2019. március 25., hétfő

Olvasmánylisták - kockás füzettől az excel táblákig...

...avagy rend a lelke?

Szerintem nagyon jópofa téma került az e havi Témázós posztok keretében terítékre. Vagy fogalmazhatnék inkább úgy, hogy rám abszolút, 100%-osan jellemző a téma. Ugyanis én vagyok az a lány, aki listamániás, és aki lassan a listáiról is listákat vezet, így naná, hogy az olvasmányaimról is születnek folyton folyvást újabb pontokba szedett feljegyzések, ráadásul több platformon, formában.

Forrás
De nézzük az én olvasmánylistáim evolúcióját. Kezdetben vala a régi általános iskolás olvasónapló, amit nem igazán szerettem, emlékeim szerint a Kincskereső kisködmön esetében vért izzadva készítettem el. De persze itt lehet, hogy az olvasmány minősége és a kötelező jellege volt az, ami miatt ilyen nyögvenyelősen készült el. Aztán ahogy a könyvmoly énem kezdett középiskolában egyre jobban előtörni, úgy jött az ötlet, hogy erről vezethetnék akár egy füzetben listát is. Nagyon egyszerű füzet volt ez, csak felvezettem, hogy mikor és milyen könyvet olvastam, meg hogy mennyire tetszett 1-5-ig mozgó skálán osztályozva (hatott rám a sulis lét, na!). Aztán jöttek a munkás évek, amikor ez ember napi 8 órát gürizik, délután még igyekszik elhitetni magával, hogy ez még nem a világ vége és a barátok sem szélednek szét, és valahogy az olvasás kicsit kikopott az életemből. Majd ahogy helyreállt a világbékém és megszoktam, hogy innentől kezdve ez van, melózni kell, újra rákaptam az olvasásra. És mivel a munkám és a képzettségem olyan, hogy non-stop gép előtt ülök és excel táblákat buherálok, ezért adta magát az ötlet, hogy mi lenne, ha az olvasmányaimat immár egy saját magam által kitalált excel táblába vezetném. És ennek már 11 éve és azóta is ez a tábla nálam az alap. 
Teljesen egyszerű dolgokat vezetek benne, úgy mint mikor és mit olvastam, mi a beszerzés forrása (pl. könyvtár, vagy itthoni, vagy adott évi beszerzés, vagy ajándék könyv stb.), hány oldalas a könyv, milyen nemzetiségű és nemű az írója, illetve szintén 1-5-ös skálán milyen értékelést kapott tőlem. Van még két megjegyzés rovatom is, ott olyanokkal szoktam kiegészíteni az adott könyvről az infót, hogy várólista-csökkentős olvasmány-e, vagy éppen újraolvasás, vagy esetleg kedvenc könyv, szóval egy plusz szöveges mező. Mindezekből szoktam év végén/következő év elején megírni a könyves zárásomat. Látom a nemzetiségi arányokat, az összes oldalszámot, a legrövidebb/leghosszabb könyvet, a legjobb/legrosszabb könyvet, melyik hónapban olvastam a legtöbbet vagy épp a legkevesebbet és szinte mindenhez lehet mondjuk átlagot is nézni (bocsi, nálam szakmai ártalom a számszerűsítés és a következtetések levonása :)) Szóval részemről remekül működik a saját kis kreálmányom. Az olvasások mellett a beszerzéseket is nyilvántartom persze. Na, itt szoktak év végével sokkoló adatok kijönni. Mert feltüntetem az árakat is a beszerzett könyvek mellett. Emlékszem, volt egy olyan évem, hogy dobtam egy hátast az összegtől. Így ez egy teljesen jó mérce, hogy mennyire el tud szállni az ember a könyvekkel. Azóta mind a mennyiségre, mind az árakra igyekszem odafigyelni. Ez utóbbinál segítség az akciós beszerzés, vagy az előrendelés illetve a törzsvásárlói pontjaim is folyamatosan használatban vannak. Megjegyzésként itt olyan dolgokat szoktam írogatni, hogy kitől kaptam ha ajándék, vagy éppen hogy már olvastam, csak nem volt saját példányom, vagy egy már meglévő könyv újabb kiadását szereztem be, mindazon dolgokat, amelyek nekem infók.

Forrás
Az excel táblás időszakom után néhány évvel jött az életemben az a rész, hogy felfedeztem magamnak a moly.hu-t, a magyar goodreads-et. A molyt szerintem az online térben otthonosan mozgó könyvmolyoknak nem kell bemutatni, egy elég komplex felület, ahol az olvasásaidhoz kapcsolódó rengeteg dolgot számon tudsz tartani, nyomon tudsz követni. De ez mellett nem csak egy szimpla könyves adatbázis, hanem egy közösségi platform is. Én rengeteget köszönhetek neki. Regisztrációm után hirtelen megugrott az olvasásaim száma, mert jobbnál jobb könyveket találtam és persze mindet el akartam olvasni. Folyamatosan jelentkeztem a futó kihívásokra, ezért olyan íróktól is olvastam, akiktől addig nem, vagy el sem képzeltem hogy valaha fogok. Eleinte az összes funkcióját használtam, de manapság már szinte csak az olvasásaimat és a beszerzéseimet, meg a váró-illetve a kívánságlistámat vezetem, plusz a figyeltjeim tevékenységét nézem. A molyos balhé miatt egy kicsit csalódtam, azt hiszem azóta vettem vissza az aktivitásomból. Viszont a blog létét és nagyon sok szuper baráti kapcsolatot hozott az életembe a moly. Ezek az online és IRL barátságok pedig a legszuperebb hozadékai a molyos regisztrációmnak. Köszi ezúton is mindenkinek! *.*

Ha már fentebb a magyar goodreadsként hivatkoztam a molyra, akkor azért erről is essen pár szó. A goodreads felületén is fent vagyok, de nem nagy aktivitással. Amikor a molyról többen oda pártoltak át, akkor én is jobban használtam, nem akartam bizonyos embereket szem elől téveszteni. Viszont mivel nekem olyan sok pluszt nem ad, ezért nem megyek fel rá olyan sűrűn. Egy dolog miatt amúgy szeretem: ha egy megjelenés előtt el szeretném dönteni, hogy az a könyv mennyire fog engem érdekelni, akkor a goodreadsen szoktam olvasni róla a véleményeket, aztán vagy megerősítenek ezek, vagy nagyon eltántorítanak az adott könyvtől.

Forrás
És most akkor mesélek egy kicsit arról is, hogy egyik kolléganőm tavaly miért sokkolódott le annyira az íróasztalom mellett. Bizony azért, mert észrevette, hogy határidőnaplót használok, ami nem online hanem papír alapú. És bizony írok is benne, listákat is vezetek, színkódokat használok, szóval szívem-lelkem benne van az én kis journalomban. Úgyhogy én még biza továbbra is a papír alapúság, a kézzel írás elkötelezett híve vagyok. Grafomán lelkem van, imádok kézzel írni, formázni a betűket és természetesen a határidő naplómban van könyves szekció rész. A havi oldalnál vezetem hogy abban a hónapban milyen könyveket olvastam el. Tele van post-itekkel, ahová amikor eszembe jut egy könyv, vagy csak olvasok róla valami érdekeset és felkelti a figyelmem, gyorsan le tudom jegyzetelni, hogy el ne felejtsem. Az elején van egy folyamatosan változó post-it lista, amin a könyvtári tippeket vezetem, könyvtárazás előtt pedig felírom mellé a könyv számát, hogy könnyebben megtaláljam a polcon. A határidő naplóm végén van több üres / vonalas / négyzethálós oldal. Itt olyan dolgokat vezetek, hogy milyen könyveket vettem meg, elolvastam-e már őket vagy sem. Illetve idei évem nagy szerelme egy várólista-csökkentős kis bullet journal oldal, ahová könyvespolcszerűen felrajzoltam a listámon szereplő 24 könyvet és amelyiket elolvastam azt kiszínezem. Imádom! Sokkal jobb érzés nekem mondjuk kihúzni, kipipálni vagy kiszínezni valamit a listámról, mint a mobilomban szereplő jegyzetből kitörölni a feladatot a teljesítése után.

Amúgy jövőre van egy olyan tervem, hogy egy könyves bullet journalt fogok vezetni, sok-sok rajzzal, listával és minden elolvasott könyvről sok-sok infóval, egy kis összefoglalóval, idézetekkel. Tudom magamról, hogy van egy kreatív oldalam, amit a mindennapokon a munkában nem úgy és nem olyan szinten tudok megmutatni, ahogy én szeretném, így ebben a projektben igazán ki tudnék teljesedni. Meg azok a percek, amikor ezekkel a bullet journalos kezdetleges kis oldalaimmal szöszölök, nekem abszolút hozzák a flow érzését, így kikapcsolódásnak sem utolsó. Remélem meg tudom majd valósítani.


A Témázós Csapat többi tagjai is mesélnek:
PuPilla
Dóri
Mandi
Larawyn
Tízkicsikönyv
Zakkant 

2019. március 20., szerda

A ki nem mondott szavak drámája

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el


Lassan kezdek rájönni, hogy azok a regények szólnak nálam a legnagyobbat, amelyekről nem olvasok előzetesen, egyszer csak bekerülnek a látókörömbe és piszkálni kezdenek. Már kétszer hosszabbítottam a könyvtárban a könyvet, amikor egyik hétvégén a kezembe vettem, hogy beleolvasok. Aztán csak annyit realizáltam, hogy több órát egyhuzamban a Lee család történetével töltöttem, és azon gondolkoztam, illetve kezdtem egyre jobban megérteni, mi vezetett odáig, hogy lányuk, Lydia meghalt. Mert ez egy pillanatig nem kétséges, itt a szerző nem árul zsákbamacskát, ugyanis az első mondattal az arcunkba tolja a helyzetet:

"Lydia halott. De ők még nem tudják."



Amit én nem tudtam az az volt, hogy mennyire összetett történetet tesz le elém Celeste Ng. Nem csak egy családi tragédia, egy dráma részese voltam, hanem sokkal-sokkal több szált és fontos témakört fűzött egybe az írónő. Lydia halálához vezető okokat a családtagok külön-külön szemszögéből fejthetjük vissza és ezeken a szereplőkön keresztül kapunk újabb és újabb rétegeket. A szülők a '70-es évek rasszista Amerikájában kötnek vegyesházasságot, ahol az apa, James már Amerikában született kínai származású. Világ életében harcolt a megkülönböztetéssel, a rasszizmussal, és az évek során csak nyelte magába a sértéseket, az odaböffentett félmondatokat, amelyek a származását minősítették. Felesége Marilyn, a tipikus csinos amerikai lányka, akit az anyja, a tökéletes és nagybetűs "stepfordi-feleségek-féle" Anya arra nevelt, hogy az életben a legfontosabb az, hogy jó férjet fogjon magának. De Marylin kitörni vágyik ebből a szerepből, orvos akar lenni. Aztán mégsem tudja elkerülni a családalapítást, de ki nem mondott lázadásként pont James oldalán köt ki. Három gyermekük születik, és az anya minden vágyát, álmát, mindazt, amit ő nem tudott megvalósítani az idősebbik lányába, Lydiába helyezi. Tipikus mérgező szülő lesz ő is és James is. Mert az asszony mellett a férje ugyanúgy nem képes észrevenni gyermekei valós értékeit, illetve egyikük sem képes kimondani eddigi életük frusztráltságát, sérelmeit, ezeket mind a gyermekekre örökítik tovább, pakolva rájuk a mázsás terheket.

"Nem tudhatja meg azt a mindent, amit sohase mondott el neki. Hogy azt gondolta vajon: cserben hagyta, vagy azt akarta tőle: eressze végre el."

Ahogy fogytak az elolvasásra váró oldalak a kezem között, úgy lett egyre nehezebb a lelkem. Hiába tűnt kívülről viszonylag rendezett családi életnek az övék, belülről emésztette fel őket a kommunikáció hiánya, az elfojtott érzelmekkel való megküzdés. Nagyon szerettem Ng regényében, hogy az egész családot, minden szemszöget megismerhettünk, mert így láthattuk az anya-lánya, az apa-fia, illetve a vége felé már a testvérek közötti diszfunkcionális kapcsolatot. Nem tudom, hogy a gyerekek közül melyik szereplőért fájt jobban a szívem.

A három gyerek karaktere zseniális. Az elsőszülött gyerek, a fiú Nath sóvárog az apja szeretete után, de elég hamar felismeri, hogy számára az a legjobb, ha mihamarabb elhagyja ezt a családot, így alig várja, hogy egyetemre menjen. Ráadásul a srác okos gyerek, űrkutatásba menekül az otthoni meg nem értettségében és igazából mindazt megvalósítja majd, amit a középső gyerektől, Lydiától vártak volna el. Merthogy Lydia nem annyira okos, mint amennyire Marylin gondolja, illetve várja a lányától. Átlagos tinédzser lány, átlagos képességekkel, átlagos vágyakkal, reményekkel. Csakhogy akkor terhet ró rá az anyja, amit ez az átlagos lány nem bír elviselni. És ő is menekül ebből a helyzetből, csak másképpen mint a bátyja. És akkor ott van a legkisebb gyerek, Hannah a kishúg, aki soha nincs láb alatt, engedelmes, csöndes, mégis ő látja legjobban, hogy mi zajlik a családjában és hogy mennyire nincsenek rendben a családtagok között a viszonyok. Bármilyen megingás lesz, borul az egész kívülről idillinek tűnő összhang. És ez a megborulás Lydia halálával be is következik. Külön piros pont a harmadik gyerek szerepének Lydia halála után. Ez miatt éreztem úgy, hogy talán ekkora tragédia, ennyi fájdalom, frusztráció, elfojtás felszínre kerülése után is lesz még ennek a családnak esélye valamilyen szintű újrakezdésre.

"Feltételes múlt: az elszalasztott lehetőségek igeideje."

Kőkemény könyv az Amit sohase mondtam el. Nagyon-nagyon fontos témákat gyúr össze, olvasmányos, egy pillanatig sem unalmas és igazán elgondolkodtató. A legnagyobb üzenete számomra a kommunikáció, a kimondás fontossága és az, hogy szülőként a gyermekekre nem szabad a saját elcseszett lehetőségeinket, múltunkban kihagyott vágyainkat ráerőltetni, mert annak nagyon nem jó vége lesz.


Kiadó: Európa
Kiadási év: 2016
Fordította: Széky János

2019. március 4., hétfő

A februári gyorsvonat

... avagy a január extra hosszúsága és csigalassúsága után a február úgy elhúzott mellettem, hogy csak pislogtam (és nem, nem hiszem, hogy ez a -3 napnak köszönhető).

Szóval miután felocsúdtam döbbenetemből, hogy péntektől márciust írunk (hello, szülihónap!), most már úgy érzem, jó lenne ha végre a blogra is annyi időm és energiám lenne a valóságban, mint ahogy azt fejben megtervezem. Mert ez a február ebből a szempontból katasztrofális volt és mea culpa mindenkitől, akinek még nem válaszoltam bármilyen platformon, de csak rohanok a múló idő után és egyelőre ő tűnik gyorsabbnak.

BESZERZÉSEK

Februárban sem csaptam nagy harácsolást, egyetlen könyvvel gazdagodott a magánkönyvtáram, de azt már nagyon régóta vágytam a magaménak tudni. Az Akhilleusz dala után Madeline Miller Kirkéről írt a külföldi visszhangok szerint egy remek könyvet, tehát számomra egyértelmű volt, hogy ez nem hagyhatom ki. Csodás kiadvány lett, öröm kézbe venni. Viszont még nem kezdtem bele az olvasásába, a hosszú márciusi hétvégére tartogatom, úgy igazán szeretnék elmerülni benne.




OLVASÁSOK

A mérsékletes beszerzés mellett olvasások terén egész szépen teljesítettem, de ez főleg annak köszönhető, hogy némely elolvasott könyv nem volt túl hosszú, illetve volt ahol már szorított a könyvtári határidő és ez utóbbi a rendszerető, határidőket betartó énemnek kellő motivációt jelent (persze amennyiben jó a történet is).

Ők kerültek terítékre:
- Gregoire Delacourt: Vágyaim listája - fogok róla írni, mert nagyon kellemes meglepetés volt és annyira örülök, hogy nem a rossz kritikákra hallgattam, hanem a hatodik érzékemre, mert jól egymásra találtunk.
- R.M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő - picit csalódtam, mást vártam, illetve a magasztaló vélemények miatt szerintem túl magasak voltak az elvárásaim, viszont fontos könyv lehet belőle, ha megfelelő nyitottságú és a téma iránt érdeklődő fiatalok kezébe kerül.
- Jean Webster: Nyakigláb Apó - régi adósságom volt saját magam felé, szinte egy este elolvastam. Cuki volt.
- Böszörményi Gyula: Bitó és borostyán - vcs-s könyv és egészen jól éreztem magam a Milivel száguldó vonaton.
- Bodor Attila: A tél menyasszonya - ajándékba vittem a keresztlányaimnak és atyaég, hát beleszerettem egy mesekönyvbe. Írok róla mindenképpen, remélem sok kis(nagy)lányhoz eljut majd.
- Celese Ng: Amit sohase mondtam el - 2019 Legjobb Olvasmányai között lesz a helye mindenképpen. Erről is tervezem a posztot, számomra nagyon fontos és sokrétű mondanivalóval rendelkező könyv.
- Lackfi János: Milyenek a magyarok? - hát ennyire szerintem nem gáz a helyzet velünk kapcsolatban, mint ahogy itt olvastam. Nekem túl sok volt, a vicces részek helyenként inkább már kínosak voltak, de vcs-s volt és ajándékba kaptam, szóval mindenképpen el szerettem volna olvasni.

Amúgy azt néztem, hogy olvasás szempontjából erősen kezdtem 2019-et, eddig 4-5 könyv nagyon betalált. Megint egyre többször érzem azt, hogy imádok olvasni, újra sikerült azt a flow élményt is átélni, amikor teljesen visz magával a könyv, órák hosszat csak vele lenni kettesben. Szóval akármilyen zaklatott minden más szempontból eddig az évem, az olvasás most nagyon odatette magát. Nem mondom, hogy márciustól minden más lesz, nem fogadkozom, mert akkor is a prioritásban szegény blog, meg az intenzív online jelenlét sérül a hétköznapi IRL programokkal és a kötelességekkel szemben, de hátha lassan könnyebb lesz gép elé ülni és a tavasz új lendületet hoz.

Tavasz van a levegőben!



A többiek zárása:
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...