A hónap leg-leg-leg könyvei #21

Az utolsó téli hónapot idén nem zártam a szívembe. Egyrészt ilyenkor már tűkön ülve várom a tavasz beköszöntét, szóval szegény február alapból hátránnyal indul, másrészt egyéb külső hatások is nehezítették ebben a hónapban a dolgomat abban, hogy az olvasmányaimra tudjak koncentrálni. 

Szóval bár nem jó szívvel emlékszem most vissza erre a hónapra, de az a néhány könyv, amit sikerült elolvasnom, azért kompenzálja ezt. Nem volt ez sem egy termékeny hónap, csak 4 könyv került a kezembe, de ebből három igazi telitalálat volt, egyre rá is mondhatom a kedvenc jelzőt. Ráadásul idei tervem szerint igyekszem változatosan olvasni, nem leragadni egy-egy kedvelt témánál, szerzőnél, és most úgy érzem, hogy ezt is tudtam teljesíteni.

1. Kondor Vilmos: Budapest noir: bár mostanában tudatosan tartom magam távol a sorozatoktól, Kondor Vilmos Bűnös Budapest-ciklusának első része nagyon nekem való olvasmány volt. Itt találkoztam az egyik legszimpatikusabb férfi főszereplővel, és az egyik legkedvesebb férfi mellékszereplővel (igen, a lekvárt főző nagyapa nagyon belopta magát a szívembe). A folytatásokra is mindenképpen kíváncsi vagyok, szerintem idén sorra is kerítem majd a következő kötetet.
2. Nicholas Evans - Semper fortis: a legnagyobb meglepetés. Nicholas Evans ismeretlen író volt eddig számomra, és már meg nem tudnám mondani, hogyan is választottam épp ezt a könyvet, de ahogy elkezdtem, úgy szippantott magával a történet. Nem egy kétszáz oldalas sztoriról van szó, mégis majdnem egy szuszra, pár nap alatt olvastam el. Egy újabb írót írhatok fel a listámra, akinek a megjelent könyveit szeretném majd megismerni.
3. Alice Hoffman: Galambok őrizői: az idei év egyik legmeghatározóbb könyvélménye számomra ez a csodás történet. Gyönyörű, fájdalmas, tele könnyel, vérrel, szomorú női sorsokkal, ugyanakkor elementáris erőt sugall, mert megmutatja, hogy mire képes egy nő a szerelemért, a gyermekéért, a túlélésért, az életért. Hoffman már A tizenharmadik boszorkánnyal megalapozta a rajongásomat, ez most csak erősödött és nagyon remélem, hogy minél több művével meg tudok majd még ismerkedni.
4. Harlan Coben - Hat év: van az úgy, hogy az ember lánya egy jó kis agykikapcsolós krimire vágyik. Hogy ne csak Agatha Christie regényei  legyenek azok, amelyeket ilyenkor leveszek a polcról, gondoltam megpróbálkozom egy újabb Coben-regénnyel. Hmm, nem kellett volna. Ez volt a legnagyobb csalódásom nemcsak ebben a hónapban, hanem idén is. Úgy éreztem, mintha ezt a témát egy másik regényében már megírta volna, így bár pörgős volt és sokszor humoros is, mégsem sikerült megkedvelnem.

Csökken a várólistám - 3.

Emma Donoghue: A szoba

Ugyan sorban nem ez a könyv volt a harmadik, amelyet a várólista csökkentés keretében elolvastam, de ez egy olyan regény, amiről mindenképpen szerettem volna írni. Ez a könyv már több, mint két éve várt a sorára és most áldom az eszemet, hogy beválogattam, mert ki tudja, hogy meddig tologattam volna még az elolvasását. 

Pedig nem indult valami jól az elején a kapcsolatunk. Ugyan egy ismerősöm jó pár hónappal ezelőtt elejtett egy-két megjegyzést a stílusáról, de akkor a fene se gondolta volna, hogy kezdetben én is a fanyalgók vagy inkább a nehezen ráhangolódók táborába fogok tartozni.

Az egész történet egy 5 éves kisfiú, Jack szemszögéből és szavaival bontakozik ki előttünk, és ez volt az, amivel az elején kicsit küzdöttem. Nem azzal, hogy egy 5 éves fiúcska a főszereplő, hanem azzal, hogy egy ilyen brutális történetet ilyen szavakkal, ilyen stílusban tálal az írónő. Aztán néhány oldal, egy-két fejezet után rájöttem, hogy jól van ez, sőt több, mint jól van, ugyanis a történet sokkoló, és ha az egészet az Anyuka fején keresztül kellett volna át/megélnem, akkor totál kikészültem volna. Hadd ne mondjam, egy idő után így is kész idegroncs voltam, volt egy pont ahonnan letehetetlenné válik a könyv, ahol csak azt éreztem, hogy a torkomban lüktet valami, hogy ezerrel dobog a szívem, hogy a szemeim előre futnak olvasás közben, mert tudni akarom, hogy mi történik ezzel a fiúcskával és az Anyukával.

Jacknek egészen 5 éves koráig egy szoba, pontosabban A Szoba jelenti a világot. Ide született, itt éli a mindennapokat, itt játszik az Asztallal, a Székkel, a Fésűvel, mindazzal ami számára ismerős. Társa még ebben az elszigetelt létben az Édesanyja, aki felépítette köré ezt a világot, aki mindent megtesz azért, hogy Jacket megvédje. Aztán egyszer csak az Anyuka elkezd a Kintről mesélni és terveket szövögetni, amelyben a legnagyobb szerepet ennek a kis lurkónak szánja. Aki persze össze van zavarodva, hisz eddig azt hallotta, hogy a Tévében látott Kint csak kitaláció, olyan nem is létezik. A legnagyobb kérdés, hogy vajon lesz-e elég ereje ennek a két embernek, hogy a Kint kézzelfoghatóvá, valóssá váljon, számukra és ha igen, akkor ez a Kint olyan hely lesz-e ahol megtalálják a helyüket?

Tényleg döbbenetes egy történet, és az igazi döbbenet benne az, hogy nem egy, nem kettő, hanem már sok ilyen történetet lehet hallani manapság a tévében, és ehhez is valós események adták az ihletet az írónőnek. Emlékszem, amikor olvastam, pont egy hasonló esetről cikkeztek a neten, így még inkább megérintett ez az egész. Nem tudom, hogy én épp ésszel kibírtam volna-e azt, amit Jack anyja kibírt, nem tudom, hogy lettem volna-e elég erős ahhoz, hogy A Szobában létrehozzak egy olyan világot, ahol a gyermekem boldogan nevelkedhetne, de nagyon-nagyon remélem, hogy soha nem kell ilyen kérdésekkel se nekem, se a többi embernek foglalkoznia. Tudom, nem ilyen világot élünk, de remélem, hogy egyszer ez a Kint olyanná válik majd, ahol legalább az e fajta problémák megszűnnek majd. És bár ez is egy igazi "földhözvágós" történet, mindenkinek kötelezően a kezébe adnám.

"– A szabadság azt jelenti, hogy mindent lehet?
– Nem, nem. Inkább azt…hogy senki sem mondja meg, hogy mit csinálj."

Értékelésem: 4,5 / 5-ből

Kiadó: Alexandra

Kiadási év: 2011

Fordította. Csonka Ágnes

A kék fedőborító alatt valami fantasztikusan eltalált borító lapul, igazán nem értem a kiadót, hogy miért nem adták ki simán ezzel.

Egy köteg megsárgult levél

Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről

Azt hiszem, hogy rossz korba születtem. Bizonyos évtizedek, korszakok sokkal jobban vonzanak, mint a mostani világunk. A Levelek Skye szigetéről című könyvet olvasva már megint ez a furcsa érzés kerített hatalmába. Persze a mai rohanó világunkban óhatatlanul is felgyorsult az emberek közötti kommunikáció, az internet, e-mailek, mobiltelefonok, sms-ek (mindenki folytassa még a sort nyugodtan) megjelenésével megszűntek a határok, és mondjuk óriási dolog, hogy tudok úgy beszélni skype-on Európa más országában lakó barátnőmmel, mintha csak a szobámban ülne. De valahogy ez olyan más, mint régen, amikor még kézzel írott levelet írtunk egymásnak ha a másik távol volt. Mert mostanában sokat rövidítünk, hogy minél több infót beletuszkoljunk egy rövid üzenetbe, meg használjuk a smiley-kat, hogy tompítsuk vagy éppen erősítsük a mondanivalónkat és lassan többet használjuk a billentyűzetet, mint a tollat. Pedig én imádok írni, mind a mai napig szeretek bizonyos dolgokról írott formában jegyzeteket készíteni. Szóval ha csak tehetem legalább az ünnepek alkalmával a mai modern vívmányok mellett én bizony használom a képeslap, levelezőlap, levélpapír nyújtotta lehetőségeket is, és mondjuk karácsonykor rettentően örülök, amikor a postás lapokat hoz és nem a telefonom pittyeg egyet-egyet.

Ezt az érzést, a levélírás és a levélvárás szépségét keltette újra életre bennem Jessica Brockmole könyve. Mert hogy ez egy levélregény, azaz az egész történet levélváltásokon keresztül bontakozik ki. 

A 2. világháború idején az Edinburgh-ben élő Elspeth házát bombatalálat éri, amikor is a falból egy nagy köteg levél kerül elő. Elspeth lánya, Margaret csodálkozva néz anyjára, aki úgy öleli magához ezeket a leveleket, mint élete legdrágább kincsét, majd amikor másnap eltűnik az anyja, az egyik levélben olvasottak segítségével nyomozásba kezd anyja múltja és jelenlegi tartózkodási helye után. 

A múlt egy újabb világháborúhoz, az akkor még csak Nagy Háborúként emlegetett korszakhoz vezet. Ekkor vette kezdetét egy levelezésen alapuló kapcsolat az akkor még a Skye szigeteken élő és csodás verseket alkotó fiatalasszony, Elspeth és egy ifjú amerikai fiatalember, David között. Eleinte csak a művész és a művészt csodáló olvasó közötti levelezésről van szó, aztán ez szinte észrevétlenül egy sokkal mélyebb kapoccsá alakul, őszinte barátságba fordul, majd még magasabb fokú kapcsolat, szerelem szövődik a két ember között. Csakhogy az időpont, a távolság, az emberek, a család, a világ eseményei mind akadályokat gördít a két ember beteljesülésre vágyó szerelme elé.

A mai felgyorsult és sokszor romantikátlan világunkban igazi gyöngyszem volt számomra ez a könyv. Egyrészt szép, lassú tempójú, hisz éveket mesél el a két fiatal levelezése alapján. Másrészt "lassú" azért is, mert hiába olvastam ki röpke két nap alatt, a levelek között szinte kézzel foghatóvá válik az az időszak, amely egy-egy levélváltást követ. Hisz akármennyit is ír egymásnak a két fiatal, Amerika és Skócia közötti távolság nem csekély, bizony bőven kell várni a másik válaszára. És nem minden levél rózsaszín, meg szép szavakkal teli, van, amelyik úgy végződik, hogy az írója nem lehet biztos abban, hogy valaha is kap még választ rá. Mennyit tipródhatott ilyenkor mindkét fél!

És gyöngyszem azért is, mert romantikus ugyan, de erőltetettség nélkül, igazán bájos módon. Ugyanakkor humoros is, őszinte, és csodálatos stílusban megírt. A két fő karakter alakja nagyon valós, nagyon életszerű, mert egyik sem tökéletes. Bizony vannak dolgok, amit elhallgatnak a másik előtt, vannak, amit másként látnak és merik vállalni a véleményüket, vannak álmaik és vágyaik és vannak félelmeik a jövőt tekintve. Ráadásul ez a két ember olyan szép, valóban elképzelhető módon szeret egymásba, hogy ezt bármikor el tudom képzelni, hogy a valóságban is megtörtént. Valahol, lehet, hogy nem Edingburgh-ben vagy épp Skye szigetén, de biztos lapulnak ilyen féltve őrzött levélcsomagok már megsárgult és megkopott levelekkel, színét vesztett masnival átkötve, amelyek egy nő és egy férfi zűrös korszak közepén szövődött szerelmét zárják mindörökre magukba.

Értékelésem: 5 / 5-ből + Kedvenc lett!

Kiadó: CorLeonis

Kiadási év: 2013

Fordította: Bozai Ágota

Kívánságlistások

Ezer éve nem böngészgettem már a friss megjelenések között, főleg azért, mert nem szeretnék semmire elcsábulni, másodsorban meg azért, mert vannak olyan bloggerek, akik lefedik az én érdeklődési körömet és náluk tuti rálelek valami érdekességre (Andiamo Mustra rovata rendszeresen a kísértésbe visz!). Most viszont a Coben-krimi utáni csalódottságomban krimik után kutatva nézelődtem az interneten és ráakadtam két érdekesnek tűnő könyvre.

A Kossuth-kiadó Spanyol krimi sorozatában jelent meg Pablo de Santis Párizsi rejtély c. könyve. Engem a fülszöveg olvasása után határozottan érdekelni kezdett.

Párizs, 1889. A világ tizenkét leghíresebb detektívje a világkiállításra érkezik a francia fővárosba. Feladatuk nem más, mint hogy pályafutásuk legizgalmasabb bűnesetével, a nyomozás olykor hátborzongató fordulataival szórakoztassák a nagyérdemű publikumot. Fordulatokban és izgalomban pedig nincsen hiány: tizenkét detektív, számtalan válogatott bűneset, amelyeknek a XIX. századi környezet kivételes hangulatot kölcsönöz. Ám az egyik detektív - rejtélyes körülmények között - kizuhan az épülő Eiffel-toronyból, s ez a különös haláleset újabb kihívás elé állítja a neves társaságot: minden tudásukat bevetve, meg kell állítaniuk egy elvetemült sorozatgyilkost.
Egy jó detektívtörténetben azonban semmi sem az, aminek látszik...
A regény 2007-ben elnyerte a latin-amerikai elbeszélők rangos Planeta-díját.

Oldalszám: 280 oldal

Ár: 2.990 Ft

Szintén ebben a sorozatban leltem rá Carmen Posadas Meghívás gyilkosságra c. regényére. Már ott felcsillant a szemem, amikor a Gyöngyöző cián nevű luxus yachtot említik a történet során, hisz aki legalább akkora rajongója Agatha Christie könyveinek mint én, az rögtön a Gyöngyöző cián nevű Christie-krimire fog gondolni. Ha Carmen Posadas könyve van olyan jó, mint ez utóbbi történet, akkor a jövőben el szeretném majd olvasni (bár a borítójával nagyon nem vagyok kibékülve, nekem túl csajos-szirupos)!

Olivia Uriartét egy fiatalabb nőért hagyta el a gazdag férje. A sikert habzsoló nő egyik pillanatról a másikra ott marad pénz, fényűzés nélkül. Egyetlen megoldást talál: precízen megtervezi a saját meggyilkolását, és korábbi életviteléhez méltó helyszínt is választ hozzá: a Gyöngyöző cián nevet viselő luxus yachtot. Már csak megfelelő személy kell a kivitelezéshez: meghívja hát valamennyi ellenségét egy Földközi-tengeri hajókázásra...
A húga, Ágata idézi fel Olivia utolsó napjainak valós és vélhető eseményeit, és igyekszik fényt deríteni rá, kinek milyen indítéka lehetett Olivia meggyilkolására.

Oldalszám: 376 oldal

Ár: 2.990 Ft

+1 Ráadás:

A következő könyv, amit fel is tettem arra a listámra, ahová a megvásárlásra kinézett könyveket gyűjtögetem, bár nem krimi, de mindenképpen érdekel, mert világháborús történet és mert valami újdonságot várok tőle. David Benioff Tolvajok tele c. könyvét a Fumax adja ki, várható megjelenése pedig 2014. március 10. Remélem, nem csal az előérzetem a regénnyel kapcsolatban!

A nácik kegyetlen ostromgyűrűjében vergődő Leningrádban Lev Benyovot letartóztatják fosztogatásért, és egy cellába kerül Koljával, a jóképű fiatal dezertőrrel. Kivégzés helyett azonban elképesztő ajánlatot kapnak, hogy megmenthessék az életüket: egy tucat tojást kell keríteniük a Belbiztonság nagy hatalmú ezredesének, leánya lakodalmi tortájához. Mivel a városba már jó ideje nem jut be semmilyen utánpótlás, lakói elképzelhetetlen mértékben nélkülöznek, éheznek. Lev és Kolja nekivág a lehetetlennek - Leningrád kíméletlen poklában, sőt még az ellenséges vonalakon túl is kutatják a felbecsülhetetlen kincset.
Ebben a megindító, ugyanakkor mulatságos, egyszerre sziporkázó és hátborzongató regényben a második világháborúban átélt kalandok során egy fiú férfivá érésének ízig-vérig modern története is kibontakozik előttünk.

A kötetet a neves műfordító, Gy. Horváth László (Gépnarancs, Pi élete, Széthullott birodalom trilógia stb.) ültette át magyar nyelvre.

Oldalszám: 280 oldal

Ár: 3.095 Ft

 

Könyvszaporulat - február

Annyi tervem volt február utolsó hetére, de aztán egy fránya megfázás közbeszólt és leterített a lábamról. Az egész hetemet immunerősítéssel, literes teás bögrék és zsebkendők társaságában töltöttem, esténként a munka után már csak arra vágytam, hogy magamra húzzam a paplant és legközelebb csak akkor keljek ki az ágyból, amikor már kutya bajom.

Sajnos ez a nátha - akarom mondani nádha - így kicsit felülírta az olvasási elképzeléseimet, ugyanis úgy elég nehéz ezt a tevékenységet folytatni, ha a szememből dől a könny és másodpercenként orrot kell fújni, a tüdőm meg csak arra alkalmas, hogy majd kiszakadjon a helyéről. Szóval ez az utolsó hét könyves szempontból kész rémálom volt, semmire nem voltam képes (csak saját magam sajnáltatására :)), ezért a héten olyat tettem, amit januárban nem. Engedtem egy akció csábításának és jutalomképpen rendeltem egy könyvet. Bizony! (A legjobb gyógyír egyébként.) Az idei év első könyvvásárlásának áldozata pedig nem más, mint Maria Semple Hova tűntél Bernadette? c. regénye. Már annyit jót olvastam róla, így régóta szerettem volna elolvasni én is és most 35%-kal olcsóbban meg is tudtam venni.

A héten egy másik könyv is a szaporulat részét képezte, ugyanis kaptam egy könyvet ajándékba lassan közelgő szülinapom alkalmából (nagyon köszönöm ezúton is az ajándékozónak!). Ez a könyv Jessica Brockmole Levelek Skye szigetéről c. története, amely szintén nagyon érdekel, mindenki áradozik eddig róla, ráadásul levélregény és világháborús történet, szóval van egy olyan érzésem, hogy nálam is bejövős lesz.

Nagyon örülök mindkét könyvnek, mihamarabb szeretném is elolvasni őket, ráadásul ezt a mennyiséget még simán be merem vállalni, ettől szerintem nem duzzad majd újra kilométeres hosszúságúra az olvasásra sorban álló könyvek listája.