A nyári hónapok elmúlását egyáltalán nem "sirattam meg", ellenben az, hogy az ősz ilyen gyorsan elrepül, eléggé elszomorít, hisz kedvenc hónapom. Komolyan úgy érzem, mintha kétszer gyorsabban telne ez az időszak, pedig elviekben a lelassulásról szól. Nálam pedig most jött vissza a jó könyvek, a hosszú hétvégi, nyugalmas olvasások korszaka, ami a könyvszerető emberek álma. Egész októberben azon gondolkoztam, hogy az idei kevesebb olvasásomnak köszönhetően sokkal jobban átgondolom egyrészt hogy mit vegyek meg, másrészt hogy mit olvassak el és ennek köszönhetően például ez a hónap igazán szuper történeteket sodort az utamba.
BESZERZÉSEK
Három könyv került október során a polcomra és mindegyikre nagyon fentem már a fogam. Elsőként Fredrick Backman legújabb regényét, a Mi vagyunk a medvéket vettem meg. Bár teljesen más, mint Ove története (csak ezt olvastam előtte az írótól), egyszerűen imádtam és nagyon sokat gondolkoztam az olvasása közben. Már most alig várom a folytatást, hogy merre kanyarítja a szálakat majd Backman. Aztán Gail Honeyman Eleanor Oliphant köszöni, jól van könyvét szereztem be egyik délutáni sétám alkalmával, amit a könyvesboltban kezdtem (hol másutt?) és beállhat a sorba a kedvenceim közé. Őszintén megérintett az egész történet, nagyon sok hasonlóságot éreztem a főszereplő és köztem, ami valahol ijesztő, ugyanakkor hihetetlenül bensőséges érzés volt. Csoda kis könyv ez! Utoljára pedig Margaret Atwoodtól az Alias Grace érkezett hozzám. Örülök, hogy felkapták az írónőt, hogy sorozatokat készítenek a történeteiből, legalább több emberhez eljutnak a regényei, így hozzám is, hisz eddig csak A szolgálólány meséjét olvastam tőle.
OLVASÁSOK
Végre megtörtem az utóbbi két hónap hármas számát és öt könyvet olvastam el, persze ehhez kellettek a fent említettek is, amelyek csak úgy vittek magukkal. Elsőként a Javíthatatlan Optimisták Klubjával ismerkedtem meg, ami nagyon kellemes élményként marad meg bennem. Már ajánlottam családtagomnak, akinek szintén nagyon tetszik, szóval ez egy jó könyv. Folytattam a sort a Mi vagyunk a medvékkel és Eleanor Oliphanttal, mindkettő igazi rajongás lett a részemről, igyekszem hamarosan írni is róluk bővebben. Aztán visszamentem egyik délután a könyvtárba és ugyan csak könyvet vittem vissza, a végén természetesen három könyvet hoztam ki. Ebből kettőt el is olvastam már. Az egyik Robert Seethaler kisregénye, az Egy egész élet volt, amelyet régen kinéztem magamnak. Szomorú történet és elgondolkodtató az életről, hogy milyen apróságok történnek velünk, amelyek aztán milyen hatással lesznek a későbbi éveinkre. Az októbert pedig egy olasz író, Lorenzo Marone könyvével, A boldogság megkísértésével zártam. Pozitív csalódás lett, mert az elején nem tetszett sem a stílus, sem a történet, gondolkoztam is rajta, hogy nem olvasom tovább, aztán egészen a szívemhez nőtt a morózus öreg fószer főszereplője, és tegnap úgy fejeztem be, hogy megérte elolvasni.
 |
| Imádtam sétálni a városban, gyönyörű hónap ez az október. |
Az őszi (papír alapú) könyves listámnak eddig csak egy részét pipálhattam ki, de közben annyi új és szuper megjelenés érkezett illetve érkezik még novemberben, hogy az újdonságoknak is helyet kellett adnom. Novemberben remélem, hogy folytatom majd ezt a jó kis szériát, már most látom, hogy 3-nál több beszerzésem lesz, szóval nem leszek olvasmányok híján.
A többiek zárása:
7 megjegyzés:
Az Elenaor Oliphant, aka flamingós könyv most már egyre jobban érdekel, várom róla a bejegyzésed. :)
Amúgy valahogy hangulatos volt ezt az írásodat olvasni, csak úgy áradt belőle az őszi nyugalom. :)
És tényleg, mennyire igazad van, hogy gyorsan telik :( Hangulatos lett a bejegyzésed, jó érzés volt olvasni :) És az a teáscsésze <3 meseszép!
csatlakozva Nitához, én is nagyon várom az Eleanor Oliphantos bejegyzésedet, bár már ezzel a pár sorral kedvet csináltál hozzá amúgy :)
Egyébként olyan ritka ez a pozitív csalódás könyveknél - legalábbis nálam. Ha az elején nem tetszik, akkor 95%, hogy utána se fog. Igazából saját olvasmányokból nekem nem is jut eszembe ilyen. De tök jó, hogy nálad viszont volt! :)
A többiekhez csatlakozva várom a EO-s posztod, nekem kellemes élmény volt, de nem meghatározó, kíváncsi vagyok te mit írsz róla bővebben! :)
Követendő példa, hogy ismét elolvastad a beszerzett könyveid nagy részét :D
Miket néztél ki novemberre?
De jó lett a sárga faleveles-telefonfülkés kép!
Szerintem az Eleanor Oliphanttal már mindenkit megfertőztél.:)
Én is örülök Atwoodnak, mi vagyunk a sorozatkészítés járulékos nyertesei.
Tényleg nagyon hangulatos és jókedvet sugárzó a bejegyzésed, öröm volt olvasni! :)) És csatlakozom, azt hiszem mindenhez: szép a bögréd, az őszi kép, és várom Eleanort is! (Dóri kommentjében hirtelen EQ-nak olvastam :D)
Amadea, nem tőlem indult Eleanor? Csak persze megint az van, hogy mindenki elolvassa már, nálam meg csak üüüüül és vár a sorára. Ehh. :D
Nita: szerintem EO nem mindenkinek lesz bejövős, ha valaki tud vele azonosulni, akkor viszont ütős lesz. Köszi, pedig az elmúlt időszak minden volt, csak nyugalmas nem :(
Heloise: a teáscsésze ajándék volt, nagy becsben tartom, alig merem használni :) Örülök, EO megérdemli a figyelmet.
Igen, általában nálam is inkább az szokott előfordulni, mint nálad. Most tök jó volt, hogy a végére egész megkedveltem a könyvet.
Dóri: igyekszem hamarosan írni róla. Ez a követendő példa majd jól nem lesz az év további részében. Az új Lehane könyvet, a Bádogembert, Anna Gavaldát, Gustav szonátát és Az essexi kígyót - nagy banzáj lesz :)
Amadea: szép, nem? Egész megálltam ott csodálni, hogy milyen jó már ez az utcakép így :) Ilyenkor aztán izgul az ember, hogy másnak ne legyen csalódás. Igen, Atwoodból végre profitálhatunk.
PuPilla: köszi PuPi! :) EO-t együtt vettük meg, én még akkor csak nézegettem, Te voltál bátrabb. Viszont utána olvastam róla külföldi blogon és kellett. Ami nagyon jó döntés volt, szóval tessék olvasni ha már ott van nálad beszerezve :)
Igenis, olvasni fogom! Csak tudod az eeeez, meg az aaaaz. :D :D mindig van valami más. ;)
Ja, igen, együtt vettük tényleg, el is feledtem.
Megjegyzés küldése