Theresa Révay: Párizs fehér fényei - A hársak felett az ég
Még márciusban vettem meg Theresa Révay Párizs fehér fényei című könyvét. Akkor úgy éreztem, hogy ezt nekem mindenképpen be kell szereznem. De végül simán csak a polcomra tettem és nem kezdtem bele. Aztán június végén egy kisebbfajta olvasási válságon estem át, mert vártak/várnak rám a jobbnál jobb könyvek és mégsem tudtam eldönteni, hogy melyik legyen a következő, egyikhez sem volt kedvem. Végül úgy döntöttem, hogy pár könyvvel bevackolódtam az ágyamba és mindegyikbe beleolvastam. Párizs fehér fényei első mondata pedig annyira nekem szólt: "Bátraké a szerencse." Végül is mit veszíthetek? Ha nem kötne le, majd félreteszem. - gondoltam én. Szerencsére nem így történt. Sőt, olyan két könyvre leltem, amelyek az elolvasásuk óta is állandóan a fejemben motoszkálnak, és biztos vagyok benne, hogy többször le fogom venni őket a polcomról.
A Párizs fehér fényei története 1917-ben kezdődik Oroszországban, Petrográdban, ahol egy fiatal lány, Xénai Osszolina épp születésnapját ünnepli szeretett családja körében és életének legnagyobb problémája, hogy egy fiatal orosz tiszt megjelenik-e az ünnepségen vagy sem. Hamarosan Xénia mesébe illő világa apró darabokra törik, a bolsevik forradalom miatt menekülniük kell az országból. A fiatal fruskából a menekülés során hirtelen felnőtt válik, mert ő az egyetlen, aki családjának sorsát a kezébe veszi, neki van ehhez a legtöbb lelkiereje. Hosszas megpróbáltatások után húgával, újszülött kisöccsével és nevelőnőjével Párizsban lelnek menedékre, de itt is nélkülözniük kell mindenfajta kényelmet, harcolnak a mindennapi megélhetésükért, a beilleszkedésért, egészen addig, míg Xéniára fel nem figyel a divatvilág és nem kap egy jól fizető állást, mint modell.
A történet másik szála Berlinből indul, ahol megismerkedhetünk Max von Passau fotóssal (már a nevébe beleszerettem), aki az akkori nyüzsgő, élettel teli német fővárosban éli gondtalan életét, épp az első szerelem boldogságában lubickolva a tehetséges zsidó divattervezővel, Sara Lindnerrel. Szerelmüket lassan beárnyékolják a Németországban zajló változások. De, bár a szerelmük elmúlik, egy hihetetlenül erős, baráti kapocs életük végéig megmarad. Max egyre több lehetőséget kap külföldi utakra, divatrendezvényeken való fotózásra és a sorsnak köszönhetően Párizsban találkozik Xéniával. Egymásba szeretnek, és mindketten tudják, hogy ez nem egy könnyű flört, nem egy egyszerű fellángolás, hanem egy olyan szerelem, ami egész életüket végig fogja majd kísérni. Nem örülhetnek sokat a boldogságuknak, mert a világban olyan dolgok történnek, amelyek mindkettőjük életére hatással vannak. Xénia és Max elszakadnak egymástól, éveket töltenek egymástól távol, közben a világ rohan a második világháború kitörése felé, aztán újra találkoznak Berlinben, de akkor már mindketten más emberek lettek. Max ellenálló lesz a náci Németországban, Xénia pedig már egy másik férfi felesége, de szerelmüket nem tudják egymás előtt tagadni, ahányszor összehozza őket a sors, az a bizonyos láng újra fellobban, majd elválásuk után mélyen eltemetve csöndesen ég tovább mindkét emberben.
Az első kötet a második világháború utolsó évében, 1945-ben ér véget és ha nem lett volna folytatás, számomra akkor is egy tökéletes történet lett volna. A cselekmény ismertetésénél inkább a romantikus vonalat emeltem ki, pedig ez nem csupán egy romantikus történet, sőt, inkább azt mondanám, hogy a világtörténelmi események a háttérbe is szorítják ezt a szálat. De épp ettől lesz hihető, nem csöpögős és olyan érdekes, hogy egy-egy olvasás alkalmával csak azt vettem észre, hogy már megint elolvastam belőle száz oldalt. Párizs és Berlin is hihetetlenül vibráló, nyüzsgő város lehetett. Mindenhol ott volt a divat, a csillogás, a pezsgő kulturális élet. E mellett Theresa Révay valósághű karaktereket alkotott, mind Xénia, mind Max személyében, de az összes mellékszereplő is ilyen volt számomra.
Ami miatt pedig ez a könyv teljesen elvarázsolt, az az akkori történelem, a világban zajló változások bemutatása. Aki ismer, az már tudja, hogy szeretem a 2. világháborús történeteket, főleg azokat, amelyek német szempontból (is) íródtak. Itt ezt most 100%-ig megkaptam. Olvashattam a német ellenállók veszélyes tevékenységéről, a zsidók egyre nehezebb helyzetéről, Hitler felemelkedéséről, a deportálásokról, a náci összejövetelekről. A végén pedig még meg is könnyeztem bizonyos eseményeket.
És ahogy befejeztem az első részt, rögtön rohantam is a folytatásért (A hársak felett az ég). Ebben a részben már hiányzik a csillogás, a divat, itt a háború borzalmai és az utána következő embert próbáló időszak van a központban. Xénia a háború befejezésével kapcsolatait felhasználva azonnal Németországba indul Max felkutatására. Miután sikerül a szeretett férfi nyomára lelnie, rövid ideig élvezhetik csak a boldog együttlétet, mert Max már nem ugyanaz az ember, aki a háború előtt volt. Tele van testi és ami még rosszabb, lelki sebekkel. Szeretett Berlinjének pusztulása, szeretteinek halála utána ő is úgy érzi, hogy bár él, de belülről emészti el valami. Nem tudja a szeretett nőnek azt nyújtania, amit kellene, így útjaik megint csak szétválnak. De közben történetük kiegészül az új generáció történetével. Ott vannak Sarah Lindner gyermekei, akik Xénia segítségével megmenekültek a deportálás és a haláltáborok borzalmaitól és akik igyekeznek új életet kezdeni, ki úgy, hogy visszatér Németországba, ki úgy, hogy teljesen maga mögött hagyja azt az országot. Ott van Max fiatal unokaöccse, akinek náci apja "örökségével" és saját fiatalkori tetteivel, eszméivel kell szembenéznie. És persze ott van Xénia fiatal, felelősségteljes hölggyé vált lánya, Natasa, aki miután megtudja születésének igazi körülményét Németországba utazik, hogy találkozzon azzal az emberrel, aki édesanyja egyetlen és igaz szerelme.
A második kötet sokkal sötétebb, mint az első volt. Itt aztán mély betekintést nyerhettünk a háború utáni évekbe Németországban, a "nácitlanítás" időszakába, az éhségbe, a nyomorba, Berlin újjáépítésébe, illetve felosztásába a győztes hatalmak között. Abba, hogy milyen lehetett egy németnek, bármelyik oldalhoz tartozott is, túlélni a világháborút és felállnia. Én ezt mindig is hiányoltam az eddig olvasott világháborús történetekből. Ráadásul alighogy vége a második világháborúnak, rögtön a levegőben az újabb konfliktus az USA és Sztálin vezette Szovjetunió között.
Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy melyik kötet
tetszett jobban. De nem is kell, mert ez a két kötet együtt alkot egy
hihetetlenül színes és valósághű történelmi tablót. Sokkal mélyebb
betekintést nyerhettem a második kötet által a 2. világháború utáni
borzalmakba, a szenvedés és a nélkülözés, illetve a talpra állás
időszakába. A két kötet elolvasása után minden tiszteletem azoké az
embereké, akik ebben a korban éltek, küzdöttek és volt erejük az
újrakezdéshez is.
Jó lett volna annak idején középiskolásként is
ilyen könyvekre lelni, mert sokkal jobban megértettem volna a száraz
történelmi tények mögött meghúzódó valóságot, a „miért”-ekre is
kielégítőbb választ kaptam volna belőlük. Örülök annak, hogy most, jóval
az iskolapadon túl, mindezt megkaphattam. Kedvenc lett, és mint már írtam is, olyan kedvenc, amit többször le fogok venni a polcról!
Értékelésem: 5/5-ből
Kiadó: Athenaeum
Kiadási év: 2010 és 2011
Fordító: Kiss Kornélia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése