Agatha Christie nagy sikerű krimijének legújabb feldolgozására muszáj volt elmennem, mert nagyon szeretem a könyveiből készült filmeket. Bár már amikor csak a trailert láttam, úgy gondoltam, hogy nem azt az élményt kapom majd, mint amit én várok, vagy amit a könyv nyújtott nekem, hiszen nem tudtam másra figyelni, csak arra, hogy miért van Poirot-nak ekkora (és szerintem baromi nevetséges) bajusza? Minden Poirot-rajongó tisztában van a híres belga detektív és a bajusza kapcsolatával, de úgy érzem, hogy egyik könyv olvasása közben sem vizionáltam ekkor arcszőrzetet Poirot-nak. Szóval elég szkeptikusan ültem be a Kenneth Branagh főszereplésével készült legújabb adaptációra, mégis a legvégén úgy gondoltam, hogy nem is a bajusz volt a fő problémám.
Az Orient expressz története szerintem Agatha Christie egyik legjobbja. Sajnos korábban láttam belőle az egyik, az 1974-es szintén nagy sztárokat felvonultató filmfeldolgozást, mint hogy olvastam volna a könyvet és a végén emlékszem, hogy tátott szájjal ültem a "megoldás" felett. Eleve imádom Christie-ben, amikor kis helyre összezárja a szereplőit, ugyanakkor itt valóban csavaros az ügy és Poirot maga is hatalmas erkölcsi dilemmába ütközik a végén. Az 1974-es feldolgozás emlékeim szerint teljesen hűen adja vissza a könyvet, és a nagy nevek persze dobnak a filmélményen még egyet. Albert Finney jól hozza a kis belga karakterét, sőt, a végén, a nagy revelációkor ijesztő volt a bűntény felfedésekor számomra, már-már féltem, hogy ő fog lesújtani és nem a törvény keze.
 |
| Forrás |
Aztán ahogy David Suchet belebújt Poirot bőrébe a tévésorozat sikere után szépen elkezdődött a regények filmes feldolgozása is, így a Gyilkosság az Orient expresszené is. Számomra Poirot karaktere évek óta eggyé vált David Suchet nevével. Hatalmasat alakít a színész, teljesen átlényegül, szerintem szívét-lelkét beletette Poirot megformálásába. Épp ezért a 2010-es feldolgozás lesz az örök kedvencem. Minden stimmel benne. A hangulat, a szereplők, a kosztümök és a végén a lezárás is. Éreztem azt az elszigeteltséget, a fojtogató közeget, amit az expresszen utazók is érezhettek. A végén pedig Poirot nagy döntésének a súlyát is át lehetett érezni. Telente sokszor újranézem, mert baromi hangulatos.
 |
| Forrás |
Szóval voltak is, és nem is voltak elvárásaim a 2017-es feldolgozás felé. Egyrészt kíváncsi voltam a nagy nevekből álló színészgárda szereplésére, meg arra, hogy mennyire maradnak hűek a regényhez, és persze arra, hogy Branagh mennyire illetve hogyan értelmezi át Poirot karakterét. Sajnos úgy érzem, hogy eléggé, ami nekem a legnagyobb csalódást jelentette. Az ő értelmezésében Poirot hatalmas sztár, mindenki ismeri, és rengeteg olyan jelenetet kapott, ami olyan irányba vitte el a karaktert, hogy egy kvázi akcióhős kerekedett belőle. Poirot nem szokott verekedni, nem rohan a gyanúsítottak után ki a télbe a semmi közepén, Poirot csak ül, megfigyel, az embereket, a részleteket, a reakciókat, egyszóval dolgoztatja a kis szürke agysejtjeit. Így számomra a regény központi karakterét teljesen más irányba vitték el. A film közben próbáltam azzal menteni, pontosabban igazolni ennek az újfajta értelmezésnek a jogosságát, hogy ezzel a mostani fiatalokat akarják közel hozni Agatha Christie-hez, de szerintem aki ennek a feldolgozásnak a hatására kezd el Christie-krimiket olvasni, hatalmasat fog csalódni, hisz ezek a könyvek nem az akciókról szólnak. A többi karakteren ejtett változtatáson már annyira fent sem akadtam, nekem Poirot idegensége bőven elég volt, hogy ne tudjam úgy élvezni a filmet, mint ahogy szerettem volna. Két színész játékát szerettem benne: Johnny Depp tökéletes volt Ratchett szerepére, pont olyan utálatos, alattomos és számító volt, mint ahogy könyv alapján képzelném (és végre egy Deepre illő szerep - bocs). Illetve Michelle Pfeiffer Mrs. Hubbardként is nagyot szólt nálam. A többiek amolyan statisztaként keringtek Branagh körül.
 |
| Forrás |
Ami ellenben nagyon tetszett a mostani feldolgozásban az a kosztümök és a helyszínek, illetve a tökéletes és csillogó, minden luxust magába foglaló Orient expressz, azt szerintem nagyon sikerült eltalálniuk a készítőknek. Lehet, hogy sokszor a nem megfelelő színészi játék miatt, de én bizony inkább magára az expresszre figyeltem. A végén még a lezárásban is csalódtam, iszonyatosan hatásvadász lett, itt is bele-átírtak dolgokat, amik nincsenek a regényben, plusz az utolsó képkockákban belengetett folytatás lehetőségén is már csak nevetni tudtunk, hisz aki azt a könyvet olvasta, tudja, hogy ott a gyilkosság idején Poirot már a hajón volt. De ez egy újabb fejezet lesz, ha Branagh folytatja (amit szerintem nem kellene, szeretném inkább a Sok hűhó semmiért alakítása miatt megőrizni őt az emlékezetemben).
A könyvről ITT írtam korábban.
5 megjegyzés:
Meggyőztél, hogy a nagy várakozások ellenére, nem kell ez nekem :) Inkább újranézem a David Suchet-és verziót, mert bevallom nem emlékszem már a történet megoldására :) Tetszett ahogy összevetetted a filmeket és a könyvet!
Én is rettentő kíváncsi voltam a Branagh-féle megközelítésre, főleg, mert KB az egyik kedvenc angol színészem, de amikor elolvastam a kritikákat, eléggé elszontyolódtam. :( Nálam a '74-es adaptáció a nyerő, milliószor láttam már, és képtelen vagyok megunni! És hiába imádom David Suchet-t mint Poirot-t, nekem az a feldolgozás túlzottan nyomasztó volt. De azért megnézzük majd a KB-félét is, hogy meglegyen nekem is az összehasonlítási alapom. :) (Johnny Depp neve viszont hibásan szerepel, bocsi, hogy szólok!)
A múlt hét után kénytelen voltam megnézni a '74-eset, hogy kimossak néhány képet az agyamból az újról :) (A David Suchet-set jövő hétre tervezem. :) Az a baj Kenneth Branagh-val, hogy nem véletlenül játszotta ő Lockhart szerepét, mert egy ripacs :P És ez egy ripacs Poirot volt. (Elnézést minden rajongótól - nagy színésznek tartom, de nem szabad magát rendeznie/magára főszerepet osztania/forgatókönyvbe belenyúlnia.)
Branagh-ból úgy látom pont olyan ripacs lett, mint Gilderoy Lockhart. :D Talán így hatott rá a megformálása. :)))
Nekem nagyon tetszett a trailer, és a Believer zene a végén (tudom apróság, de vonzott emiatt is), és meg akartam nézni, de a te cikked, meg a WMN-en látott cikk alapján azt mondom, nem biztos, hogy kell ez nekem... :/ Persze a kíváncsiság hajt, meg talán én is összevetném. Poirot mint akcióhős és rohangálás, verekedés?! Hát ez pont olyan karakteridegen, mint amikor Dumbledore a Tű serlegében odafutott Harryhez és megrázta...
theodora: szerintem nem vesztes vele, DS verzióban minden a helyén van. Nem emlékszel a megoldásra? Hú, pedig nagyon csavaros, de remélem, másodjára is tetszeni fog majd. Köszi.
Sister: én KB-t nem láttam sok filmben, marandót nyomot még nem hagyott bennem, de ez a Poirot beleégett az agyamba. Szerintem magam a könyv is nyomasztó, baljós, hisz gondolj bele, a semmi közepén vannak összezárva és meggyilkolnak valakit. Nekem pont ezert jött be DS verziója, ott Poirot dilemmája a végén is sokkal nagyobb hangsúlyt kap. Köszi, javítottam az elírást.
Anna: HP-s szerepe eszembe sem jutott, de tök igazad van :) Majd mesélj, hogy tetszett a többi feldolgozás.
PuPilla: :)) lehet, hogy ez a "megoldás" kulcsa.
Hangulatos volt a trailer, de sajnos sokszor piszok jókat raknak össze, aztán a film meg tök más... Majd megnézed egyszer, ha leadja a tévé. Ugye? Nálam is ez volt a legnagyobb baj, a végén a bajuszt már észre sem vettem.
Megjegyzés küldése