November könyvekben

A novembert elég felemás érzelmekkel éltem meg, de egy dolog megint csak biztos volt: olvastam. A vásárlással már kicsit visszafogottabb voltam, egész hónapban nem éreztem késztetést rá. Apasztottam az itthoni olvasatlanjaimat, a frissen vásárolt idei éves beszerzéseimet és küzdöttem a várólista-csökkentéssel. Mígnem meg nem kaptam az Európa Kiadó akciójáról a hírlevelet, mert akkor úgy döntöttem, hogy itt az ideje megvenni Carlos Ruiz Zafón sorozatának legújabb kiadását, pontosabban azt a két kötetet, ami nem volt meg ebből a csodálatos új kiadásból. Komolyan, teljesen beleszerelmesedtem ezekbe a borítókba, a kivitelbe, a bőrkötést utánzó gerincbe, az arany feliratokba, úgyhogy öröm és boldogság van a köbön, ha ránézek az egymás mellé állított könyvekre. Természetesen tervezem az egész sorozatot újraolvasni, de az már szerintem jövő évi projekt lesz.

Az elolvasott könyveket tekintve remek hónapot zárhatok. A novembert Hemingway Vándorünnepjének újraolvasásával kezdtem, szuper volt, hogy sikerült pont ősszel sorra kerítenem. Csodás érzés volt képzeletben Párizsban csatangolni. Majd a várólista-csökkentés keretében Melanie Benjamin Az aviátor felesége című regényét vettem kézbe, ami nagy meglepetést okozott, sokkal komolyabb történet lapult a borító mögött, mint amit sejtettem (itt írtam már róla). Aztán egy friss szerzemény következett, a Minden eltűnt lány. Nem mondom, hogy tökéletes könyv, de én szerettem olvasni, tetszett a szokatlan idősíkú történetvezetés, enélkül nem lett volna azért ilyen jó élmény. Így viszont jó szívvel gondolok rá, se több, se kevesebb egy szórakoztató kriminél. Aztán újabb újraolvasásra éreztem késztetést, ez alkalommal a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság került sorra, és jobban imádtam, mint első alkalommal. Nagyon kellett ez a kis léleksimogatás nekem és abszolút nem sajnáltam a második olvasásra szánt időmet. Majd Jojo Moyes Miután elvesztettelek című könyvével folytattam a novembert és sajnos elég felemás érzéssel fejeztem. Azt hiszem, nem kellett volna a folytatást megírni, de erről később majd bővebben, hisz minden olvasmányomról tervezek külön írni. És, hogy igazán jól zárjam a novembert, Jo Nesbo A fiú című könyvével sikerült teljesítenem az idei várólista-csökkentést. A fiú pedig egy igazán pörgős krimi, valóban alig tudtam letenni, két nap alatt végeztem is vele.

November egyéb téren egész jó volt: sokat találkoztam a barátaimmal, jó volt velük ki- és átbeszélni a dolgaimat, voltam színházban, buliztam egy óriásit a '90-es évek slágereire, találkoztam a volt kollégáimmal is és sikerült eljutnom a Nespresso mesterkurzusára, ahol a kávékóstolás rejtelmeibe avattak be minket. Furcsa leírni, hogy holnap már december és lassan vége az évnek, jönnek a számvetések, a kicsit lelassuló nappalok, esték, a - remélhetőleg - nyugalomban eltölthető ünnepek. Úgyhogy nem búcsúzom fájó szívvel a novembertől, volt és van mit átgondolnom, de egy kicsit megerősödve vágok neki az év utolsó hónapjának és reménykedem egy szuper évkezdetben (úristen, kicsit előreszaladtam, nem? :))

A többiek is meséltek a novemberről:

katacita 

Dóri

Nita
PuPilla
Amadea