Anyák, lányok, tragédiák, életek

Tóth Olga: Csupasz nyulak

Nagyon szeretek könyvet kapni ajándékba (ha nem sejtettétek volna). Ennél már csak azt szeretem jobban, ha a kapott könyvről kiderül, hogy egy csendben megbújó gyöngyszem, és hogy olyan élményt kapok általa, amit nem felejtek el egyhamar. A furcsa címmel rendelkező Csupasz nyulak pont ilyen volt.

A hatvanas évek Magyarországára röpít el minket Tóth Olga a történetével, amelynek középpontjában két lánytestvér áll: Eszter, aki huszonéves fejjel lányként esik teherbe, és az eminens tanuló húga, aki mindenben első szeretne lenni és ezzel próbál kitörni otthonról, ezzel igyekszik szeretetre lelni a környezetében. 

A két lány a történet mesélője, minden fejezetben mindketten szólnak az olvasóhoz. Mesélnek arról, hogy milyen volt az a világ, milyen volt egy négygyermekes szeretet nélküli családban, egy mérgező, öngyilkosságra hajlamos apával és egy a sorsa miatt folyton perlekedő, gyermekeit nem szerető anyával felnőni. Eszter mesél arról, hogy milyen lehetett anno lányfejjel odaállni anyád elé és bevallani, hogy terhes vagy, majd életed legnagyobb pofonját kapni azáltal, hogy anyád - ahelyett, hogy anyád lenne - ajtót mutat, majd idegenné válik. Mesél arról, hogy hogyan formált téged ez a helyzet, hogyan találtad meg magadban az erőt a depressziós napok után, hogyan álltál fel, hogyan nőttél fel és hogyan döntöttél úgy a sorsodról, hogy te talán ne olyan anya legyél a későbbiekben, mint aki téged nevelt.

"Anyám például a hátával hallgat. (…) A hátával adja a világ tudtára a szemrehányást, a bosszúságot, a haragot, a csalódottságot. Van egy görbület a hátán. Akkor látszik főleg, amikor ül. A görbületről le lehet olvasni a hangulatát."

Mesél a húg is arról, hogy milyen egy olyan gyereknek lenni, aki csak úgy becsúszott, és nem is akarták. Elmondja, hogy milyen végignézni egy - valójában már évek óta csak vegetáló - család szétesését, közben pedig a nővéred elvesztését. Elmeséli nekünk, hogy a tanulás az ő terepe, az élüttőrővé válás, a gimnáziumba, majd az egyetemre jutás az ő kitörési lehetősége, amelyekért mindent megtesz és amelyek igazából azt a célt is szolgálják, hogy őt is észrevegyék ebben a családnak nevezett életközösségben, hogy őt is elismerjék, szeressék.

Mindezt a lányok összesen 200 oldalban mondják el nekünk, de ez a csekélyke oldalszám igazi érzelmi hullámvasút. A fejezetek rövidek, de annál velősebbek. A mondatok sincsenek túlcifrázva, de pont ez a tömörség, feszesség adja a legjobb keretet ennek a fájóan húsba vágó, végletekig lecsupaszított, őszinte történetnek. 

"A mi családunk hazugsága az, hogy semmit sem mondunk ki."

Bár nem ebben a korszakban éltem, de anyukám pont Eszterrel volt egyidős, ezekben az években lett ő is édesanya. Természetesen anyukám kezébe is adtam a történetet és alig vártam, hogy meg tudjuk vitatni. - Anyu, tényleg ilyen idők voltak? - Anyu, tényleg voltak ilyen anyák? Ő meg csak nézett rám és a szemében nagyon sok ki nem mondott kérdésemre benne volt a válasz. Olvasás közben pont ezért hálát adtam a sorsnak, hogy bár mint minden családban, az enyém életében és működésében is vannak mélypontok meg rossz napok, de egy dologban soha nem kellett kételkednem: abban, hogy szeretnek. Abban, hogy ha gond lenne, akkor anyám én mellém állna, számíthatnék rá. Pedig nekik sem volt anno könnyű fiatalságuk, mégsem engem mérgeztek meg a múlttal, hanem a saját családjuk megalapításával új, tiszta lappal indultak tovább. Számomra ez volt a legnagyobb tanulsága ennek a könyvnek: nem mindenki alkalmas arra, hogy szülővé váljon, és aki a múlt sérelmeit, a saját elcseszett életét a gyerekein akarja megtorolni, az élete legnagyobb hibáját követi el.

"Olyan sűrű a levegő otthon, hogy majdnem megfulladok. Mint mikor begyújtáskor a kályha kifüstöl. Mindent homályosan látni, és kapkodni kell a levegőt."

Ez a regény a 2016-os év egyik legnagyobb meglepetése lett számomra. Szeretném ha többen elolvasnák, nagyon tanulságos és igazából sok témát ölel fel egyszerre: a családi viszonyokat, családon belüli (érzelmi) bántalmazást, a felnőtté majd később anyává, nővé válás folyamatát. Nem mondhatok rá mást, tényleg egy gyöngyszem, de sötét, nagyon sötét színű!

Kiadó: Ulpius

Kiadási év: 2011