Ha az olvasók uralnák a világot

Mikkel Birkegaard: Libri di Luca

"Az olvasás bizony zavaró lehet. Sőt, veszélyes (…) És nemcsak azokra ám, akik olvasnak, hanem azokra is, akik a közelükben tartózkodnak.
A passzív olvasás sem tréfadolog!"

Azt hiszem minden olvasó ember gyengéje ennek a könyvnek a központi témája és a helye. Egyrészt az olvasásról és annak hatásairól illetve bizonyos emberek ehhez köthető plusz képességeiről szól a regény, másrészt a cselekmény nagy része a Libri di Luca nevű csodálatos antikváriumban játszódik, a nagy finálé pedig Egyiptomban, az Alexandriai Könyvtárban kap helyet.

A történet elején megismerjük Jont, aki sikeres ügyvéd és egy lezárt ügye után nem sokkal telefont kap, amelyben tudatják, hogy édesapja - akivel évek óta nincsenek kapcsolatban, mert édesanyja öngyilkossága után eltaszította magától - tragikus hirtelenséggel meghalt. A temetés után válik világossá a fiatalember számára, hogy a Libri di Luca, az antikvárium az ő öröksége, édesapja rá hagyta. Jonnak semmi kedve vesződni ezzel a hellyel, amihez ugyan számos csodás kisgyermekkori emlék köti, de hamarosan világossá válik számára, hogy ez nem egy szimpla antikvárium. Ez a hely a gyűjtőközpontja azoknak a felolvasóknak, akik küldő képességgel rendelkeznek és azoknak a fogadóknak, akik a küldők képességeit befolyásolni tudják. Szóval egy titkos társaság menedéke és találkozóhelye ez a hely, ahol a csodásnál csodásabb könyvek nem csak egyszerű könyvek. Ezek eszközök, amelyekkel befolyásolni lehet bizonyos dolgokat a küldők és a fogadók képességeivel. A küldők olyan emberek, akik a könyvek felolvasásával úgy hatnak a hallgatóságra ahogy éppen akarnak. Ha például egy történettel tömegeket akarnak egy ügy mellé állítani ezt simán megtehetik. A fogadók viszont nem ilyen képességekkel rendelkeznek. Az ő specialitásuk az, hogy gyengíthetik, erősíthetik vagy akár befolyásolhatják a küldők felolvasását és így a tömegre gyakorolt hatását.

"Bár Jon egyik művet sem olvasta, Iversen előadása őt is magával ragadta, és a képzelete ugyanúgy szárnyra kelt, mint sok évvel ezelőtt, amikor még a Libri di Luca egyik bőrfotelében hallgatta a cowboyokról, lovagokról, űrhajósokról szóló történeteket. Amikor behunyta a szemét, szinte érezte a régi könyvek meg a por illatát, és hallani vélte azt a különös csendet, amit sehol másutt, csakis az antikvárium polcai között tapasztalt."

Forrás: pinterest

Természetesen Jon eleinte elég szkeptikus, de aztán hirtelen az események sűrűjében találja magát. Kiderül számára, hogy nem csak édesapja volt az egyik legtehetségesebb küldő a világon, hanem ő is örökölte ezt a képességet. Aztán az események kezdenek krimibe illő fordulatot venni, mert amikor Jont bevezetik ebbe a titkos társaságba, hirtelen egymás után több haláleset történik a tagok között és Jon, a társaság, illetve egy fiatal lány, Katherina, aki maga is fogadó, versenyt futnak az idővel, hogy kiderítsék kik állnak a háttérben és miért lettek ők maguk, illetve az antikvárium is hirtelen az erőszakos cselekedetek célpontjai.

Engem nagyon gyorsan magával rántott ez a könyves világ, amit Birkegaard álmodott meg. Szerintem ez a felolvasó-küldő-fogadó dolog valami zseniális ötlet. A történetnek ezen szála, a társaság működése, a tagok tehetsége részletesen bemutatásra kerül és bizony magam is elgondolkoztam rajta, hogy ez egy elég veszélyes fegyver lenne az emberek kezében. Úgy lehetne manipulálni az embereket, ahogy az olvasók szeretnék.

A krimi szál sem volt gyenge, csak ott viszonylag hamar rá lehetett jönni, hogy kik állnak a háttérben, ellenben a miértekre nem igazán kapunk választ. Persze itt is bebizonyosodik számunkra, hogy ha valami jó dolog kikerül a kevésbé jó emberek kezébe, akkor azzal mekkora pusztítást lehet véghez vinni. És bizony kevésbé jó emberek voltak, vannak és mindig is lesznek.

Birkegaard stílusa amúgy nagyon egyszerű, de Kate Morton cikornyás, több soros mondatai után nekem bizony nagyon jól esett most ez és nagyon könnyen is tudtam olvasni, illetve közlekedés is közben is elég jól tudtam haladni a könyvvel (és közben azon gondolkoztam, hogy vajon az én olvasásomat manipulálja-e valamelyik utastársam a metrón :)). Viszonylag rövid fejezetekből áll a könyv és a két főszereplőn, Jonon és Katherine-n keresztül követjük nyomon az eseményeket, tehát mind a két oldalról, a küldők és fogadók oldaláról is látjuk a történéseket.

Összességében egy pici Dan Brown-féle Titkos Társaság érzet, pici fantasztikus elem és sok-sok olvasás jellemzi a Libri di Lucát. Ezek elegye pedig nem egy bombasztikus robbanást eredményezett egy szuper könyvben, hanem egy szórakoztató történetet egy nagyon jó borítóval büszkélkedő regényben. Az alapötlet zseniális, csak bizonyos részek túl bő lére voltak eresztve, mások meg nem voltak eléggé kifejtve. De szerintem egy olvasást mindenképpen megér, már csak a témája miatt is!

Kiadó: Libri

Kiadási év: 2013

Fordította: Szőllősi Adrienne