Karácsonyi útkeresés

Rachel Cohn - David Levithan: Dash and Lily's Book of Dares

Idén azt hiszem Grincs kicsit belém költözött. Semmi karácsonyi hangulatom nem volt (még most is alig), pedig próbáltam kimaxolni az ünnepre való hangolódást, ma pl. egész nap karácsonyi albumokat hallgattam a munkahelyen. Mégsem sikerült igazán hangulatba jönnöm, de talán ez a kor amúgy is egy kicsit átmeneti időszak az ember életében. Amíg gyerek, addig a karácsonyban valami csodát lát, aztán amíg nincs gyereke vagy saját családja, akkor jön egy átmeneti Grincs-féle időszak. De egyszer talán a saját családdal újra igazi ünneppé válik majd a karácsony. No de azért nem akartam ilyen hangulatban tölteni a decembert, úgyhogy a jó értékeléseknek hála én is kézbe vettem Dash és Lily történetét, igaz én angolul vágtam bele, mert idén elég gyéren állok az idegen nyelven való olvasással.

Szóval már a legelején el kell mondanom, hogy én is beállok a dicsérők sorába, ugyanis Dash és Lily karácsonyi kalandja pontosan azt adja az embernek, amit a fülszöveg elolvasása és a borító láttán elvár: egy kedves, aranyos történetet két fiatalról New York városában, akik sem a világot, sem egymást nem akarják megváltani, csak éppen jókor vannak jó helyen, hogy egy kellemes kalandba keveredjenek, aminek a végén mindketten többek, egy kicsit másabbak lesznek.

Forrás

Az egyik főszereplő a 16 éves Lily, aki óriási karácsony rajongó, egy tiszta szívű, romlatlan gondolkozású, kicsit visszahúzódó fiatal lány. Akinek a karácsony szent és sérthetetlen és a legfontosabb ünnep az életében. Eddig élete során mindig együtt ünnepelt a családja, de idén úgy alakul, hogy szülei elutaznak és Lily pont karácsonyra marad egyedül egyetemista bátyjával, akinek persze semmi kedve a hugit pátyolgatni, ezért kitalál a lánynak egy játékot. Egy piros Moleskin noteszbe egy New York-i könyvesboltban elrejt egy "kódolt" üzenetet Lily nevében, amelyben a megtalálót és megfejtőt a kód feltörése után egy játékra hívja. Természetesen ezt a noteszt Dash veszi le a polcról és a magának való, magányos, karácsonyundoritiszben szenvedő srác belemegy a játékba. És itt kezd igazán élvezetessé válni a könyv. Egyrészt a két fiatal nagyon jópofa feladványt talál ki a másiknak, sok helyre eljutnak így, másrészt teszik mindezt úgy, hogy nem ismerik a másikat, csak annyit tudnak, amennyit a másik a noteszen keresztül hajlandó megosztani magáról. Persze Lily nem tud kibújni a bőréből és olyan irányba terelgeti Dash-t, ami miatt állandóan karácsonyi dolgokban kell részt vennie (halálra röhögtem magam azon, amikor az áruházban a kis gyerekek közé kell beállnia a 18 éves srácnak, hogy a Mikulással beszéljen), illetve Dash pedig fel akarja törni a Lilyt körülvevő kis burkot, hogy nyisson a nagyvilágra, lépjen ki a komfortzónájából.

Szerintem a történetnek végig sikerült megtartania a bájos mivoltát. Egy percre sem lett unalmas, nem lett karácsonyi giccs az egészből, szívem szerint ott loholtam volna én is a két fiatallal a behavazott New York-i utcákon. Nagyon tetszett a két fiatal karaktere is. Az, hogy teljesen eltérő jellemek voltak, plusz élvezetet nyújtott. Szerettem Lily kedvességét, naivitását, ugyanakkor azt is, hogy szép lassan elindult egy úton, kilépett egy kicsit a "jókislány" szerepből. Szerettem Dash mogorvaságát is, mert megértettem, hogy miért olyan amilyen, meg nagyon bírtam benne, hogy nem akarta magát felfedni a lány előtt és hogy mennyire rajong a szavakért ez a srác. Van olyan, hogy valaki szó-fetisiszta? Mert szerintem Dash az lehet.

Külön pont az írói párosnak azért, hogy nem lett túl romantikus a történet és hogy az első nagy találkozás minden romantikus klisétől mentes, nekem azt hiszem az lett az egyik kedvenc jelenetem a könyvben.

Szóval aki legközelebb karácsony előtt valami üde és friss, az ünnepre való hangolódásra megfelelő könyvet keres, az bátran vegye kezébe Dash és Lily történetét. Most úgy gondolom, jövőre is bizton számíthatok majd erre a történetre, hogy hangulatba hozzon, de azt hiszem, akkor majd már magyarul fogom olvasni.