2012. március 26., hétfő

Az anyaság kapujában

Oriana Fallaci: Levél egy meg nem született gyermekhez


Ezt a könyvet lassan egy éve, hogy szerettem volna elolvasni. Megérte várni rá!  Rövid, csupán 120 oldal, de nem egy könnyű olvasmány, főleg egy nőnek.

A történet egy olyan nőről szól, aki házasságon kívül esik teherbe és innentől követhetjük nyomon a gyermekéhez szóló gondolatait. A cím elárulja, hogy ez a gyermek soha nem születik meg, de  számomra nem is ezen volt a hangsúly, hanem azokon a kérdéseken, amiket a gyermekvárás alatt a leendő édesanya tesz fel magának.

Már a kezdő mondat elolvasásakor hatalmasat dobbant a szívem, pedig még nem vagyok anyuka, tehát nem éltem át ezt az érzést, de egy óriási gombóc keletkezett a torkomban és tudtam, hogy ez a gondolat, ha nem is ugyanezekkel a szavakkal, minden várandós nő fejében megfogalmazódik:

"Ma éjjel tudtam meg, hogy vagy: egy csöppnyi élet a semmiből. Nyitott szemmel feküdtem a sötétben, és egyszerre, abban a sötétben, belém villant a bizonyosság: igen, vagy. Létezel. Olyan volt, mintha egy puskagolyó talált volna el. Megállt a szívverésem. Aztán, amikor a szívem tompán újra dübörögni kezdett - a döbbenet ágyúlövései voltak ezek -, már azt éreztem, hogy egy kútban zuhanok, ahol minden bizonytalan és félelmetes."

Szerintem ez a mondat tökéletesen jellemzi az egész könyvet. Mivel Fallaci 1975-ben írta, abban az időben még nem volt ennyire elfogadott, hogy egy nő házassági kötelék nélkül, sőt, egyedül vállalt volna gyermeket. Ugyanis ebben a történetben a gyermek apja nem akar aktív szerepet vállalni.  Így belegondolva biztos, hogy ez az új és ismeretlen helyzet az öröm mellett a bizonytalanság és a félelem érzését erősíti. Pedig  a nő örül gyermekének, ugyanakkor rengeteg kétely, kérdés kavarog benne. 
Elég lesz-e ő egyedül a gyermekének? Tud-e elég szeretetet adni? Tud-e igazából szeretni? Kinek jobb lenni ebben a világban: férfinak vagy nőnek?
  
" (...) varázslatos dolog nőnek lenni. Olyan kaland, amihez bátorság szükséges, olyan viadal, amit soha nem lehet megunni. Ha nőnek születsz, sok nagy feladat vár rád. Először is harcolnod kell, hogy megértsd: a bűn nem azon a napon született, amikor Éva leszakította azt az almát. Azon a napon egy csodálatos erény született, ami úgy neveznek: engedetlenség. Végül azért kell harcolnod, hogy bebizonyítsd: formás, kerek testedben érzelem lakozik, és meghallgatásért kiált."
" (...) férfinak lenni, ugyanolyan csodálatos kaland; olyan vállalkozás, melyben soha nem fogsz csalódni. Legalábbis remélem, mert ha férfinak születsz, remélem, olyan férfi leszel, amilyenről mindig is álmodtam: gyöngéd a gyöngékkel, kíméletlen az erőszakosokkal, nagylelkű azokkal, akik szeretnek téged, és kegyetlen azokkal, akik parancsolnak neked."

Természetesen előkerül a gyermekvállalás és a hivatás kérdése is. Hogyan lehetne összeegyeztetni a kettőt vagy egyáltalán össze lehet-e? Érdekes, hogy a '70-es évek óta nem sokat változott a világunk, mert ahogy hallgatom kisgyermekes ismerőseimet, manapság is ez az egyik legfontosabb kérdés a gyermeket vállaló nők körében.


(Kép forrása: www.andrea-schroeder.com)
Aztán a regényben egyszer csak eljön az a pont, amikor a nőnek választania kell, hogyan is élje az életét a jövőben (nem, nem az abortusz a kérdés). És ő dönt. Hogy jól vagy rosszul azt nem szeretném megítélni, bár tény, hogy sokszor mérges voltam rá, de nem mondhatom, hogy elítélem, mert amíg nem voltam ilyen helyzetben, senki felett nem szeretnék pálcát törni. Annyit csak, hogy érzésem szerint én másként cselekedtem volna. De csak érzésem szerint. Egy biztos, ezt a könyvet ajánlom minden nőnek, legyen már édesanya vagy még csak leendő anyuka. Továbbá javaslom olvasásra minden férfinak is, hogy egy kicsit érezzék azt, amin ilyenkor átmegy egy nő. Azt hiszem pár év múlva én is újra elő fogom majd venni, mert kíváncsi vagyok, hogy ez az érzelmi hullámvasút akkor majd milyen érzéseket kelt  bennem. 

Azt talán mondanom sem kell, hogy a végét megkönnyeztem. Szívszorító érzés és újabb gombóc a torkomban, csakúgy mint az első mondat olvasásakor!



Értékelésem: 5 / 5-ből


Kiadó: Kozmosz Könyvek
Kiadás éve: 1980
Fordította: Sipos Áron


4 megjegyzés:

Szilvamag írta...

Hát én ilyen könyveket csak nagyon félve merek olvasni........... nem volt nagyon lehangoló?

Nikkincs írta...

De, lehangoló volt, de a címe miatt felkészítettem a lelkem rá. Ettől függetlenül örülök, hogy végre elolvashattam.

Erika írta...

Ó!!! :-) Sok sikert! Nagyon klassz lett!!!

Nikkincs írta...

Köszönöm szépen, örülök, hogy így látod! :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...