A Könyves blogok oldalán nézelődve találtam rá a Megidézve rovatra. Az ötlet, hogy vagy a kedvenc könyvemből vagy az épp aktuálisan olvasott regényből hozzak egy-egy idézetet nagyon megtetszett.
Jelenleg épp teljesen el vagyok merülve Theresa Révay által megírt, a 2. világháború előtt-alatt-után játszódó történetben, amelynek az első részét (Párizs fehér fényei) nemrég fejeztem be, és most a nagy hőség közepette a folytatást (A hársak felett az ég) bújom. Ez utóbbiból jöjjön most egy rövid idézet, amely az egyik főszereplő, Max von Passau életében egy újabb fordulópontot jelentett:
"Amikor a legteljesebb véletlen folytán Lynn Nicholson kilépett az egyik épületből, hirtelen megállt, és felemelte a szoknyáját, hogy megnézze, fut-e a szem a harisnyáján. Max ösztönösen cselekedett. Háttérben a kék ég meg a romok összevisszasága, ellentétként az aranygombos egyenruha, a fehér blúz és a vékony fekete nyakkendő egyenes vonalai, amelyek épp csak belezavarnak a nőies és frivol mozdulatba, egy kinyújtott kéz hiába próbálja eltakarni az apró balesetet, a katonasapka alatt összevont szemöldök, a kifestett száj kétségbeesést kifejező grimasza. Ez volt Max von Passau első fotója a háború után, 1945 decemberében, a Kurtfürstendamm szomszédságában. Max még csak nem is sejtette, hogy a fotó később be fogja járni az egész világot."
(A kép forrása: www.journal14.com) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése