2016. március 6., vasárnap

Üdv Mr. King!

Stephen King: Tortúra


Úgy gondolom, az ember életében vannak bizonyos izgalmas pillanatok, amelyek ha időről időre ismétlődnek ugyan, de akkor is ugyanolyan izgalommal töltik el, mint a legelső alkalommal. Egy könyvet szerető ember életében szerintem ilyen pillanat egy számunkra ismeretlen íróval való megismerkedés. Leéltem jó néhány évet az életemből anélkül, hogy azt gondoltam volna nekem olvasnom kellene Stephen Kingtől, mert mindig csak azzal azonosítottam őt, hogy horrort ír, az pedig számomra az egyik olyan kategória, amelyből köszönöm, de nem kérek. Aztán az Európa Kiadó tavaly elindította a 100 könyv sorozatát, amelyben új köntösben jelentették meg a Tortúrát és ez a piros ballonkabátos verzió megszólított. Sekélyes lennék, mert a borító vonzott be? Talán. Ellenben azt gondolom, nem véletlen történnek ezek a dolgok, és nekem ha King korábban köszön be az életembe nem biztos, hogy jóban lettünk volna.

Nagy szerencsémre nem láttam a könyvből készült filmet, amelyet Oscarral is jutalmaztak, így azon kívül amit a fülszöveg elmondott a sztoriról, semmit nem tudtam róla. Gondolom rajtam kívül már alig van ember a földön, aki ne tudná, hogy a Tortúrában Annie Wilkes megmenti kedvenc íróját, Paul Sheldont egy autóbaleset során, csakhogy az ápolását magára vállalja a háza négy fala között. Persze nem önzetlenül teszi mindezt, ugyanis egy új regényt akar Sheldontól, amelyet csak magának irat. Sheldon világa a baleset percétől kezdve olyan 180 fokos fordulatot vesz, amelyet ő még a legvadabb rémálmaiban sem tudott volna kitalálni regényeiben.

"A kegyetlenség végső soron megérthető, de a tébollyal nem lehet vitatkozni."

Igazából ahogy elkezdtem a Tortúrát lapról lapra egyre mélyebb zsigeri félelmet éreztem. Féltem, mert újra bebizonyosodott számomra, hogy a gonosz, lelkükben torz vagy valahol az életükben akaratlanul kisiklott személyiségek itt élnek köztünk szinte láthatatlanul. Nem tudhatjuk, hogy az egyik reggel helyét a villamoson mosolyogva átadó fiatal férfi nem a következő hírhedt sorozatgyilkos-e.
Féltem azért is, mert nem tudtam, hogy mi Sheldon határa, meddig képes elmenni, meddig képes kitartani azért, hogy túlélje ezt az egészet és a végén két kezével vessen véget kínzója életének.
Féltem ugyanakkor azért is, mert beleláttam, hogy egy írónak az alkotói folyamata mennyi energiát emészt fel és milyen "őrültté", mániákussá tud válni egy új regény születése közben, így néhol nem tudtam eldönteni, hogy Paul vajon tudja-e még mi a valóság vagy teremtett magának egy másikat, ahová Annie elől el tud menekülni.

"Mint mindig, elfogta a kezdés áldott megkönnyebbülése – mintha egy fényesen kivilágított üregbe hullana alá.
Mint mindig, elfogta a komor meggyőződés, hogy a születő könyv nem lesz olyan jó, mint szeretné.
Mint mindig, elfogta a rettegés, hogy nem tudja majd befejezni, hogy addig gyorsít, míg végül vak falnak rohan.
S mint mindig, elfogta a csodálatosan boldogító, izgalmas érzés: az utazás megkezdődött."

Számomra olyan könyv volt a Tortúra, amit soha nem fogok elfelejteni. Amikor az ember sokat olvas, akkor óhatatlanul vannak történetek, amelyek "átfolynak" rajta, pár év múlva már arra sem emlékszik, hogy egyáltalán olvasta-e. A Tortúra rajtam - és szerintem a regény rajongóin is - maradandó nyomot hagyott. Soha nem fogom elfelejteni, hogy meglepődtem azon, hogy Tortúra egy Sheldon-regény szereplője és nem csak arra utal a cím, ami az íróval történik Annie házában. Soha nem fogom elfelejteni, hogy egyetlen egy percre sem engedhettem magamnak, hogy örüljek Sheldon aprócska győzelmeinek, mert Annie egy újabb rüves-nyüves akcióval tuti, hogy bármilyen számításomat, hurrá-élményemet keresztül húzta. Persze azt sem fogom elfelejteni, hogy King mennyire leásott az emberi lélek legmélyére és milyen tükröt mutatott nekünk, hogy mennyi kínzást, megaláztatást vagyunk képesek elviselni az életben maradásunkért. És ha fel is adnánk eljön az a pont, amikor nem magunk miatt akarunk élni, hanem a bosszú lehetőségéért. És ez nagyon ijesztő gondolat.


Kiadó: Európa
Kiadási év: 2015
Fordította: Szántó Judit

5 megjegyzés:

Unknown írta...

Örülök, hogy te is megszeretted Kinget, pont a múlthéten vettem ki a könyvtárból a setét torony negyedik részét, mert már illendő lenne folytatni. Az is nagyon jó, és ezt szeretem minden King könyvben, hogy nem felejti el az ember. Két éve olvastam a sorozat első három részét, mégis minden részlete elevenen él bennem.
Ajánlom még neked a Titkos ablak, titkos kertet, nekem az a kedvencem, már háromszor olvastam, illetve a Tóparti kísérteteket, ami zseniális, de ah, soha többet nem fogom elolvasni, mert elég brutál (az én lelkemnek :)).
Amúgy nem baj egyáltalán, hogy az Európa új köntösben kiadja pár regényét, te sem vagy sekélyes emiatt, én pl. azért nem bírom olvasni tőle az atlantisz gyermekeit, mert olyan régi és (már elnézést, de) ótvar, széteső kiadásban van meg, hogy attól félek, ha egyet lapozok, kiesik belőle valami százéves bogár...

Csenga írta...

Csatlakozom a sekélyesek klubjához, mert nekem is ez az első King könyve amit megvettem. A filmet láttam, de már nagyon rég, kb.annyi van meg belőle mint a könyv fülszövege.
Fiam régóta gyűjtögeti a szerző könyveit, de azt hiszem nem mind nekem való:-)
Szóval nagy kísérlet veszi majd kezdetét, ha valamikor elkezdem olvasni a Tortúrát:-)

Nikkincs írta...

Üstökös: ezt a fajta Kinget mindenképpen. Köszönöm az ajánlásokat, megnézem őket és majd válogatok belőlük a jövőben, ugyan csak módjával, mert biztos megfeküdné az én mimóza lelkemet is :)
Ez szerintem egy nagyon szép és igényes kiadás. Ráadásul keménykötésű és az ára is baráti, pláne, hogy megvártam vele egy 40%-os akciót.

Csenga: üdv a Klubban :)
Ha gyerekként vagy kis tiniként olvastam volna, hát kiszaladok félelmemben a világból az tuti :)
Szerintem neked is tetszeni fog, nem egy tucatkönyv és tucat történet.

repkuty írta...

Nagyon jó a bejegyzés! Csak valahogy az nem jött le, hogy végülis tetszett-e vagy nem? Lesz folytatás King olvasásnak vagy nem?
A tortúrát én már nagyon sok éve olvastam, és nagy hatással volt rám is. Azóta a filmet is láttam legalább 2x. És S. Kingre nem kell horror íróként gondolni, mert szerintem a legjobb könyveiben nincsenek sorozatgyilkosok, szörnyek, stb... Amit ajánlanék, ha még mást nem olvastál, az a 11.22.63 vagy Az írásról (On writing - a magyar címében nem vagyok biztos). A végítéletet is nagyon szerettem, de azt nem tudom miért nem adják ki újra, amikor nem elérhető már évek óta :(.
Bocs, ha kicsit sokat írtam, csak azt akartam mondani, hogy King sokkal több mint horror író. És azok a legjobbak!! :) Úgyhogy ha ez tetszett, más könyveiben sem fogsz csalódni.

Nikkincs írta...

repkuty: köszi! Akkor viszont mégsem annyira, mert nagyon tetszett. Szóval lesz folytatása a Kinggel való ismerkedésemnek.
Köszönöm az ajánlásokat, felírom őket és biztos, hogy válogatok majd belőlük a jövőben.
Igen, már mások mondták ezt nekem, ezért is mertem belevágni, és ezért sem csalódtam :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...