De végre elmondhatom azt is, hogy visszatért a saját olvasási tempóm, így a heti egy könyv átlagot is sikerült meghaladnom. Összesen 8 történettel lettem gazdagabb, mindegyik hozzá adott könyves énemhez valamit. Nyomoztam, gyilkosságokat derítettem fel, a tőlem kicsit távolabb álló fantasy műfajába is belekóstoltam, a new adult vonulatból is sikerült egy jó könyvet kiválasztanom, egy régóta halogatott klasszikust is kipipálhattam végre és újra átéltem az első nagy szerelem által kiváltott érzéseket.
1. Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma: azt hiszem ez volt az a könyv, amely kiverte nálam a biztosítékot. Talán azért, mert baromira vártam, nagyon szerettem volna elolvasni már amikor beharangozták, mert az alaptörténet igazán izgalmasnak hatott. Aztán kaptam egy olyan főszereplőt, mint Jessie Lamb, aki számomra az egyik legidegesítőbb karakter volt. De igazából a regényből nem tudok olyan szereplőt kiválasztani, aki egy kicsit is közelebb került hozzám, illetve sokkal jobban érdekelt volna maga a háttértörténet mint a szereplők, egy sokkal részletesebb bemutatás szerintem az én értékelésemet is feljebb tudta volna tornázni. Sajnálom, mert tényleg nagyon akartam szeretni!
2. Agatha Christie: Gyilkosság a paplakban: a nagy kiábrándultság után valami tuti könyvre vágytam és Agatha Christie eddig nem okozott csalódást, ahogy most sem. Ez az első könyv, amelyben Miss Marple színre lép, de nem csak ezért szerettem, hanem azért is, mert az egyik leghumorosabb főszereplővel (a lelkész úrral) ajándékozott meg az írónő. Annyira bírtam a beszólásait, ahogy a lakókat az ő szemén keresztül ismerhettük meg.
3. Ben Aaronovitch: London folyói: bevallom, nem sok fantasyt olvasok, így ez a könyv is az egyik legjobban várt történet volt, megjelenése után rögtön lecsaptam rá. Engem elég gyorsan megfogott ez a világ a vetélkedő istenekkel és mágustanonc rendőrrel, de a legérdekesebbnek és a legtitokzatosabbnak mégis Nightingale főfelügyelőt gondolom, aki amellett, hogy a rendőrség kötelékét erősíti egyben Anglia utolsó mágusa is. Mindenképpen szeretnék róla többet megtudni!
4. Cora Carmack: Színjáték: a mostanában oly népszerű new adult kategóriából néha-néha én is választok magamnak, bár hosszasan gondolkozom rajta, hogy nem időpocsékolás-e és ha tehetem akkor inkább angolul olvasom őket, mert így legalább ráfoghatom, hogy a nyelvet is gyakorlom velük. A Színjáték egy sorozat 2. része, ettől függetlenül tökélesen érthető magában is, és azt kell, hogy mondjam ez az egyik legüdítőbb történet ebben a műfajban, mert tetszett ez a váltott felállás, hogy végre nem a fiú volt a macsó rosszfiú, hanem a lány volt a vadóc és a srác pedig a (kívülről) "tökéletes anyák álma barátalap".
5. Pablo de Santis: Párizsi rejtély: az elmúlt hetekben elég sok krimi került a kezeim közé, így amikor megláttam, hogy spanyol íróktól is kapunk újdonságokat, nagyon kíváncsi lettem rá. A Párizsi rejtély az egyik legszerteágazóbb krimi, és nekem pont ez miatt nem csúszott annyira. Ebben az esetben számomra a kevesebb több lett volna! De annyit elért a könyv, hogy továbbra is kíváncsi legyek a spanyol írókra, szóval biztos sort fogok még keríteni a velük való további ismerkedésre.
6. Patrick Ness: A daruasszony: a mai napig nem tudom eldönteni, hogy ez a regény tetszett-e és megfogott-e magának vagy sem. Voltak részei, amit csak úgy faltam és imádtam, sorok, amelyekre visszatértem és amelyek olyan igazságokat mondtak ki, amit talán magunknak sem merünk sokszor bevallani, de voltak részek, amikor untam, amikor nem értettem a szereplők tetteit, motivációit. Szóval számomra ez most a legnagyobb kakukktojás! Ettől függetlenül a történet alapjáért, azért a bizonyos japán mondáért teljesen odáig vagyok.
7. Rainbow Rowell: Eleanor & Park: mivel erről a könyvről a későbbiekben majd szeretnék részletesebben is írni, így itt csak annyit, hogy az egyik legnagyobb szerelmem lett idén! Retró életérzés, első szerelem, szimpatikus és valós karakterek, nem is kell ennél több, ja és abszolút nem csöpög a cukormáztól!
8. Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger: az egyik leghosszabb ideje halogatott klasszikus ez, amit szerettem volna elolvasni. Hemingway munkásságára tavaly óta amúgy is kíváncsi lettem, így nem véletlen, hogy beválasztottam ezt a könyvet a várólistám csökkentésébe. Szerintem valóban egy klasszikus alapmű, de örülök, hogy csak most kerítettem sort rá, korábban lehet, hogy nem értékeltem volna Santiago küzdelmét.
3 megjegyzés:
Bár még a London folyóinak a felénél sem járok, valahogy úgy vagyok vele, hogy többet vártam, bár nem tudom, mit, csak azt, hogy nem szippantott be teljesen a világ meg a történet meg az egész. Azért remélem majd lesz ez még jobb is, egyébként engem a stílusa, a humora meg a hangulata a Jane Eyre esetre emlékeztet :)
Azért majd még bonyolódik a sztori szerintem a végére. Talán azt érzed rajta, hogy egy sorozat első kötete, és azért oly sok mindent nem tudunk meg erről a másfajta londoni világról még.
Tényleg? Ez eddig eszembe sem jutott róla! :)
Jól van, most kicsit félreraktam, de majd folytatom, előbb-utóbb úgyis rákívánok. A főszereplő nekem olyan semmilyen, Nightingale karaktere viszont nagyon el lett találva!:)
Megjegyzés küldése