Családi kötelék

Domenico Starnone: Hurok

Régóta szeretném megtalálni azt a valaha volt érzést újra, amikor egy történet teljesen ismeretlenül megtalál magának. Amióta a könyves világot az interneten is nyomon tudom követni, azóta az újdonság és ismeretlenség varázsa valahogy eltűnt. De nem teljesen. Rájöttem, hogy a Park Kiadóra ebben mindig számíthatok. Vannak bizonyos könyveik, amelyek szép csendben megjelennek, reklám, mindenféle felhajtás nélkül, hogy aztán jól bekerüljenek az idei év kedvencei közé. A Hurok is ilyen lett, igaz a könyvesboltban csak felfigyeltem rá, kézbe vettem, beleolvastam, de végül a könyvtárból haza is jött velem.

Viszonylag kicsi formátumú és rövid könyv, de annál fajsúlyosabb a mondanivalója. Egy házasság, egy megcsalás és mindezek hatását követhetjük végig az érintett felek szempontjából. Elsőként az asszony, Vanda meséli el házassága válságos időszakát, mindezt egy olyan kezdőmondattal, amelyben szerintem benne van az asszony minden keserűsége, bánata, mérge, amit a férje iránt érez:

"Ha netán elfelejtetted volna, édes úr, majd én eszedbe juttatom: a feleséged vagyok. Tudom, hogy valaha örültél ennek, most meg egyszerre csak idegesíteni kezdett."

Kemény szavak, amelyek megalapozzák a könyv hangulatát. Az asszony férjének írt leveleiből megtudjuk, hogy miként érezte, próbálta feldolgozni azt, hogy két közös kisgyermek mellett a férj egyszer csak lecseréli őt egy fiatalabbra. Hogyan próbálta magát felszínen tartani, milyen érzések kavarogtak benne a férfi, a szerető és a gyerekei iránt. A levelek hangneme úgy változik  ahogy Vanda lépked a feldolgozás folyamatában: gúnyos, szemrehányó, beletörődő. Nagyon sokszor bevillant Elena Ferrante Amikor elhagytak című könyve. Nem visz annyira mélyre, nem annyira zsigeri, de Vanda sem ússza meg sérülés nélkül azt, hogy elhagyták.

A regény második és egyben legnagyobb részében a férj, Aldo az elbeszélő és itt már ugrálunk a múlt és jelen között. A jelen, amely engem teljesen összezavart, hisz a könyv elején olyan alaphelyzetbe kerültünk mi olvasók, amelyből azt gondoltam, hogy a kiút valami teljesen más lesz. Ehelyett Starnone csavart egyet a sztorin, és felteszi azt a kérdést, hogy egy házaspár életében bekövetkező hatalmas törés után lehet-e újrakezdeni, elfelejteni, eltemetni a régi sérelmeket. Hihetetlenül okosan visz minket végig Aldo elbeszélésén: megismerjük a másik oldalt, a férfi érzelmeit, a félelmeit, az, hogy mi vezetett ahhoz, hogy elhagyja a családját, aztán hogyan vezekelt ezen döntése miatt hosszú, hosszú évtizedekig. Briliáns. Minden benne van szerintem, ami mostanság nagyon sok házasságot jellemez. Megalkuvás, a problémák szőnyeg alá söprése, az erőviszonyok megváltozása, adok-kapok egy életen át, egyszóval rengeteg réteget hánt le a kívülről egész tökéletesnek tűnő házasság(ok)ról.

"A sok-sok évvel ezelőtti válság mindkettőnket megtanított rá, hogy együttélésünk érdekében annál sokkal kevesebbet szabad csak elmondani egymásnak, mint amit elhallgattunk…"

A harmadik és egyben legrövidebb rész Vanda és Aldo felnőtt lányának és fiának reflektálása mindarra, amiben és ahogy felnőttek. Mert bizony a gyerekek hihetetlenül fogékonyak mindarra, ahogy a szüleik élnek, ahogy egymással bánnak. Se nem süketek, se nem vakok, se nem hülyék, nagyon is érzik ha valami gond van, akkor is, amikor úgy tűnik, hogy a probléma megoldódott. Starnone válasza a két gyereken keresztül mindarra, ami hatás érte őket szintén bravúros: a fiú egymás után fogyasztja a feleségeket és csinál gyerekeket, de úgy, hogy mindegyikkel jó viszonyban marad és mindegyik gyermeke imádja, azaz megmutatja az apjának, hogy milyennek kellett volna lennie ha már félrelépett és elhagyta a családját és hogy milyen is egy jó apa. A lány meg olyan mély sebeket kapott mind anyai, mind apai oldalról, hogy mélyen elutasítja mind a házasság, mind a gyermekvállalás gondolatát. És bár ez a legrövidebb része a történetnek, szerintem itt hangzanak el a legkeményebb és legelgondolkoztatóbb dolgok:

"Dühből válaszolok. A szüleinktől, mondom, egyetlenegy-valamit tanultam, azt, hogy gyereket nem szabad csinálni. Majd nyugalmat erőltetve magamra, fojtott hangon vetem oda neki: a gyerekeidet előbb-utóbb mindenképp bántani fogod, úgyhogy ne csodálkozz, ha ők később még jobban bántanak majd téged."

A Hurok a könyvesboltok polcain egy megbújó gyöngyszem. Olvassátok, ha valami ütős, igazi mai és fontos történetre vágytok. Szerintem zseniális. Ahogy a címe is, amelynek szimbolikája olvasás közben kristálytisztává válik.

Kiadó: Park Könyvkiadó

Kiadási év: 2018

Fordította: Barna Imre