Cormoran Strike színre lép

Robert Galbraith: Kakukkszó

Vallomással tartozom: nem olvastam (még) a teljes Harry Potter-sorozatot. Annak idején, amikor J.K. Rowling megalkotta Harryt és Roxfortot, én már nem tartoztam a célközönségbe, teljes mértékben hidegen hagyott az egész. Aztán a mozifilmek (és egy nagy filmrajongó barátnő) hatására valahogy mégis utat talált az életembe ez a sorozat, de a könyvektől még mindig távol tartottam magam. Egészen tavaly télig. Akkor kellett valami elterelő hadművelet, amikor a napi nyüszögést túl kellett élnem valahogy. Na, ekkor jött Harry (pontosabb az első 3 kötet a sorozatból) és azt hiszem barátok lettünk. Tudtam persze, hogy azóta J.K. Rowling írt egy könyvet a felnőtteknek is, de még mindig nem piszkált ez engem annyira, hogy be is szerezzem. Aztán egy másik barátnőmmel beszélgettünk az Átmeneti üresedésről és mondta, hogy nagyon meglepődött rajta, de nagyon tetszik neki és adjak majd egy esélyt mindenképpen a könyvnek. Utána nem sokra rá robbant a bomba, hogy Rowling álnév alatt kiadott egy krimit. Akkor sem, és igazából most sem értettem, hogy miért volt akkora hype körülötte, hogy álnév alatt írt, hát istenem, volt már ilyen a történelemben nem? Persze azért megnéztem én magamnak ezt a könyvet és ez rögtön érdekelni kezdett, így amikor láttam, hogy hamarosan magyarul is kiadják, tudtam, hogy ezt viszont be fogom szerezni a megjelenése után. Így is lett. Aztán belekezdtem ... és csak annyit mondhatok, hogy az írónő ezzel a regényével magáénak tudhat egy újabb rajongót.

Mindezt a hosszú felvezetőt azért írtam le, mert nem tudom (és nem is akarom, mert szerintem tök fölösleges) a Kakukkszót az írónő korábbi munkájával összehasonlítani. Mindenféle elvárás nélkül kezdtem bele a történetbe és szerintem az teszi jól, aki így indul neki. Nincs léc, nincs valami határ, amit meg kell ugrani, vagy át kell lépni, egyszerűen csak bele kell merülni a történetbe és élvezni kell, hogy kapunk egy olyan új, 21. századi detektív karaktert, mint Cormoran Strike.

Maga a sztori nem tűnik annyira bonyolultnak. Van egy világhírű modell, Lula Landry, aki egy átmulatott éjszaka után kiesik/kiugrik lakásának erkélyéről. A rendőrség a vizsgálatok után öngyilkosságnak minősíti az esetet. A család gyászol, a barátok hitetlenkednek, a modell világ pedig siratja az elvesztett gyöngyszemét. Egy ember van, aki igyekszik tisztázni, hogy mi is történt valóban azon az éjszakán, mégpedig Lula bátyja, aki nem hisz a rendőrségnek, akik szerint Lula öngyilkos lett. Ő lesz az, aki felkeresi Strike-ot, az Afganisztánt megjárt veteránt, aki épp haldokló cégét és saját magát igyekszik fent tartani inkább kevesebb, mint több sikerrel. Természetesen Strike kapva kap a lehetőségen, elfogadja a megbízást, bár nemcsak a szép summa miatt, hanem még egy gyermekkori kapcsolat is közrejátszik döntésében. Ráadásul épp ezen a napon küldött egy munkaerő-közvetítő iroda új titkárnőt a cégéhez, Robint, aki első perctől kezdve nagy izgalommal veti bele magát egy magánnyomozó iroda életébe (régi és mindenki előtt titkolt álma volt a detektívek világában dolgozni).

Azt kell, hogy mondjam, hogy Rowling iszonyatosan meglepett ezzel a könyvével, mert magam sem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog. Úgy tud írni ez a nő, hogy észre sem veszi az ember lánya, hogy falja az oldalakat. Legalábbis velem ez történt. Egy hétvégén kezdtem bele és két nap alatt kb. a 80%-át el is olvastam, mert amikor sikerült letennem egy kis időre, akkor sem bírtam sokáig nélküle, ugyanis a gondolataim végig a sztori és Cormoran körül motoszkáltak. Ez az ismérve egy jó történetnek, nem?

A Kakukkszó összes karaktere nagyon jól kidolgozott, és itt aztán vannak szép számmal - modellek, ex-szeretők, haldokló anya, aggódó testvér, dühös nagybácsi, divattervezők, rendőrök, biztonsági őrök, világhírű rapper ... Mindegyik annyira él, annyira a történet részesei, hogy szinte lelépnek a lapról. De aki igazán kedvencemmé vált, az maga Cormoran Strike, a nyomozó. Istenem, végre kaptunk egy pasit, aki nem tökéletes (és most nem a testi tökéletlenségére gondolok, bár ez is baromi jó húzás volt Rowlingtól)! Nem, ez az ember, darabjaira van hullva, és nem csak az miatt ami Afganisztánban történt vele, hanem mert épp magánéletének egyik legnagyobb válságát éli át és még ennek tetejébe jön az is, hogy a cége alatt is inog a talaj. Ráadásul olyan családi hátteret talált ki neki Rowling, amivel nem sok ember "büszkélkedhet", és szerintem ebből még csak egy kis szeletet kaptunk, mivel a Kakukkszó csak egy sorozat első kötete. Biztos vagyok benne, hogy Cormoran családja és családi kapcsolatai a következő rész(ek)ben még szerepet fog(nak) kapni. Nem mellesleg a pasinak humora is van,  és az is nagyon jól fel van építve, hogy milyen nehezen jutnak el oda Robinnal, hogy lassacskán egy csapatot alkossanak. Szóval úgy voltam én végig Cormoran Strike-kal, mint a kedvenc sütimmel, lassan akartam fogyasztani, aztán mégis gyorsan behabzsoltam, majd a végén kicsit legörbült a szám, hogy ilyen gyorsan a végére értem a sütimnek azaz a történetnek. Minél több infót tudtam meg róla, számomra annál érdekesebb lett.

A krimi szálról pedig csak annyit, hogy jól felépített, komplex történetet kapunk. A legelején egy apró gondolat átsuhant az agyamon, hogy talán, de csak talán lehet, hogy ez a megoldás, aztán persze sutba vágtam és kismillió helyen tévútra vitt az a rengeteg szereplő és részlet, erre a legvégén visszaköszönt az első gondolatom. De egy percig nem unatkoztam olvasás közben és azért azt hiszem az mindent elmond, hogy egy több mint 500 oldalas könyvet pár nap alatt elolvastam. Természetesen most felkerült a "must have" listámra az Átmeneti üresedés is, közben meg tűkön ülve várom Cormoran és Robin legújabb kalandját, amit - sajnos még nem magyar nyelven - idén júniusban fognak megjelentetni The Silkworm címmel. Remélem, hogy mi is hamarosan a kezünkbe vehetjük!

Plusz infó és csemegéznivaló az írónő honlapján: ITT

Kiadó: Gabó - egyszerűen bele vagyok szerelmesedve a borítóba!
Kiadási év: 2014
Fordította: Nagy Gergely