Ülök a szobában és masszívan melegem van, hisz pár napja beköszöntött a szokásos izzasztó kánikula hőségriadóval, sok ásványvíz elfogyasztásával, no meg az elengedhetetlen ventilátorral egyetemben. Erre, amikor ránéztem a listámra, hogy hol is tartok a leg-leg-leg bejegyzésekkel meglepve konstatáltam, hogy még csak május van soron.
Ó, a május az egyik legszebb tavaszi hónap, amikor még csak gondolatban van odakint ilyen óriási hőség, amikor még elkél reggel és este is egy könnyebb kiskabát vagy kardigán (ha most ezekre gondolok, duplán kiver a víz). De szerencsére azt mondhatom, hogy egyik olvasmányom sem okozott hasonló érzéseket, mert egész jó történetek kerültek a kezeim közé, ráadásul sikerül változatosan is olvasnom mostanság, nem kattanok rá egy-egy íróra vagy témakörre, ami régen elég sokszor megesett velem. Azt hiszem fejlődőképes vagyok! :)
1. Nicholas Evans: A füstlovag - ez a könyv váltotta ki belőlem a legvegyesebb érzéseket. Amikor elolvastam a Semper fortis c. regényt Evanstől, tudtam, hogy szeretnék még tőle olvasni és a legelső a listámon A füstlovag lett. Számomra nagyon érdekes témát, szakmát mutatott be, tényleg minden elismerésem ezeké az embereké, akik a legnagyobb veszélynek teszik ki magukat, amikor egy-egy tűzfészek kellős közepébe ugranak, hogy mentsék ami menthető. Épp ezért, mivel a regény első része főleg erről és a főszereplők útjainak kereszteződéséről szólt, ezt élveztem a regényben a legjobban. Aztán, miután átment az egész egy szerelemi háromszöges szenvedésbe, kicsit alábbhagyott a lelkesedésem - bár az író javára legyen mondva, itt is sikerült egy érdekes kérdést bedobnia -, majd a harmadik résznél megint gyorsabban pörögtek a lapok, hisz elhagytuk Amerikát egy háború közepébe csöppenve, ami szintén izgalmas kalandoknak adott hátteret. Ezért éreztem én ezt egy "nem tudom eldönteni, hogy mennyire tetszett" könyvnek.
2. Katarina Mazetti: Pingvinélet - a leghumorosabb és a legérdekesebb helyszínen játszódó történet. Érdekes, hogy főleg a humora fogott meg, mert az alaptörténetek, a főszereplők sorsa nem minden esetben vidám, de Mazetti olyan jól tudja ezt tálalni, hogy a végső elkeseredésben is megcsillan az irónia, a humor és felfelé görbül a szánk, még ha a torkunkban szorít is egy gombóc. A helyszín pedig az Antarktisz, amire ha most visszagondolok, pár fokkal hűvösebbnek érzem a lakás hőmérsékletét.
3. Robert Galbraith: Kakukkszó - ... itt bizony válogatnom kell a jelzők közül, mert nem tudok csak egyet kiválasztani. Megemel a kalapom J. K. Rowling előtt, nekem olyat alkotott ezzel a könyvvel. Rögtön mondhatnám, hogy főszereplője, Cormoran Strike az egyik legnagyobb kedvencem lett. De aztán visszagondolván a történetre azt kell mondanom, hogy az egyik legalaposabban kidolgozott, legösszetettebb és legolvasmányosabb sztorit kaptam tőle idén.
4. Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazása - azt hiszem ez volt a leginkább gondolatébresztő könyv számomra májusban. Nem kapott el rögtön az elején a hangulata, nehezen rázódtam bele, de aztán a végén megértettem mindent és olyan gondolatokkal találkoztam Harold caminója során, amin bizony jó sokáig elrágódtam én magam is.
5. Elizabeth Hayes: A lélek legsötétje - tökéletes címválasztás egy nagyon-nagyon jó, ugyanakkor sokkoló történethez. Valóban ez volt a legsötétebb, amit olvastam, de ettől függetlenül aki vágyik valami borzongatóra, és szereti a thrillereket, mindenképpen ajánlom!
6. Frances Mayes: Mindennapok Toszkánában - a legkedvesebb helyszín szívemnek Olaszország ezen része, a toszkán vidék. Mayes mindegyik könyvét olvastam már, most nagy örömmel tértem vissza vele és családjával Bramasole nevű házukba. Az olvasása közben egy kicsit úgy éreztem magam, mintha egy mini vakációra indultam volna.
7. Farkas Lívia: Ennél zöldebb nem lesz - régóta olvasom már Via blogját, ezért amikor hírét vettem, hogy könyvet írt, tudtam, hogy valamikor el fogom majd ezt is olvasni. Akkor vettem le a polcról, amikor valami kapaszkodóra volt szükségem az életben. Azt szerettem ebben a könyvben, hogy nem akar több lenni, mint ami, nem akarja a tutit megmondani, hogy mit csinálj és mit ne csinálj, hanem csak megmutatja a lehetőséget, hogy hogyan tudnál fordítani egy olyan helyzeten, történésen, amiben nem nem érzed jól magad. Számomra az egyik legpraktikusabb tanácsokat tartalmazó életmód könyv lett ez, amit bármikor lekaphatok a polcról ha tanácsra van szükségem (ha csak arra nézve is, hogy tartsak rendet az íróasztalomon :)).
8. Ljudmila Ulickaja: Szonyecska - a legelső találkozásom Ulickajával, de bizton állíthatom, hogy nem az utolsó. Azt hiszem a legnagyobb meglepetést okozta nekem ez a történet, mert amilyen vékony, nem gondolná az ember, hogy erre a pár oldalra belefér egy ennyire erőteljes asszonyi sors története. Azt hiszem, vannak történetek, amiket nem kell túlírni, elnyújtani és Szonyecskáé pont ezt a tömörséget kívánta meg.
4 megjegyzés:
Kakukkszó és Pingvinélet!! Az előbbit már asszem kitárgyaltuk, de a Pingvinélet is kellemes élmény volt, tényleg az a fő erőssége, hogy a legmélyebb nyomorból - mert lássuk be, abból van benne bőven - is képes kivakarni a szereplőket, meg persze ott az Antarktisz, szerintem mostantól vadászni fogom az ott játszódó könyveket. :)
Ulickajával lehet illene felújítani az eddig nem annyira fényes kapcsolatomat, eddig valamiért mindig úgy éreztem, hogy a jóval idősebb korosztálynak ír, pedig sok fiatal szereti a regényeit, szóval akkor lehet, velem van a gond...
Éljen Szonyecska!:) Pont ma jutott eszembe, hogy folytatni kellene Ulickaját is (bár idén olvastam a két mesekönyvét:D), szeretem, ahogy ír.
Mazettiről azt hittem a neve alapján, hogy olasz, nagyon gáz vagyok.:D
A Kakukkszó nálam is esélyes a kiemelkedő olvasmány címkére, annyira örülök, hogy tetszett (neked és nekem is), és nem azok közé tartozom/tartozol, akiknek csalódás volt.
@katacita: igen, miközben írtam a bejegyzést igazából akkor gondoltam át, hogy semmi vidám nem volt azokban az emberi sorsokban amiről írt, mégis a sok humorra emlékszem vissza rögtön. A másik könyvét olvastad már? A tehenes borítósat? Én azon is nagyon jól szórakoztam.
Ulickaja nekem is új, mint ahogy írtam. Tartottam tőle, de Amadea megadta az utolsó lökést, akkor amikor Surikról írt. Azóta beszereztem azt is, és ősszel, télen tervezem. Ha nem megy, ne erőltesd, de az is lehet, hogy rossz könyvvel kezdtél.
@Amadea: Ulickajától vár még rám Surik, sőt, most csere során enyém lesz egy Daniel Stein is, az egyik barátnőm nagyon dicsérte, szóval lassan, de biztosan folytatom vele az ismerkedést.
A Kakukkszónak én is örülök, már várom a folytatást (kis telhetetlen vagyok!), tényleg az idei legjobbak között lesz a helye. Most már az Átmeneti üresedésre is nagyon kíváncsi vagyok.
A másik Mazettit még nem (vagyis a többit), ez is főleg az Antarktisz miatt érdekelt, aztán a vége felé már egészen eluntam a cuki és kevésbé cuki állatokat. :) Amadea, én is simán azt hittem, hogy olasz, bár K nincs nagyon az olasz nyelvben, de sebaj :)
Szonyecskával talán egyszer megpróbálkozom, őt sokan szeretitek.
Megjegyzés küldése