Elmaradásban vagyok, de még milyenben! Ez a bejegyzés még a júniusban olvasott könyveimről szól (szám szerint 7 darabról), de a naptárra ránézve már lassan magunk mögött hagyjuk a júliust is. Miért telnek gyorsabban a nyári napok a télieknél??? Mindegy is, nézzük a júniusi hónap "leg-leg-leg" könyveit.
1. Joanne Harris: Csokoládécipő: egy imádott történet legjobb folytatása. Pedig komolyan aggódtam, hogy vajon Joanne Harris mit tud majd nyújtani a Csokoládé után, de meglepetésemre nagyon tetszett és most épp ezért várom már a harmadik részt, amely idén fog megjelenni Csokoládés barack címmel.
2. Jorge Bucay: 20 lépés előre: talán témáját tekintve ez lett a június legkomolyabb olvasmánya. Szeretem Bucay stílusát, legfőképpen, hogy mindig tanulságos történetekkel támasztja alá a mondanivalóját, így biztos, hogy fogok még tőle olvasni a jövőben.
3. Katharina Hagena: Az almamag íze: a legkellemesebb hangulatú regény. Az eleje egy picit döcögősen indult a történetnek, de aztán valami olyan keserédes és varázslatos hangulatba csöppentem bele, amiből nehéz volt visszatérni.
4. Clara Sánchez: A láthatatlanok: ezzel a könyvvel bajban vagyok. Elég az, hogy ha csak annyit mondok kedvenc lett? Mert hirtelen annyi leg-leg-leg kavarog a fejemben, hogy nem tudok választani közülök: a legizgalmasabb történet, a legjobban utált mellékszereplők és végül, de talán ezzel kellett volna kezdenem, a legszeretettebb férfi főszereplő (pedig egy idős öregúrról van szó, de akik olvasták már a regényt, azok biztos tudják, hogy miről is beszélek).
5. Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma: a hangulatteremtés legnagyobb mestere számomra Zafón. Féltem, hogy vajon nem lesz-e nagy csalódás A szél árnyéka után, de nyugodt szívvel mondhatom, hogy az első oldalak után ugyanúgy magával ragadott ez a könyv is, mint az előző. Ráadásul a Sempere család is megjelent ebben a történetben, épp ezért már nyert ügye volt a könyvnek.
6. Baráth Katalin: A fekete zongora: a hónap legkellemesebb meglepetése címének nyertese. Igen, még mindig tartok egy kicsit a magyar íróktól, pedig idén már többször is bizonyítottak. Épp ezért elhatároztam, hogy minden hónapban igyekszem tőlük olvasni egy-egy könyvet. Hogy alátámasszam, mennyire szerettem A fekete zongorát, már itt vár a polcom a történet folytatása is, A türkizkék hegedű (olyan gyönyörű címe van, nem?).
7. Janne Teller: Semmi: alakilag nézve a legkisebb könyv, amit eddig olvastam, viszont tartalmát tekintve az egyik legmegdöbbentőbb.
2. Jorge Bucay: 20 lépés előre: talán témáját tekintve ez lett a június legkomolyabb olvasmánya. Szeretem Bucay stílusát, legfőképpen, hogy mindig tanulságos történetekkel támasztja alá a mondanivalóját, így biztos, hogy fogok még tőle olvasni a jövőben.
3. Katharina Hagena: Az almamag íze: a legkellemesebb hangulatú regény. Az eleje egy picit döcögősen indult a történetnek, de aztán valami olyan keserédes és varázslatos hangulatba csöppentem bele, amiből nehéz volt visszatérni.
4. Clara Sánchez: A láthatatlanok: ezzel a könyvvel bajban vagyok. Elég az, hogy ha csak annyit mondok kedvenc lett? Mert hirtelen annyi leg-leg-leg kavarog a fejemben, hogy nem tudok választani közülök: a legizgalmasabb történet, a legjobban utált mellékszereplők és végül, de talán ezzel kellett volna kezdenem, a legszeretettebb férfi főszereplő (pedig egy idős öregúrról van szó, de akik olvasták már a regényt, azok biztos tudják, hogy miről is beszélek).
5. Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma: a hangulatteremtés legnagyobb mestere számomra Zafón. Féltem, hogy vajon nem lesz-e nagy csalódás A szél árnyéka után, de nyugodt szívvel mondhatom, hogy az első oldalak után ugyanúgy magával ragadott ez a könyv is, mint az előző. Ráadásul a Sempere család is megjelent ebben a történetben, épp ezért már nyert ügye volt a könyvnek.
6. Baráth Katalin: A fekete zongora: a hónap legkellemesebb meglepetése címének nyertese. Igen, még mindig tartok egy kicsit a magyar íróktól, pedig idén már többször is bizonyítottak. Épp ezért elhatároztam, hogy minden hónapban igyekszem tőlük olvasni egy-egy könyvet. Hogy alátámasszam, mennyire szerettem A fekete zongorát, már itt vár a polcom a történet folytatása is, A türkizkék hegedű (olyan gyönyörű címe van, nem?).
7. Janne Teller: Semmi: alakilag nézve a legkisebb könyv, amit eddig olvastam, viszont tartalmát tekintve az egyik legmegdöbbentőbb.
2 megjegyzés:
Eddig is mind a hét könyv a várólistámon volt, most már egészen biztosan sorra is kerülnek hamarosan! Köszi! :)
Roni olvas: ennek nagyon örülök - mindegyiket csak ajánlani tudom! :)
Megjegyzés küldése