Egy világutazó szemével minden más

Balogh Boglárka: Ezerarcú Föld

Májusban az interneten böngészgetve találtam rá Balogh Boglárka Ezerarcú Föld című könyvére, amely a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg. Olyan könyv volt ez számomra, amelynél éreztem, hogy muszáj megvennem és mikor a pénztártól elindultam hazafelé, már bele is olvastam. Az előszót után tudtam, hogy nem nyúltam mellé, minden oldalát élvezni fogom:

"Egy-egy új élmény kétségkívül rengeteget változtat rajtunk, de engem minden indulásra a kíváncsiság hajtott, a világ és a benne élők iránt érzett tisztelet, a vágy, hogy magam tapasztaljam meg a nálam sokkal szerencsésebb vagy szerencsétlenebb emberek sorsát, hogy a saját szememmel lássam, földünk más területein hogyan zajlanak az unalmasnak nevezett mindennapok."

Az Ezerarcú Föld egy hihetetlenül színes, szagos, élettel teli, izgalmas útinapló. Ráadásul nem olyan tájakon kalandozik Boglárka, amely az utazók népszerű célpontjai. Ő a világ kevésbé ismert, illetve kevésbé biztonságos, sőt helyenként igencsak veszélyes tájaira jutott el, olyan témákat és embereket kutatva fel, amelyekről olvasva rájövünk, hogy mennyire nem ismerjük a bolygónkat és a rajta élő nemzeteket, népeket. Hogy milyen sokszínű a Föld, hogy mennyi szépségnek ad helyet, hogy mennyire nem becsüljük meg ezeket, hogy mennyire tudunk vagy nem tudunk békében élni egymás mellett, hogy mennyire félünk még mindig az ismeretlentől. Hogy mégis azok, akiket üldöznek, vagy szegénységben élnek, lehet, hogy mégis boldogabban élik meg a mindennapok egyhangúságát, mint mi, akiknek a viszonylagos jólét és biztonság megadatott.

Számomra nagyon szemfelnyitó könyv volt ez. Csak kapkodtam a fejem a történeteket olvasva, hogy ilyen nem lehet itt a felvilágosult 21. században, de aztán rá kellett jönnöm, hogy a világ igencsak kis szeletét ismerem, ha ismerem egyáltalán igazán. Boglárka olyan történeteket tárt elém, amitől úgy érzem, hogy én lettem egy kicsivel több, nyitottabb, kíváncsibb. Megemelem előtte a képzeletbeli kalapomat, mert sok esetben egyedül, a veszélyekkel dacolva indult útnak, és véleményem szerint nő létére ez még keményebb kihívást jelenthetett számára.

"Szeretem úgy élni az életemet, mintha a saját barlangomban járnék, ami tele van mások történetével és lábnyomával, azzal a kacajjal és csönddel, mely találkozásaink után emlékként megmaradt, s melynek lényeges vagy lényegtelen voltát az idő szűri majd meg."

Főleg azért szerettem ezt a válogatást olvasni, mert a kevésbé ismert kontinensekre kalauzolt el. Ázsia, Afrika és Közép-Amerika egyes vidékeit járhatjuk be vele és a végén Európa már csak bónusz volt. Nem is tudok igazán kedvenc történetet vagy földrészt választani, mindegyik sztori izgalmas, érdekes volt. Sok volt, ami szomorú témát járt körbe, volt ami az emberi kegyetlenség még mindig létező és sajnos soha el nem múló rombolását írta le. Nagyon megérintett az India leprakolóniáiról szóló fejezet, csakúgy mint az illegális borneói vadállat-kereskedelem története. Egyszerűen nem tudtam napirendre térni az afrikai kontinens tanzániai rituális albínógyilkosságait leíró rész felett: nem akarom elhinni, hogy még mindig itt tartunk, hogy aki más, attól félünk vagy olyan tulajdonságokkal ruházzuk fel őket, amelyek miatt vadászni kell rájuk. Döbbenet! 

Ugyanakkor azért vannak kevésbé szomorú részek is, például a világ sokszínűségét nem mutatja meg jobban más fejezet, mint ami az ugandai harcos törzsről és a hegtetoválásokról szól, ahol a nők bátran és büszkén vetik alá magukat egy baromi fájdalmas procedúrának, csak hogy mutassák a törzsük felé az értéküket, rátermettségüket. De Európában járva is megtalálhatóak igazán értékes emberek: minden elismerésem egy kis magyar orvoscsoportnak, a Debreceni Egyetem Különleges Orvos-és Mentőcsoportjának, akik ha a nagyvilágban valahol valamilyen (természeti) katasztrófa történik, pénzt, időt, energiát és a biztonságukat nem sajnálva azonnal útra kelnek. Nagyon tetszett a lezáró fejezet is: szerelmi tanácsokat kaphattunk Baszkföldről, megfontolandó gondolatokkal megtűzdelve:

"Én ma is azt mondom, mind közül a szerelem a legigazibb művészet: szeretni anélkül, hogy birtokolnánk, közel lenni anélkül, hogy elnyomnánk, szabadságot adni anélkül, hogy elválnánk, és mindvégig együtt maradni. Sokan ezt soha ne tanulják meg."

Visszagondolva nagyon sokat kaptam ettől a könyvtől. Nagy szavak ezek, de egy picit más embernek éreztem magam miután becsuktam az utolsó sorokat olvasva. Ha lesz lehetőségem a nagyvilágot járni, biztos, hogy visszagondolok majd Balogh Boglárkára, hogy én is ennyire nyitott, érdeklődő és merész legyek egy-egy utazásom alkalmával. Addig meg szeretnék még több történetet olvasni tőle, remélem lesz majd valaha még folytatása az Ezerarcú Földnek!

Kiadó: Scolar Kiadó

Kiadási év: 2018

A medence mellé, avagy nyári könyves terveim

A listamániás énem nem tudott a nyárnak ellenállni, így június beköszöntével összeírtam, hogy mik azok a könyvek, amelyek szerintem tökéletesek a nyaralásra, a medencepart melletti heverészésre. Persze ha valakinek nem adatik meg nyaralás, akkor ezek a könyvek arra is pont megfelelőek, hogy az ágyban heverészve kicsit bejárjuk velük a nagyvilágot és pár órára elfeledjük velük a valós életet. Hat könyvet szedtem most össze, amelyből 3 ismeretlen történet számomra, de a másik 3 újraolvasás lesz, ráadásul ebből kettő nagy kedvencem lett az első olvasás alkalmából, így nagyon várom az ismételt találkozást velük.

Olaszország

Dan Brown: Inferno

Már olvastam korábban Dan Browntól A Da-Vinci kódot és az Angyalok és démonokat, de aztán leálltam vele való további ismerkedéssel. Ám az Inferno és főleg annak helyszíne, Firenze régóta piszkál, így a 2018-as várólista-csökkentésbe is beválogattam. Valahogy nyaralós könyvnek tűnik nekem, ha máshogy nem, legalább így biztos eljutok majd idén Olaszországba.

Jess Walter: Szép romok

Hasonló indíttatásból került a nyári listámra a Szép romok is. Bár romantikus sztorinak tűnik, mégis úgy gondolom, hogy nem a szirupos, csöpögően nyálas, egy kaptafára megírt történet lesz ez. Persze felkeltette a figyelmemet az is, hogy a fülszöveg szerint betekinthetünk majd egy kicsit a két híres színészfenomén, Elizabeth Taylor és Richard Burton szerelmébe. Ráadásul a színhely ezúttal is a csodálatos Olaszország, így érzésem szerint ezzel a könyvvel nem lehet a nyári hőségben nagyon mellényúlni.

Egyiptom

Agatha Christie: Halál a Níluson

Azt hiszem ez a könyv is a legismertebb Christie-krimik között szerepel. Bár filmen már többször láttam, eddig könyvben nem volt hozzá szerencsém. De mivel érkezik hamarosan az újabb filmfeldolgozás, ezért idén ennek is helyet szorítottam a várólista-csökkentésben. A helyszín az egzotikus Egyiptom és a Nílus, de mielőtt vagyonokat költenék egy ilyen útra, első körben a képzeletbeli utazás is pont olyan jó lesz, mint a valódi. Főleg, hogy a kedvenc kis belga detektívem lesz az egyik kalauz a hajóút során.

Görögország

Madeline Miller: Akhilleusz dala

Kicsit kakukktojás ez a könyv, ugyanis az ókori Görögország a helyszín, és a mindannyiunk által ismert híres görög hős, Akhilleusz történetét meséli el. Ez újraolvasás lesz, közel 1,5 év távlatából csak, de én egyszerűen imádtam ezt a könyvet. Azt a történetet, ami az ember könyökén jön ki az iskolai tanulmányoknak, meg a filmfeldolgozásoknak köszönhetően Madeline Miller képes volt úgy megírni, hogy végig izgultam a főhősökért, meg a trójai faló szerepéért. A nyelvezete is nagyon szép, szóval alig várom, hogy újra ezzel az olvasmánnyal kalandozzak egyet Görögországban.

Amerikai Dél

Edward Kelsey Moore: Szikomorfán születtem

Szintén egy kedvenc regényem ez a könyv, amit először 2014-ben olvastam. Most június elején újra levettem a polcomról és az első pár oldal után ugyanúgy "berántott" a hangulata, mint első olvasáskor. Az Amerikai Délen játszódik, központban három barátnő életével, fontos témákat (szegregáció, betegség, barátság) feldolgozva. Bár női regénynek tartom, de a minőségi fajtából, ami egyik pillanatban mosolyt csal az olvasó arcára (nagyon jó a humora), aztán meg kicsit megfacsarja az ember lelkét. Ha jó nyári olvasmányt keres valaki, ezt mindenképpen ajánlom!

Franciaország

Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Bevallom, hogy Franciaország nem áll előkelő helyen az utazós listámon, de Joanne Harrisszel mindig szívesen térek be ebbe az országba. Az Ötnegyed narancs ráadásul egy olyan újraolvasás lesz, ami első alkalommal nem igazán talált meg engem, így most nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire leszek vele másodjára kompatibilis. Harrist imádom, bármit ír szinte látatlanban vevő vagyok rá, így nem volt kérdés, hogy az új kiadás kapcsán az Ötnegyed narancs is kap tőlem egy újabb esélyt. Franciaország is egy olyan hely, ahol sok felfedeznivaló vár az olvasóra, nyáron nem is lehetne a Loire menti kis falunál érdekesebb helyszínt találni.

 

Májusi zárás

Cseppet megkésve összegzem a májusomat, de olyan sok minden történt benne, hogy állandóan azt éreztem csak kergetem a napokat, azok meg az arcomba nevetve tovaröppennek. Ezt leszámítva az egyik legszuperebb, programokkal teli hónap lett ez.

BESZERZÉSEK

A Könyvfesztiválos harácsolás után nem terveztem nagy dorbézolást csapni, sőt, nem is terveztem könyvet venni. Ehhez képest azért két könyvvel csak gyarapodott a gyűjteményem, de ezek végre amolyan hirtelen felindulásból, spontán elkövetett vásárlások voltak. Talán pont kétszer mentem be május során könyvesboltba nézelődni, levezetni a napi feszültséget és mindkét alkalommal könyvvel jöttem ki. Az első szerzemény a Szabó Magda Kiállításnak köszönhető, amit sikerült a PIM-ben megnéznem az egyik hétvégén. Ott jöttem rá, hogy mennyi olvasnivaló vár még rám az írónőtől és az ismerkedés folytatására az egyik ifjúsági regényét, az Álarcosbált választottam. Amúgy pont mostanság adta ki a Móra Kiadó egységes, szép új köntösben a fiatal olvasóknak írt műveit.

A második beszerzésem Balogh Boglárka Ezerarcú Föld című könyve lett, amely tökéletes választás volt arra, hogy a hétköznapok szürkeségét egy érdekfeszítő, világ körüli kalandozással megfűszerezzem. Hihetetlen egy könyv, hihetetlen és mélyen elgondolkodtató történetekkel a világunkról és az emberi faj sokszínűségéről.

OLVASÁSOK

Úgy látom visszanézve, hogy május a nagyon klassz ifjúsági regények hónapja volt. Eléggé leterhelten csináltam végig a hétköznapokat és tudom, hogy ilyenkor a nagyon komoly regények, a hosszú történetek egyszerűen nem mennek, nem tudok rájuk megfelelően koncentrálni. Így került sorra májusban Julie Buxbaum Hogy folytassam? című regénye, amit imádtam, nálam hozta az előző könyvének a színvonalát. Majd folytattam Szabó Magda Álarcosbáljával, aztán Leiner Laura Ég veledjével, amit szintén a szívembe zártam, mert azért már komolyabb témával foglalkozik, mint anno az SZJG. Az ifjúságiak sorát Csapody Kinga szerkesztésében megjelent Szakítós című novellagyűjtemény zárta, amely sajnos annyira nem talált meg engem, de egynek jó volt. A hónap legnagyobb csalódása A hatalom volt Naomi Aldermantól, amelyet pedig szinte mindenki agyondicsér, és egyre többen rajonganak érte. Én nagyon megszenvedtem vele, teljesen mást kaptam, mint amire vártam, és sem a történet, sem a stílus nem tudott lekötni, kész kínszenvedés volt végigolvasni, pedig nagyon rákészültem én is. Persze, a sok olvasásnál óhatatlan, hogy ne csússzon be egy-egy rosszabb könyv, de remélem idén több ilyen fiaskóm nem lesz.

Májusra jó lesz majd visszagondolnom, mert bár a munka terén megterhelőek a napok, sok és nagyon jó programom volt. Budapest soha nem pihen, rengeteg jó kulturális rendezvényt lehet találni, a jó idővel meg már a kedve is megjön mindenkinek, hogy szabadtéren töltse az értékes szabadidejét. Ráadásul végre hosszú idő után egy kis szabadságot is be tudtam iktatni, így már nem is tudom hány év távlatából végre eltölthettem egy napot a Balaton környékén és az utolsó héten pedig Németországban, meg Hollandiában szakadhattam ki a hétköznapokból. Sokat kaptam ettől a pár naptól, ilyenkor értékelem mindig azt, hogy milyen szép, színes és változatos helyen élünk mi emberek.

Júniusra is gyülekeznek az IRL programok, meg persze rögtön az elején ott lesz a Könyvhét, amelyen biztos, hogy beszerzek majd egy-két könyvet (ami lehet több is lesz majd magamat ismerve).

A többiek májusa:

Heloise

Amadea

Dóri

Nita

PuPilla