatom, hogy nem az utolsó. Másrészt szétcincálta a könyv az idegeimet, én még ennyit nem izgultam, rettegtem könyvön, azóta is ha ránézek a polcon a gerincére vagy eszembe jut Annie elvakult rajongása, akkor tuti kiráz a hideg. (Kicsivel többet ITT olvashattok róla.)

5. Joanne Harris: Kékszeműfiú

Az egyetlen ötpontos könyv a 12-ből és azt hiszem ezzel mindent elmondtam. Harrist imádom. Bármelyik verzióját. A léleksimogatós, a varázslatos Harris is a kedvencem, ugyanakkor a darkos Harris is ugyanúgy betalál nálam. Beteges, ugyanakkor zseniális történet, a legvégéig sem tudtam, hogy merre vagyok arccal előre. (Kicsivel összeszedettebben ITT írtam le a véleményem.)

6. Dennis Lehane: Vihar-sziget

Isteni szerencse, hogy nem láttam korábban a filmet, mert így szólt igazán nagyot nekem ez a könyv. Lehane minden alkalommal ha tőle olvasok simán megvezet és az utolsó oldalakon valamivel biztos, hogy jól képen csap, ez most sem volt másképpen. Emlékszem, az utolsó sorok olvasásakor az kattogott bennem, hogy akkor most biztos jól értem-e a dolgokat, de aztán ez nem lett kérdés.

Remélem most, hogy januárban jön tőle Az éjszaka törvénye, több magyar olvasó is (újra) megtalálja magának, zseniális egy pasi, olvassatok tőle!

Forrás

7. John Scalzi: Szellemhadtest

Ez is a cserepolcról való olvasmány. A vének háborúja sorozat 2. része, és számomra ugyanolyan szórakoztató sci-fi volt, mint az első kötet. Kicsit féltem, hogy nehezen veszem majd fel újra a történet fonalát, de abszolút nem volt gond, visszajöttek az emlékek, tetszett a Scalzi által megteremtett világ egy újabb szeletének a bemutatása, az új főszereplők, megszokott Scalzi-féle humor. Mindenképpen folytatom a sorozatot, a 3. részt beválogattam a 2017-es játékba.

8. Isabel Allende: Kísértetház

Egy monstrum ez a könyv, amit évek óta csak nézegetek. Most a cserecsapat része volt, aztán gondoltam egyet és akármilyen kényelmetlen volt fizikailag olvasni elkezdtem, majd utána belevesztem a történetbe és már nem volt menekvés, be kellett fejeznem. Lassan hömpölygő, a mágikus realizmus jegyeit magán hordozó, több évtized történéseit felölelő családregény. A Trueba család minden tagja nyomot hagy az olvasó lelkén, főleg Esteban, a családfő. E mellett pedig olyan történelmi korszakba kaphattam Allende szemén keresztül betekintést, amelyről eddig szintén nem voltak ismereteim

9. Agatha Christie: Az ABC-gyilkosságok

Nekem a várólista-csökkentésben egy AC-könyv mindig a jolly joker. Most is így lett, hiszen az év eleji nagy lelkesedés után kb. fél évre megtorpantam a válogatott olvasásával és ezzel a könyvvel nyertem vissza az év végére a lelkesedésem. Tipikus AC-krimi: Poirot és Hastings együtt dolgozik egy sorozatgyilkos felkutatásán, ami nekem is adott egy kis agymunkát, ugyanakkor egy őszi délután pont azt a kikapcsolódást kaptam tőle, amit vártam. (Bővebben ITT meséltem az élményeimről.)

10. Huntley Fitzpatrick: My Life Next Door

Becsempésztem egy angol nyelvű könyvet a vcs-be és mivel nem mentek így év vége felé a nehezebb olvasmányok, ezért ez a kis YA regényt is sorra tudtam keríteni. Kellemes olvasmány volt, végre nem egy szerelmi háromszögben szenvedtek a szereplők, inkább a társadalmi különbségeken volt a hangsúly, illetve egy nagyon aranyosan felépített első szerelmen. Nem lett maradandó élmény, de akkor jól esett olvasni.

11. Melanie Benjamin: Az aviátor felesége

Az előítéletemnek "hála" tök nagyon pozitív csalódás lett ez a könyv. Sokkal komolyabb, sokkal részletesebb, mint amire én számítottam és egy olyan nő életútját tárja elénk az írónő, akinek jut néhány sorscsapás az életében, amelyet a férje sikerének köszönhetően szinte végig a kirakatban kell megélnie. Nem irigyeltem az biztos, viszont a könyvet ajánlom! (ITT írtam róla hosszabban.)

12. Jo Nesbo: A fiú

Az utolsó a sorban a 12-höz, nehéz volt kiválasztanom. Végül azért Nesbo mellé tettem le a voksom, mert tőle még nem olvastam semmit. Az első oldalakon döcögősen rázódtam bele a történésbe, majd elkapott a gépszíj, annyira, hogy kb. két nap alatt el is olvastam. Sonny hihetetlen egy karakter, rég éreztem olyat, hogy egy nem egészen jófiú (drogos, gyilkos) bosszú hadjáratának sikeréért szorítok, de aki olvassa, az biztos, hogy ugyanígy érez majd. Kemény könyv, sok gyilkossággal, drogokkal, vérrel, de azért mutat helyenként egy kis fényt az alagút végén és a megoldásra sem jöttem rá teljes mértékben. Biztos, hogy 2017-ben olvasok még majd az írótól.

Jó volt idén is játszani, szerencsére minden évben szórakozásnak fogom fel az egészet és 2016-tól az lett a szempontom, hogy e szerint is válogatom össze a könyveket. Nem magamat szívatni, hanem játszva olvasni szeretnék, azért így egy év alatt csak összejön az a 12 könyv, ami már rég várja a sorát.