Soha nem gondoltam volna magamról, hogy elérek egyszer arra a pontra, ami most történt. Már napok, hetek óta piszkált valami, nevezetesen az, hogy rendet kellene tegyek a könyveim között. Azok között, amelyeket az évek alatt halmoztam fel, a tavalyi beszerzések között, amelyekből párat megbántam, az elfekvőek között, az évek óta dobozokban porosodók között. Mivel az életterem elég kicsi, ezért minden évben küzdök a helyhiánnyal és ez természetesen a könyvespolcomon mutatkozik meg legelőször. Akárhogy is nézem, évente kb. 30-40 könyv kerül hozzám, ezeknek helyet találni óriási kihívást jelent számomra, pedig már így is vannak dupla sorban sorakozó könyvek, fekvő-álló kupac egymáson a könyvespolcon, szóval trükközöm keményen. Úgyhogy vettem egy nagy levegőt és elkezdtem. A végeredmény az lett, hogy most, így első körben úgy 40-45 könyvet szanáltam ki. Gondolkodás nélkül. Mert éreztem, hogy már nem kellenek, hogy hiába vettem vagy kaptam meg őket évekkel ezelőtt, egy porcikám sem kívánja az olvasásukat, hogy nem szerettem őket olvasás alatt, hogy azért ne legyenek ott a polcomon, mert az milyen menő, ha van egy példányom belőle, vagy épp kötelező minden könyvmolynál ha igazi könyvmolynak gondolod magad. És igazából egyiket sem bántam, hogy ment a selejtezős kupacba. Ennek több oka is van.
Egyrészt már próbáltam őket eladni, nem ment. A cseréről szeretnék leszokni, mert nekem már nem éri meg, néha olyan cserébe is belementem, ami részemről csak tessék-lássák volt. Tehát első körben megtettem azt a lépést, hogy pénzért próbáltam tőlük megszabadulni.
Másrészt a kupac negyede ismerőseimhez, rokonaimhoz kerül. Tudom, hogy ők örülni fognak neki, szívesen olvassák majd, vigyáznak majd rájuk.
Harmadrészt felhívtam a könyvtárt, ahová rendszeresen járok, hogy bevihetek-e hozzájuk "pár" könyvet. Örömmel vették és mikor vittem a két szatyornyi cuccot, ugyan a kezem majd leszakadt, de én valahogy könnyebb lettem. Ahová vittem, ott jó helyük lesz, sokan járnak a könyvtárba, így több embernek megadom az esélyt az olvasásukra, nekem pedig lett egy kicsivel több helyem. Ami arra jó, hogy amit idén tervezek beszerezni, azoknak ne kelljen a helyet kicentizni és a beszerzéseim is sokkal átgondoltabbak legyenek, mert valahogy erre a szinte is most jutottam el. Nem kell minden. Nem kell rögtön. Nem kell minden akcióra ráharapni. Majd. Ha igazán akarom. Csak azon csodálkozom, hogy most sikerült eljutnom erre a szintre... Majd egy félév múlva tervezek még egy kört, addig lehet, hogy belül még több könyvet elengedek, illetve látni fogom már azt is, hogy az idei beszerzéseimmel hogyan is állok. De ez most nagyon jól esett, klassz így indítani az évet!
9 megjegyzés:
Jó vagy, Niki! :))
Az eladás nekem se nagyon megy, én is összepakoltam egy nagy kosárnyi könyvet, amitől meg szeretnék válni, mert egyszerűen idegesít, hogy a polcomon vannak. csak addig nem jutok el általában, hogy elvigyem valahova őket.
Szerintem néhányat még meghagyok, amelyek kicsit újabbak, semmi bajuk, meg esetleg még lehet rajtuk kapás.
Amúgy tök jó lenne visszaszokni a könyvtárra, de ez is ilyen ördögi kör, hogy "nem megyek könyvtárba, mert sok az otthoni olvasatlan, de mivel nem megyek könyvtárba, ezért megveszem a könyveket."
Szóval gratula még egyszer, szerintem biztos követni fogják/fogjuk néhányan a példádat!
Úgy látszik ez a selejtezés, okosabb 'könyvtárépítés' most többünket foglalkoztat :) Nekem is ugye december elején volt a nagy rendrakás-szanálás, nekem egyelőre a szekrény aljában várja több sornyi könyv a következő gazdáját.
Az elajándékozás is jó dolog, én is így tettem pár könyvvel, de lehet folytatom ezt is - de nem rátok sózom, kivéve, ha szeretnétek valamit :D
A könyvtárba nem mindig szerencsés bevinni, nálunk pl. ki se látnak a feldolgozandó könyvekből, de gondolom a kisebb könyvtáraknál ez jobb opció.
Legyen 2017 a tudatos könyvvásárlás éve ;)
Minden könyvmoly a maga módján halad az evolúcióban.:) A selejtezés meglepően jó érzés tud lenni, én decemberben pár ruhát szanáltam ki. Kidobni nem volt szívem, mert semmi bajuk nem volt, de tudtam, hogy nem veszem fel többé őket, csak pakolásztam őket egyik helyről a másikra, elvittem őket egy adományos dobozba az edzőterembe.
Tegnap a könyveket is nézegettem. Ott a Napkeringő, amit, asszem, Kata is el akar adni - nem volt rossz, de már alig emlékszem rá. Vagy a Szárnyak nélkül szabadon, annyira vártam, hogy megvehessem, ehhez képest nem adott sokat. A beszerzős polcaimat végig se merem nézni - oké, hogy egy-két éve megy már, hogy régi könyvek is sorra kerüljenek, de okosabban kellene vásárolni. Téged "megnevel" az élettered.:) Csak így tovább, éljen a tudatosság, és biztosan az olvasók is örülni fognak nekik a könyvtárban!
Olyat is lehet csinálni, hogy lejegyezni, mennyi pénzt takarítottunk meg úgy, hogy nem vettünk meg minden érdekesnek tűnő könyvet.
Ügyes, gratula! :) Én is ezt csináltam, ősszel! Kupacokba rendeztem őket, és lett egy csomó olyan is, hogy na tényleg, elolvasom és annyi, valószínű azoktól is megválok majd. :) Csomót én is ajándékoztam, és néhányat sikerült eladni is. :) Nálam 50valamennyi került így szanálásra, bár tény, hogy egy része még fizikálisan itt van.
Jobb így, annyi felesleges könyvet halmozunk fel...
katacita: Köszi, Kata! :)
Az újabbakat sikerült nekem is főleg eladnom, szerencsére a Rengeteget el tudtam adni pl. De amit nem, azokat inkább ismerősnek adtam tovább.
Könyvtári dilemma ismerős, pár hónapja én sem voltam, pedig szeretek én is ott lenni, csak mindig annyi könyv jött velem haza. Talán ki kellene találni egy szabályt, nem, hogy max. 2 könyvet hozhatnánk ki egyszerre? :)
Hajrá, hajrá, remélem, nálam ez csak a kezdet volt, majd a köv.fordulóban lesz még pár.
theodora: nálam most ért meg ez az egész, évkezdési lendületnek-indításnak remek dolog szerintem. Elég sokat tartogattam már, inkább menjen adománynak, minthogy arra várjak legyen rá vevő.
Látod, én okosan ezért hívtam fel őket, hogy tudják-e és akarják-e fogadni, és nagyon rendesek voltak. Ha ez nem jött volna össze elvittem volna mondjuk idősek otthonába, vagy ami nem olyan, azt akár kávézóba is (mint ahogy már csináltuk is).
Úgy érzem az lesz! :)
Amadea: de jó ez a gondolat! :)
Aj, a ruhák, az is szép kör lesz majd. Azt mondjuk rendszeresebben szoktuk csinálni, és mindig van helye vidéken ahol szeretettel várják.
Idén jöttem rá, hogy mennyit összevásároltam régen, és még most is sikerült olyanokat megvennem, ami tök nagy bukta volt. A Napkeringő nálam marad :) de a Szárnyak nélkül azt hiszem jó volt, hogy könyvtári volt.
Akkor a mini élettérnek is megvannak az előnyei? :)
Tényleg, ez milyen jó ötlet! Mondjuk sokszor csináltam azt, hogy bementem könyvesboltba, megnéztem a nagyon vágyott könyveket, beleolvastam, megtapogattam, aztán lebeszéltem magamat róluk (pl, mert nem fogott meg az első oldala, vagy nem tetszett a szedése - nagyon tudományos módszereim vannak, ugye? :))
PuPilla: köszi, Pupi! Emlékszem, hogy te is megcsináltad. Azt hiszem nagyon kell ez néha. Engem ezek most nagyon zavartak már, tehernek éreztem őket, tudtam, hogy nem fogom őket elolvasni, vagy újra olvasni, nem tetszettek, akkor minek? Van ennek jobb helye, majd más örül neki :)
Szerintem is, és ha belegondolsz, amikor csinálod az éves zárást, hány jó könyvet tudsz felsorolni? Szóval a közepesektől és alább szerintem néha nem árt megszabadulni :)
Niki, így van, egyetértek! Vannak akik nem tudnak ezektől megszabadulni, de nekem nem okozott gondot. :) És ahogy látom, neked se. ;)
Ne is mondd, ha pont 2016-ra akarom vetíteni ezt a dolgot, akkor elég kevés jó könyv volt benne! ...
Tök jó, hogy meg tudtad ezt lépni és megszabadulni olyan kötetektől, amelyek csak a helyet foglalták.
Nekem is kéne egy ilyet csinálni, és nem csak könyvek terén. A szobám tele van mindenféle cuccokkal, jó lenne átnézni minden területet és megszabadulni a felesleges dolgoktól.
Valahogy tényleg az ember könnyebbnek érzi magát ettől.
PuPilla: sebaj, PuPi, 2017-ben sokkal több jó olvasmányban lesz majd részünk, majd jobban szelektálunk már!
Nita: eddig a könyv nálam szent és sérthetetlen volt, azt hiszem ezen sikerült túllépnem.
Kívánom, hogy sikerüljön a selejtezés, de hidd el, én is csak apránként haladok, bár úgy érzem, így van jól, így tudok megtenni :)
Megjegyzés küldése