Egy pad, egy kávé és egy könyv #16

Visszanézve utoljára februárban írtam kávés posztot, pedig hőn szeretett szabadidős programomat azóta is nagy szeretettel űzöm. A szerencse az, hogy képet mindig csináltam az éppen aktuális kávémról és olvasmányomról, úgyhogy azokat visszapörgetve fel tudok idézni és így be tudok mutatni nektek néhány új, és néhány már ismert helyet is, ahol megfordultam. Szóval a rovat leporolva.

Ebben a bejegyzésben egy véletlenül felfedezett kávézót szeretnék nektek a figyelmetekbe ajánlani, ahol azóta már többször is voltam és több barátomat is elvittem oda. Május közepének egyik hétvégéjén olyan gyönyörű tavaszi idő volt, hogy elindultam kicsit barangolni, sétálni Budapesten. Nem cél nélküli volt ez, hanem a Természettudományi Múzeumba mentem a Wildlife fotókiállítást megnézni Ami amúgy csúcsszuper volt, egyszerűen nem győztem csodálkozni a szebbnél szebb természetfotók láttán, amelyek közül sokat gyerekek készítettek, jövőre sem fogom kihagyni az biztos. Gondoltam, hogy majd a múzeumban biztos lesz lehetőségem kávézni, de aztán valahogy a lábam másfelé vitt és a végén a Múzeum körúton sétálgattam hazafelé, amikor is belebotlottam a Budapest Baristas kávézóba. Néztem ám nagy szemekkel, mert utolsó emlékem szerint itt egy antikvárium működött, de annyira jól nézett ki a design, hogy muszáj volt bemennem. És milyen jól tettem!

Ezzel a dekorációval meg végképp levettek a lábamról!

Egy új helyen hirtelen az embert annyi inger éri, de itt valahogy rögtön az otthonosság érzete kerített hatalmába. Egy új kávézó kipróbálásakor a megszokott cafe lattét szoktam kérni, általában azzal nem esek pofára ha netalántán nem ízlene annyira. Itt is így tettem, de itt aztán rossz kávéról szó sincs. Ellenkezőleg, a My Green Cup mellé felzárkózott egy erős döntetlennel a Budapest Baristas kávéja mind ízben, mind kivitelben. És mivel a pultban csábítottak az apró sütemények is, így kértem két darab levendulás kekszet. Életemben nem ettem még ilyet, kicsit tartottam is tőle, de nagyon finom volt. Nem volt tolakodó benne a levendula íz, halványan érződött csak, úgyhogy nagyon jót választottam. Persze könyv is volt nálam, akkor épp Alice Hoffman Skylight Confession című regényét olvastam. Elég pici, kézre álló, amolyan női táska kompatibilis ez a kiadás, úgyhogy mindig vittem magammal, illetve annyira imádtam olvasni, hogy bármikor előkaptam (akár sorban állás közben is). Ezzel a hármassal telepedtem fel a kávézó aprócska felső szintjére, ahol egy zavartalan órát olvastam. Persze sokszor fel-felnéztem a könyvből, hisz mindig imádom szemrevételezni a kávézók vendégeit, milyen korúak, neműek, mit csinálnak vagy éppen kivel vannak. Illetve valahogy a Múzeum körútnak van egy jó hangulata, amit egy szombat délután a kávézóban megpihenve öröm volt elnézegetni. Aki arra jár, annak mindenképpen ajánlom kipróbálásra a Budapest Baristas kávézót, utána majd keresni fogjátok a lehetőséget a visszatérésre!

Egy színes október

Már többször írtam, hogy óriási ősz rajongó vagyok, ezért nagyon szerettem az elmúlt heteket, amikor hirtelen színesbe öltözött a természet, reggelente már kellően csípős a levegő és az elmúlt pár napban már az a semmihez sem hasonlítható füstös illat is megcsapott párszor. Úgyhogy ilyen jó háttérrel október nem is lehetett volna jobb hónap nekem, mint amilyen végül lett.

Beszerzéseket tekintve mértékletes hónapot zártam, három könyvvel bővült a könyvtáram. Ebből egy előrendelésem volt, az Agave újdonsága, Megan Miranda Minden eltűnt lány című krimije. Erre a könyvre nagyon kíváncsi vagyok, valahogy most amúgy is úgy érzem, hogy tök jól passzolnak a krimik, thrillerek az őszi időszakhoz. Aztán októberben hirtelen felindulásból megvettem Madeline Millertől az Akhilleusz dalát, aztán hiszem ehhez a végső lökést Heloise bejegyzése adta meg. Miután elolvastam nálam ment is a kedvencek közé, nagyon szép történet volt, tipikusan olyan, aminek sajnáltam a végére érni. A harmadik könyv, Szabó Magda Az ajtó c. története pedig a barátnőmtől került hozzám, aki egy magánkönyvtárat szeretne felszámolni és beengedett engem oda egy kicsit körülnézni. Ezt a könyvet választottam, és már tudom, hogy a jövő évi várólista-csökkentés egyik oszlopos tagja lesz.

Olvasásaimat tekintve nem vittem túlzásba (4+1 olvasmány került sorra), viszont végre elmondhatom, hogy szinte minden könyvért totál odavoltam. A hónapot Sylvia Plath Az üvegburájával nyitottam. Bevallom, engem nem fogott meg annyira, mint szerettem volna. Talán a sok dicsérő kritika miatt nagyok voltak az elvárásaim, vagy éppen nem jó időpontban talált meg a könyv, de én csalódottan tettem le. Ezután viszont szuper élmények értek. A sort Anita Diamant nyitotta A vörös sátor című könyvével, amiről ITT már írtam is. Aztán a fent említett Akhilleusz dala jött, látott és győzött - erről hamarosan írok is majd bővebben. A lényeg csak annyi, hogy utána kedvem támadt elolvasni a középiskolában elbliccelt kötelezőt. A negyedik szívcsücsök könyv pedig Robert Galbraith Cormoran Strike sorozatának 3. része, a Gonosz pálya volt. Sokáig olvastam, de nem azért, mert nem élveztem volna, pont ellenkezőleg, hiszen így szerettem volna elnyújtani az élményt, amit tőle kaptam. A +1 könyv egy rövid mesekönyv volt, amit a barátnőm kislányának vettem a 3. születésnapjára: rájöttem, hogy imádok a mesék között (is) ajándékokra vadászni. Folyamatban van még Hemingway Vándorünnepének újraolvasása is, végre azt a pici kiadást olvasgatom, amit sikerült beszereznem még a nyáron.

Október nemcsak a természet átalakulása és a jó könyvek miatt lett színes számomra, hanem néhány változás miatt is. Épp munkahely váltásban vagyok: elköszöntem a régitől és pár napja már egy új helyen vagyok, egyelőre csak pislogok ki a fejemből, hiszen minden kezdet nehéz, de remélem pár hónap eltelte után el tudom majd mondani, hogy megtaláltam a helyem. Persze ez a dolog határozta meg ezt a hónapot, de szerencsére pihenésre és sok baráti találkozóra volt mellette lehetőségem. A pihenést főleg az jelentette, hogy újra volt kedvem és időm beülni meginni egy-egy kávét néhány kedvenc helyemre, ahol olvasgattam is. Ilyenkor ősszel számomra ez az egyik legkedvesebb program (bejegyzést is tervezek majd róla, hisz rég volt kávés poszt már). 

A barátaimnak ebben a hónapban is nagyon sokat köszönhetek, egyre jobban értékelem azokat az embereket, akik nap mint nap az életem részei személyesen vagy akár csak online, rengeteg támogatást és biztató szót kapok tőlük, ami most nagyon kellett nekem. Az utolsó októberi napokat pedig sikerült vidéken tölteni néhányukkal, pihenni, beszélgetni, játszani a gyerekekkel, vagy csak egyszerűen élvezni a melengető őszi napsütést és a természet szépségeit. Soha rosszabb októberem ne legyen!

A többiek:

katacita

Nita

theodora
PuPilla
Amadea

A nőiség elsuttogott titkai

Anita Diamant: A vörös sátor

A vörös sátort már a Galambok őrzői olvasása után kinéztem magamnak, de akkor már nem tudtam beszerezni, és hogy őszinte legyek a régi kiadás borítója el is tántorított ettől, viszont most a Libri új köntösben - ami szép, ízléses és illik is a történethez - újra kiadta ezt az elbűvölő regényt. Központjában egy rengetegszer feldolgozott bibliai történet (József és testvérei) áll, kicsit más szemszögből bemutatva, teljes mértékben a nőiségre, a női létre koncentrálva.

Engem már a legelső oldalakon megvett az írónő a stílusával, amikor először hallottam a fülembe zengeni Jákob egyetlen lányának, Dínának a narratíváját. Olyan volt, mintha tényleg maga Dína suttogta volna a szavakat a fülembe a vörös sátorban eltöltött idő alatt:

"(...) én több vagyok, mint amennyit az a könyv elárult rólam. Talán a nevem dallama tetszett meg,  magas és tiszta í-é, amely úgy zeng, mint alkonyatkor leányát hívó anya hangja, míg az elhaló "a" a hálószobában fülbe suttogott titkokat idézi: Dí-na."

A vörös sátorban hallott történetekből tudjuk meg, hogyan kötött ki Jákob nagybátyjánál, Lábánnál, hogyan esett első látásra szerelembe annak legszebb lányával, Ráhellel és vajon miért is lett végül mégis elsőként felesége Lea, Ráhel nővére. Varázslatos szerelmi történet elevenedik meg a lapokon Ráhel és Lea, később pedig két húguk, Bilha és Zilpa Jákob iránt táplált érzelmeivel, házasságukkal. A négy asszony 12 fiút szül Jákobnak, és Lea által egyetlen egy lány jön a világra, akit a többi asszony is sajátjaként szeret.

Dína szemén keresztül ismerjük meg a vörös sátor funkcióját, titkait. A törzsben élő asszonyok ide vonulnak vissza arra az időre, amikor nőiségük kerül középpontba minden hónapban. Elvonulnak a férfiak szeme elől, 3 napig nem csinálnak igazából semmit sem, csak összegyűlnek a sátor védelme alatt, beszélgetnek arról, hogy milyen nőnek lenni, megosztják egymással szexuális tapasztalataikat, tanácsokat kérnek és adnak, ünneplik az életet, gyászolják az elhunytakat és felkészítik a kislány Dínát nővé válására. A lány persze idővel maga is szerelembe esik, anyává válik, tragédiákat él át, mindezeket már a családjától elszakadva, és élete végén - amikor megtalálja helyét ebben a férfiak uralta világban - majd újra szembenéz családjával, köztük legfőképpen apjával, Jákobbal.

A regény első fele teljesen magával ragadott. Ahogy olvastam, mi zajlik a vörös sátorban, hogy hogyan ünneplik nőiségüket, nővé érésüket, férfiaktól való másságukat, anyaságukat a nők valami mélyen bennem is megmozdult. Azt hiszem az évszázadok során mi nők elvesztettünk valamit, amit ebben a regényben találtam meg: akkor még fontos volt a nőknek a generációk közötti összetartozás, egymás segítése és annak teljesen tudatos átélése, hogy miben különbözünk a férfiaktól és miért kéne erre büszkén, nem pedig tabuként tekinteni. A vörös sátorban a könnyek mellett a nevetésnek is mindig helye volt, itt lehettek igazán nők a nők, nemcsak a férfiak által megkívánt testek, itt közöttük semmi nem maradt kimondatlan.

"A vörös sátor lakói előtt nyilvánvaló volt, hogy a halál csupán az élet árnyéka, s hogy a nőknek ezt az árat kell fizetniük azért a kiváltságért, hogy életet adhatnak. A sors bölcsen osztotta el az örömet és a bánatot."

Összességében valóban egy csodás, megkapó hangulatú nőknek szóló regény A vörös sátor. Méltó társa a könyvespolcon a Galambok őrizőinek, vagy akár a Lakodalmainknak, mindkét regény a női lét, élet fontos állomásait taglalja, buja, fűszeres, egzotikus képeket elénk tárva. Nőként olvasva valóba egy meghatározó élmény! Az már csak külön csemege volt, hogy a könyvből készült sorozatot is megnézhettem: ugyan nem okozott akkora katarzist mint a könyv, mert véleményem szerint a filmben pont a lényeg nem jelent meg olyan hangsúlyosan és inkább a romantikus vonalra koncentráltak, ugyanakkor a szereplőket, helyszíneket tekintve igazán színvonalas alkotás lett.

Kiadó: Libri

Kiadási év: 2016

Fordította: Árokszállásy Zoltán

Amiért a könyvmoly énem is imádja az őszt

Úgy veszem észre, hogy szinte minden évben a nyár elmúlásával és az ősz beköszöntével sok emberben magasra szökik a szomorúságfaktor az időjárás, a sötétség, a hideg miatt. Szerencsésnek tartom magam, hogy én nem ebbe a csoportba tartozom, mert bár szeretem én is a nyarat, a melengető nyári estéket amikor a rozéfröccs ad enyhülést, de valahogy igazán ősszel illetve talán még tavasszal érzem magam elememben. Ezért gondoltam azt, hogy összegyűjtök néhány dolgot, amik a könyvmoly énemnek (is) örömöt adnak az ősszel, hátha más is megtalálja ebben az évszakban a szépséget.

1. Újra igazán van kedvem olvasni!

Forrás

Ez most furcsa lehet egy könyvmoly szájából, de néha nem megy úgy az olvasás. Nyáron az embert egyéb elfoglaltságok várják, nem mindig a könyv az első ha van egy kis szabadidő. Tavasszal a hosszú tél után szintén inkább szabadtéri programokra vágyik az ember, télen meg főként a karácsonyra koncentrál, rokonokat, barátokat látogat, süt-főz, utána meg a túlélésre játszik. De ősszel valahogy beindulnak a testemben az olvasógének és viszket a kezem egy-egy hosszabb történet után, amiben napokra bele lehet merülni. Ilyenkor bátrabban nyúlok vaskosabb kötetek, komolyabb olvasmányok felé is. Most például épp a Gonosz pályát választottam társamul, egy hétig biztos, hogy minden nap Cormoran Strike oldalán fogok majd loholni. De pont az előbb néztem meg, hogy 5. éve tervezem ilyenkor ősszel elolvasni Elizabeth Kostovától A történészt. Most már tényleg itt az ideje!

2. Kicsinosíthatom magamnak az olvasásra kijelölt sarkomat.

Persze, ezt a többi évszakban is megtehetném, de annak esküszöm nincs olyan hangulata mint az őszinek. Mit is jelent nálam a kicsinosítás? Párnák tömkelege, egy-két új párnahuzattal. Takaró, de nem akármilyen. Legyen puha, legyen meleg, mert ha 20 fok alá csökken a hőmérséklet, akkor én vagyok a világ legnagyobb fagyosszentje. Idén névnapomra kaptam egy gyönyörűt: fehér, puha álom az egész, imádom magam belefészkelni. Aztán kellenek illatok, amire nekem két verzióm van: vagy illóolajokat párologtatok (fahéj és a sült alma a kedvencem ezekben a hónapokban), vagy tavaly találtam rá a Yankee Candle tartjaira és azokat próbálom folyamatosan. Plusz az egyik legfontosabb tétel a világítás. Sajnos nálam nyáron is kell a mesterséges fény az olvasáshoz, délutánra már elég sötét van ott ahol olvasni szoktam, ezért ősszel külön örülök neki, hogy felkerülhet a polcomra a meleg fényt adó fényfüzérem, ami igazán meghitté varázsolja nekem az estéimet, amikor olvasok.

3. Forró italok minden mennyiségben - avagy, hogy ne csak a lelkünk, hanem a testünk is melegen legyen tartva.

Forrás

Hatalmas kávé rajongó révén nem is kérdés, hogy főként a kávéra gondolok itt, amit ebben az évszakban fel lehet tuningolni mindenféle csupa jóval: fahéjjal, mézeskalács fűszerrel, csokisziruppal, vagy egy kis sütőtökpéppel. De persze nem csak a kávéért rajongok ilyenkor, hanem minden egyéb forró italért, ami olvasás közben átmelegít. Tavaly szerettem bele a chai lattébe, és a kedvencem eddig a DM márkája volt, sajnos azt már nem lehet kapni, ezért találnom kell egy újat, de már rajta is vagyok az ügyön. A chai latte szerintem tökéletes tea erre az őszi időszakra a fűszeres illatával és isteni átmenetet képez számomra a kávé és a tea között. És ha már tea: rengeteg félében tobzódhatunk, akkora a választék, hogy dönteni is nehéz. Tavaly nagyon sokat ittam tiramisu trüffel teát, idén pedig a szőlőteára vagyok totál rákattanva. Tea mellett ilyenkor előkerülhetnek a minőségi forrócsokik is, illetve ha valaki az alkoholt sem veti meg, lassan itt a szezonja a forralt bornak is, ami nálam szintén nagy népszerűségnek örvend. A forró italokon kívül azt szeretem még nagyon, hogy ősszel végre a bögréim is igazán használatba kerülnek. Nyáron a legtöbb ital valahogy az üvegpoharakban mutat jól, de ilyenkor a kedvenc bögréimé lesz a főszerep. És nálam olvasás mellé szinte mindig kell valami ital, így a kérdés már csak annyi ősszel, hogy melyik bögrémben és mit igyak?

4. El lehet kezdeni tervezni a könyves karácsonyt!

Aki könyvmoly, annak úgy gondolom biztosan lesz egy-két könyv a fa alatt. Vagy úgy, hogy ő kapja, vagy úgy, hogy ő adja. Az én családomban mindkét eset elő szokott fordulni, úgyhogy ősszel én már hatalmas lelkesedéssel vetem bele magam a könyves listák összeállításába. Kimondottan imádom, hogy egyfajta küldetésnek tekintem a családnak megtalálni a személyre szabott könyvet. Sokféle az ízlés, úgyhogy néha olyan könyvet is vennem kell, amit én annyira nem olvasok, de szeretek kutakodni a bloggerek, blogok között, hogy el tudjam dönteni, megfelelő lesz-e a célszemélynek. A korai sötétedés pedig kiváló hátteret biztosít a könyves blogok, vagy éppen a kiadók által a nagy karácsonyi dömpingre tervezett új megjelenések beharangozóinak olvasására. És persze decemberre így elkészül az én listám is, azaz, amit én kérek a fa alá.

5. Könyvadaptációk - filmek, sorozatok

Forrás

Nálam általában az alapszabály az, hogy először a könyv, aztán a film. Van persze néhány kivétel, amibe akaratlanul futok/futottam bele, de igyekszem ehhez tartani magam. A hosszú délutáni órákban, főleg talán hétvégén, amikor kint nem éppen csábító az időjárás, az egyik legjobb elfoglaltság - az olvasás mellett persze - a bevackolódás a szobába és néhány adaptációt megnézni. Nálam minden évben ilyenkor előkerülnek a Harry Potter filmek, bár a könyvekből még csak az első három részen vagyok túl. Aztán most, hogy nemrég olvastam A vörös sátort, sikerült megnéznem a belőle készült sorozatot is. Majd eszembe jutott, hogy a Galambok őrzőiből is készült feldolgozás, így tervbe vettem azt is. Aztán megy az Inferno is a mozikban, így azt is be kellene már pótolnom, vagy engem nagyon érdekel a Fény az óceán felett feldolgozása Michael Fassbenderrel, de őszre talán a legtutibb néhány Agatha Christie krimiből készült film megnézése, rám a Tíz kicsi néger vár, ami könyvben az egyik kedvencem és a BBC biztos, hogy szuper sorozatot csinált belőle. Láthatjátok, választék, kínálat van bőven!

Szóval ne sirassuk a nyarat, élvezzük az őszt, merüljünk el a szépségében és örüljünk annak is, hogy néha minket is egy kis lecsendesedésre int a természet, szerintem kellenek ezek a hónapok a pörgős nyarak megéléséhez!

Anyák, lányok, tragédiák, életek

Tóth Olga: Csupasz nyulak

Nagyon szeretek könyvet kapni ajándékba (ha nem sejtettétek volna). Ennél már csak azt szeretem jobban, ha a kapott könyvről kiderül, hogy egy csendben megbújó gyöngyszem, és hogy olyan élményt kapok általa, amit nem felejtek el egyhamar. A furcsa címmel rendelkező Csupasz nyulak pont ilyen volt.

A hatvanas évek Magyarországára röpít el minket Tóth Olga a történetével, amelynek középpontjában két lánytestvér áll: Eszter, aki huszonéves fejjel lányként esik teherbe, és az eminens tanuló húga, aki mindenben első szeretne lenni és ezzel próbál kitörni otthonról, ezzel igyekszik szeretetre lelni a környezetében. 

A két lány a történet mesélője, minden fejezetben mindketten szólnak az olvasóhoz. Mesélnek arról, hogy milyen volt az a világ, milyen volt egy négygyermekes szeretet nélküli családban, egy mérgező, öngyilkosságra hajlamos apával és egy a sorsa miatt folyton perlekedő, gyermekeit nem szerető anyával felnőni. Eszter mesél arról, hogy milyen lehetett anno lányfejjel odaállni anyád elé és bevallani, hogy terhes vagy, majd életed legnagyobb pofonját kapni azáltal, hogy anyád - ahelyett, hogy anyád lenne - ajtót mutat, majd idegenné válik. Mesél arról, hogy hogyan formált téged ez a helyzet, hogyan találtad meg magadban az erőt a depressziós napok után, hogyan álltál fel, hogyan nőttél fel és hogyan döntöttél úgy a sorsodról, hogy te talán ne olyan anya legyél a későbbiekben, mint aki téged nevelt.

"Anyám például a hátával hallgat. (…) A hátával adja a világ tudtára a szemrehányást, a bosszúságot, a haragot, a csalódottságot. Van egy görbület a hátán. Akkor látszik főleg, amikor ül. A görbületről le lehet olvasni a hangulatát."

Mesél a húg is arról, hogy milyen egy olyan gyereknek lenni, aki csak úgy becsúszott, és nem is akarták. Elmondja, hogy milyen végignézni egy - valójában már évek óta csak vegetáló - család szétesését, közben pedig a nővéred elvesztését. Elmeséli nekünk, hogy a tanulás az ő terepe, az élüttőrővé válás, a gimnáziumba, majd az egyetemre jutás az ő kitörési lehetősége, amelyekért mindent megtesz és amelyek igazából azt a célt is szolgálják, hogy őt is észrevegyék ebben a családnak nevezett életközösségben, hogy őt is elismerjék, szeressék.

Mindezt a lányok összesen 200 oldalban mondják el nekünk, de ez a csekélyke oldalszám igazi érzelmi hullámvasút. A fejezetek rövidek, de annál velősebbek. A mondatok sincsenek túlcifrázva, de pont ez a tömörség, feszesség adja a legjobb keretet ennek a fájóan húsba vágó, végletekig lecsupaszított, őszinte történetnek. 

"A mi családunk hazugsága az, hogy semmit sem mondunk ki."

Bár nem ebben a korszakban éltem, de anyukám pont Eszterrel volt egyidős, ezekben az években lett ő is édesanya. Természetesen anyukám kezébe is adtam a történetet és alig vártam, hogy meg tudjuk vitatni. - Anyu, tényleg ilyen idők voltak? - Anyu, tényleg voltak ilyen anyák? Ő meg csak nézett rám és a szemében nagyon sok ki nem mondott kérdésemre benne volt a válasz. Olvasás közben pont ezért hálát adtam a sorsnak, hogy bár mint minden családban, az enyém életében és működésében is vannak mélypontok meg rossz napok, de egy dologban soha nem kellett kételkednem: abban, hogy szeretnek. Abban, hogy ha gond lenne, akkor anyám én mellém állna, számíthatnék rá. Pedig nekik sem volt anno könnyű fiatalságuk, mégsem engem mérgeztek meg a múlttal, hanem a saját családjuk megalapításával új, tiszta lappal indultak tovább. Számomra ez volt a legnagyobb tanulsága ennek a könyvnek: nem mindenki alkalmas arra, hogy szülővé váljon, és aki a múlt sérelmeit, a saját elcseszett életét a gyerekein akarja megtorolni, az élete legnagyobb hibáját követi el.

"Olyan sűrű a levegő otthon, hogy majdnem megfulladok. Mint mikor begyújtáskor a kályha kifüstöl. Mindent homályosan látni, és kapkodni kell a levegőt."

Ez a regény a 2016-os év egyik legnagyobb meglepetése lett számomra. Szeretném ha többen elolvasnák, nagyon tanulságos és igazából sok témát ölel fel egyszerre: a családi viszonyokat, családon belüli (érzelmi) bántalmazást, a felnőtté majd később anyává, nővé válás folyamatát. Nem mondhatok rá mást, tényleg egy gyöngyszem, de sötét, nagyon sötét színű!

Kiadó: Ulpius

Kiadási év: 2011

Gyilkos anatómia

Jordi Llobregat: Vesalius titka

Számomra az ősz egyik legjobban várt újdonsága a Vesalius titka volt. Már párszor leírtam, hogy első látásra beleszerettem a borítójába, szerintem az év egyik legjobbja, így engem elsőre a külcsín fogott meg, majd a fülszöveg elolvasása után úgy döntöttem, hogy a belbecs is érdekel. Aztán ahogy elkezdtem a könyvet rájöttem, hogy mennyire hiányzott már az olvasmányaim közül egy jó kis történelmi krimi, merthogy a Vesalius nem több, de nem is kevesebb annál, azaz egy igazán szórakoztató regény, amely visszarepít minket 1888-ba, Barcelonába.

A történet középpontjában egy brutális sorozatgyilkosság áll, fiatal lányok kegyetlenül megcsonkított holttestére bukkannak Barcelona utcáin, miközben a város a világkiállításra készül. Ekkor tér vissza Angliából a sztori egyik főszereplője, Daniel Amat, akit apja halála hozott vissza. A fiatal férfi úgy tervezi, hogy lezárja a múltjának azon szeletét, amely szülőföldjéhez köti és visszatér új hazájába menyasszonyához és munkájához, ám olyan dolgokra bukkan apja halálának kapcsán, hogy úgy dönt marad és kideríti mi is történt valójában. A nyomozásához két segítőtársat is kap: egy kotnyeles újságírót, aki hírnévre és szakmai sikerekre vágyik, és úgy gondolja, hogy ennek a legjobb módja az lesz ha ő lesz az, aki felderíti a titokzatos gyilkosságok háttérét. Merthogy Danielnek nagyon hamar nyilvánvalóvá válik, hogy rég hátrahagyott édesapjának és így a halálának is köze van a gyilkosságokhoz. Miután Daniel és Bernat Flexia, az újságíró rájönnek arra, hogy a sorozatgyilkosságok valahogy kapcsolatban állnak Andeas Vesalius, a modern anatómia atyjának leghíresebb művével, a De humani corporis fabricával, csatlakozik hozzájuk egy ifjú orvostanhallgató, Pau Gilbert, aki maga is titkokkal teli életet él a bonctermek és betegségek között az orvosi egyetemen.

Ami miatt nagyon szerettem olvasni a Vesalius titkát, az pont az, ami a történelmi krimiket jellemzi szerintem. Egyrészt kellően izgalmas volt, meg helyenként pont olyan brutális, hogy kicsit bele is borzonghassak, illetve az érdeklődésemet folyamatosan sikerült fenntartania. Másrészt a három főszereplő jól eltalált karakter: tökéletesen különböznek egymástól, mindannyian rejtegetnek valamit a múltjukban, ugyanakkor hárman együtt ütős csapatot alkotnak és pontról pontra fejtik fel a gyilkosságok hátterét. Harmadrészt a történet, amit Vesalius köré épített az író engem nagyon érdekelt, ahogy kezdtem belebonyolódni a háttérbe, úgy kezdtem a wikipédián lógni, hogy megnézzem, mi is az igazság Vesaliusszal és az életével kapcsolatban, tehát tanultam valami újat. Végezetül pedig remekül szórakoztam, mert egy olyan időszakba kerültem, amikor egy világkiállítás miatt felbolydult egy város és Barcelona fényei mellett megismerhettem annak sikátorait is, a csatornákban élő kitaszítottak világát is.

Azt hiszem az ősz beköszöntével, a hidegebb, esősebb időjárás megérkeztével, amikor az ember egy nyugodtabb hétvégén csak arra vágyik, hogy egy csendes sarokban olvasson néhány zavartalan órát tökéletes választás egy jó történelmi krimi, így a Vesalius titkát mindenkinek bátran ajánlom. Tanulhatunk belőle, izgulhatunk a szereplőkért és még Barcelona utcáin is csatangolhatunk (menekülhetünk). Kicsit úgy éreztem, mintha ez a könyv ötvözte volna A Da Vinci-kód pörgősségét és A szél árnyéka titokzatosságát, így mivel ezt a két könyvet anno nagyon szerettem olvasni, a Vesalius titkára is mindig jó szívvel fogok visszagondolni.

Kiadó: Agave

Kiadási év: 2016

Fordította: Smid Bernadett

Szeptember könyvekben

Végre, eljött az én időm is! Itt a kedvenc évszakom, mi több, el is telt belőle az első hónap. Bár azt hiszem, lassan a szeptember is felzárkózhat egy ráadás nyári hónapnak a másik három mellé, hisz többségében nem az őszi arct mutatta meg, helyenként bizony hatalmas erővel tombolt a vénasszonyok nyara, így nem panaszkodhattunk az átmenetre.

Augusztust folytatva egy újabb ötös könyvkupaccal zárom a szeptembert. Ebből két olyan könyv van, amiért már előzetesen evett a fene. Az egyik Anita Diamant könyve, A vörös sátor, amelyet a Libri bújtatott új köntösbe (oda is vagyok az új borítóért) és amiről előzetesen az az érzésem van, hogy nagyon fogom szeretni. Viszket is a kezem már, hogy olvashassam, októberi terveim között szerepel. A másik vágyott könyv a Vesalius titka volt. Egyszerűen ha lehet egy könyv külsejébe beleszeretni, akkor itt most ez az eset állt fent. Azóta már el is olvastam, igazán korrekt történelmi krimi bújik meg a csodaszép köntösben (ígérem, hamarosan írok is róla bővebben). 

Két könyvet névnapra kaptam ajándékba az ötösfogatból. Az egyik Tóth Olgától a Csupasz nyulak, amivel a barátnőm lepett meg. Ráadásul meglepetés lett ez a könyv úgy is, hogy bekerülhet az idei évem legjobbjai közé. Vajon miért nem kapott anno nagyobb reklámot?

A másik ajándék a Hullámok tengere, amit a testvéremtől kaptam. Nem mondom, hogy elsőre nagyon izgat a sztori, ráadásul nekem a Titanic egy olyan történet, amelyről nem szeretek olvasni, de kap majd egy esélyt, lehet, hogy télen majd jobban lecsúszik majd. Az ötödik beszerzés a hirtelen felindulásból elkövetett könyvvásárlás esete: Lehane sorozatát muszáj befejeznem angolul és hihetetlen jó áron, Libri antikváriumon keresztül sikerült 1.000 Ft körül megvennem az utolsó kötetet, a Moonlight Mile-t. Öröm és boldogság!

Forrás

Olvasások terén is egész jó hónapot zárhatok: 6 könyvet fejeztem be és félig-meddig kriminális volt ez a hónap, ugyanis 3 krimi volt ezek közül. Elsőként Lehane-től a Hideg nyomon vert jól fejbe, majd Vesalius titkát ismerhettem meg a 19. századi Barcelonában. A sort egy várólista-csökkentésben szereplő könyvvel, Az ABC-gyilkosságokkal folytattam. Amúgy elég fura, hogy utoljára márciusban olvastam vcs-s könyvet, pedig az év elején nagyon vitt magával a lendület. De azért remélem, hogy december végéig meglesz a 12 könyv!
Az őszi listámról a Vesalius mellett sort kerítettem Az iker című könyvre, amit a Lírában vettem múlt hónapban akciósan. Nagyon szerettem, sokat gondolkoztam gyerek-szülő viszonyon, a választásainkon vagy azon, hogy van-e választásunk egyáltalán az életben bizonyos helyzetekben? Majd a Csupasz nyulakkal kicsit hasonló, mégis teljesen más történetbe csöppentem: hasonló, mert itt anyák-lányok és szintén a választások voltak a középpontban, más pedig a kor és a helyszín miatt volt. Utolsóként egy könnyed YA-történettel zártam, angolul olvastam a My Life Next Door-t, szintén vcs-s, így kettővel beljebb vagyok a teljesítéshez.

Szeptember jó kis hónap volt, sok dolog történt velem, volt pár baráti találkám, programom, izgalmas estém. Ráadásul elkapott a rendrakási láz és minden könyvespolcomat leporoltam, egyesével a könyveket, válogattam, szanáltam, megszabadultam jó néhánytól, helyet csináltam az újaknak és azt hiszem egy hasonló "portalanítási folyamat" most bennem is zajlik, plusz sok mindent tervezek a következő hónapokra. Vár rám már a Gonosz pálya is, alig várom, hogy Cormoran Strike megint levegyen a lábamról, szeretném újra belevetni magam a jó kis sorozatnézős estékbe, szereztem be finom Yankee Candles illatokat, szóval Isten hozott Október, szerintem lesz dolgunk bőven! :)


A többiek:
katacita, Dóri, PuPilla, Heloise